KBL I/625.

A hüség fogalmát magukban foglaló h. és g szavaknak gazdag jelentéstartalmuk miatt a különböző B-fordításokban változó a jelentésük. Így több helyen előfordul, hogy a megfelelő h. szó (heszed) nem a hűség szóval van a magyar B-ban visszaadva. Ezért a fogalom tartalmát is körülírással lehet leginkább megadni. Hűség: a szövetséges viszonyon belül a kötelező vagy elvárt magatartás a másik fél (rokon, barát, vendég, hozzátartozó, főnök, beosztott. munkatárs) irányában. Az a lojalitás, amit egy közösségen belül a legkülönbözőbb élethelyzetben a közösség tagjai egymással szemben megbizonyítani tartoznak. Ebben az összefüggésben az, aki egy közösségen belül eleget tesz a reá háruló kötelezettségnek: hűséges (haszid) (Zsolt 18,26; 1Móz 9,9). Ez a megállapítás még az állatvilágra is érvényes.

Minden hűségnek alapja és előfeltétele Isten hűsége (2Sám 2,6; Zsolt 40,12; 57,4; Sir 3,22-23; Józs 24,1-18). Már az ősatyák megtapasztalták Isten hűségét (1Móz 32,11). Mózesnek és Izraelnek is úgy jelenti ki magát, mint hűséges Isten (2Móz 34,6; 5Móz 7,9). Isten hűsége mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy ígéreteit megtartja és teljesíti. Így tapasztalta meg Jákob (1Móz 32,11). hogy életében Isten az áldás- ígéreteket teljesítette. A prófétáknál különös hangsúlyt kap az az üzenet. hogy Isten igéjében előre felfedi üdvözítésének tervét, ígéreteket tesz és azokat teljesíti. Cselekedetei által bizonyítja be hűségét, amely szövetségi hűség (Zsolt 44,18; 78,37; 5Móz 7,9; 2Móz 34,6; Ézs 49,7; vö. Zsid 10,23; 1Jn 1,9). Ezért a B úgy tesz bizonyságot Istenről. hogy Ő hű. Így ismerte meg ELIÉZER,. Ábrahám szolgája, amikor Isten őt hosszú útján vezérelte és célhoz érését elősegítette (1Móz 24,27.48). Hűsége kegyelmes cselekedeteiben lesz nyilvánvaló. amelyeket népe hűtlensége, bűne, lázadása, tévedése ellenére bebizonyít (2Móz 20,6;33; 34,5.6). Erre a hűségre minden körülmény között lehet számítani. Ez az üdvösség fundamentuma, amire az ember hite biztosan támaszkodhatik (2Tim 2,13). Istennek ez a szilárd, rendíthetetlen hűsége a hívő emberben bizalmat (hűséget) ébreszt. Ez a bizalom az igazi kegyesség egyik legsajátosabb vonása a Zsoltárok szerint.

Isten hűsége jóságával, kegyelmével, irgalmával. igazságával párosul, ezért gyakoriak az ilyen kifejezések: hűség és igazság, hűség és IRGALOM, hűség és jóság. Isten ígéreteinek a beteljesedésében, (amely lehet áldás vagy ítélet) nyilvánvalóvá válik igazsága, ami egyben az ő hűsége is (2Móz 34,6; 5Móz 7,9). Isten szerető jóságát és hűségét, igazságát és hűségét egymás mellett és egyszerre magasztalják a zsoltárok (85,11kk).

Jézus Krisztus a hű FŐPAP Isten előtt (Zsid 2,17; 3,1-2), hű tanú (Jel 1,5; 3,14), neve és ezzel együtt lénye: Hű és Igaz (Jel 19,11; vö. Jn 18,37; 3,32k), hű az övéihez még akkor is, amikor azok hűtlenek vele szemben (2Tim 2,13).

Az emberek egymás közötti viszonylatában Isten ugyanazt az indulatot kívánja meg a szövetségen belül, amellyel ő Izraelt megszabadította az egyiptomi szolgaságból és szabad néppé tette (2Móz 20,2; 22,21; 23,9; 3Móz 25,54 és vö. Fil 2,5). Hűség nélkül nem létezhet egyetlen közösség sem (Ézs 33,8). Ennek megfelelően a szövetséges nép tagjainak is az egymáshoz való viszonyát a hűség (heszed) szabja meg (Mik 7,20). Erre a hűségre hivatkozott Eliézer BETÚÉL házában, ennek alapján kötelezte el Jákob Józsefet arra, hogy tetemeit az ősök sírjába temesse el (1Móz 47,29). JONATÁN a barátságukból fakadó hűség normái szerint segítette DÁVIDot atyja, Saul ellenében és Dávid, amikor Jonatán életben maradt fiával jó1 tett, erre a kötelező hüségre hivatkozott (2Sám 9,1). Hasonló módon járt el BARZILLAJ-jal (1Kir 2,7) szemben is és RUTH is anyósával szemben, amikor nem hagyta magára és elhalt férjével szemben, amikor rokonhoz ment újra férjhez (Ruth 3,10).

A szövetségi viszonyból következik, hogy Isten népétől, amelyhez Ő mindig hűséges, hűséget vár és igényel. Ennek az igénynek különösen a próféták adnak hangot (Jer 2,1; Hós 10,12; 12,7). Az ÚSZ népétől is hűséget vár Isten (Mt 22,23 ; Róm 3,3 ; 1Kor 4,2.17; Jel 2,10.13; Zsid 12,1; 13,7). Krisztus követői mindenekelőtt a Jézus Krisztus által véghez vitt üdvcselekményekben tapasztalhatják meg Isten hűségét, amelyre azzal válaszolnak, hogy az elfogadják és abban szilárdan megmaradnak (a g. pisztisz szónak megvan mind a két jelentése). Az hűséges. aki mindvégig megáll a hitben (hit hűség), minden kísértés, próbatétel és üldöztetés közepette (1Kor 16,13 ; 2Kor 13,5; Gal 5,1; Kol 4,12; Ef 6,11kk). Ennek megfelelően az ÚSZ-ben van a hű szónak olyan jelentése, hogy hűségesen, azaz az elvárásnak megfelelően cselekszik (Mt 24,25; 25,21; Lk 16,10) és használatos abban az értelemben is, hogy a hitben minden körülmények között kitart (Jel 2,10 ; 17,14) A hűség a Lélek gyümölcse (Gal 5,22).

SzB


KBL I/626.

Az ÓSZ-ben a SZÖVETSÉG jogrendjén belül a megállapodásból adó dó kötelezettségek nem teljesítése. a hűség (heszed) gyakorlásának a hiánya. A h-ben nincs rá egy meghatározott szó. A magyar B-fordítás több helyen a "pesa" szót fordítja hűtlenséggel, aminek a tulajdonképpeni jelentése: lázadás, pártütés (1Kir 8,50; Zsolt 51,3 ; Jer 2,9.29). Azt a tartalmat, amit a magyar nyelvben a hűtlenség fogalma hordoz, a h. úgy fejezi ki, hogy "nincs hűség" mégpedig a szövetségi viszonyon belül. vagyis a partnerek egyike nem teljesíti, nem cselekszi azt, amit elvárnak tőle.

A választott nép története arról tanúskodik, hogy Izrael sokszor adós maradt a szövetségből reá háruló kötelességek teljesítésével.

Az Istennel szemben való hűtlenség elsődleges megnyilvánulása a bálványimádás. A szövetségből fakadó alapkövetelményt: "Istenetek leszek" nem teljesíti (3Móz 26,12; 5Móz 32,20; Zsolt 78,7.8.56.57; Ézs 1,3.4; Jer 5,11; 8,5.6; 22,9; 31,32; 34,18; Ez 16,8kk; 17,15kk; 23; 44,7k; Hós 2; 5,7; 10,1.2.4; 13,6; 14,2.3; Ám 2,4; Mik 1,6.7; Zak 7,8kk; Mal 2,11).

Isten népének a hűtlensége abban is megnyilvánult, hogy a szövetség megélése során elsikkadt az erkölcsi, etikai tartalom, csak a formális, a jogi (kultuszi oldal) kapott hangsúlyt. Hós 4,1-4-ben Isten perel népével. Izrael hűtlenségét elemezve megállapítja, hogy "nincs hűség" a nép oldaláról, s ez abban mutatkozik meg, hogy: káromlás, hazugság, házasságtörés, gyilkosság (a háttérben a Dekalógus áll, mint a szövetség normája, ami ellen vétett Izrael) van az országban (vö. 2Móz 22,25; 3Móz 18,17; Ám 2,6kk; 4,1.4; 8,6; 5.10k.l5.21kk; 6,4; Mik 6,6-7).

A hűtlenség következménye csak a szövetség felbomlása és - ami ezzel egyet jelent - Izrael megsemmisülése lehet. (Az ókori K-en az élet közösségen kívül elképzelhetetlen volt. A közösségből való kitaszítás egyet jelentett a halálos ítélettel: Hós 3,4; 4,6; Zak 11,10.)

A szövetség története azt bizonyította, hogy Isten a hűtlen népével szemben nem érdeme szerint jár el, hanem megkegyelmez neki (Ézs 54,8; 55,3; 61,8; Jer 31,31; 32,39; 50,5; Ez 20,27.28; 37,26; Hós 14,5; Mal 3,1). Ezért a hűtlen Izrael Istennek erre a törhetetlen hűségére apellálhat (1Kir 8,50; Zsolt 51,3).

Isten lényével nem fér össze a hűtlenség, mert nem olyan Ő, mint az ember. A hűséges Istennel szemben a választott nép és általában az ember, mint hűtlen van szembeállítva, mint akinek a hűtlenség a lényéből fakad (4Móz 23,19; 1Sám 15,29; vö. 1Kor 1,9; Zsid 10,23).

A házasságon belüli hűtlenség kérdésében a választott nép történelme során nem volt mindig egységes az álláspont. A legkorábbi időkben a férfinak csak a férjezett nővel vagy az eljegyzett leánnyal elkövetett hűtlensége volt halálos bűn (3Móz 20,10-12; 5Móz 22,2-28), később már nincs különbség a hűtlenség értékelése tekintetében a férfi és a nő között (Mal 2,15-16).

Hűtlenség az adott szó meg nem tartása, a szövetség megszegése (Bír 9,22.23; Hós 10,4; 12,1; Ám 1,9), a valakire rábízott érték vissza nem adása (3Móz 5,15; 6,2; Józs 7,1; Lk 16,1-8), a szövetséges társ elárulása (2Kir 9,23; Zsolt 41,10). Az emberi viszonylatokban elkövetett hűtlenség az istennel szemben való hűtlenséggel áll minden esetben szoros összefüggésben, rendszerint annak következményeként jelenik meg.

Az ÚSZ-ben az apisztisz, apisztosz. apisztia. apisztein szavak jelentése változó. Jelentenek hitetlent (Mk 9,19; 16,16; Lk 24,11.41 a feltámadás tényével kapcsolatban) és hűtlent is (Róm 3,3; Zsid 3,12). A hűtlenség szoros összefüggésben van az engedetlenséggel (Zsid 3,18.19). A hűtlenség jelentkezhet úgy, mint a hit (vagy bizalom) hiánya (Mk 6,6 par; 9,24; Mt 17,20; Róm 4,20), mint hitetlenség az Igével szemben (Mk 16,14; Róm 11,20-23; 1Tim 1,13). A Zsid 3.12-ben a hűtlenség tartalma a gonoszságban való megmaradás, a meg nem térés, a 2Tim 2,13-ban a pisztisz ellentéte vagyis a próbatételben való állhatatos megállás hiánya (vö. Zsid 11,17; Jel 1,2). Mk 16,16-ban azt jelenti. hogy a hitet megtagadni. A későbbiek során ennek az aktusnak a terminus technicusa lesz. Pál a Róm 3,3-ban a választott nép történetének az ismeretében üdvtörténeti összefüggésbe ágyazva állítja szembe egymással Isten hűségét az ember hűtlenségével.

Az ÚSZ-ben profán értelemben nem fordul elő a hűtlenség fogalma. A házastársi hűtlenséget - a fogalom használata nélkül - a férfira és nőre egyaránt kötelező módon tiltja (Róm 7,2;1Kor 7,2; Ef 5,22-33 ;1Pt 3,7). A Lk 16,1-9-ben a hűségnek az ellentéte az adikia, amely tulajdonképpen igazságtalanságot, gaztettet jelent.

SzB


dugo@szepi.hu