A hűség elsősorban megbízható kitartást jelent egy személy vagy valamilyen feladat mellett. Amennyiben egy kapcsolat kizár más kapcsolatokat - pl. a házasságban - akkor a hűség az egyszer vállalt kapcsolat kizárólagosságának elfogadását is jelenti.
1. Antropológiai kijelentések.
A hűség szót ma általában kétséggel fogadják. Azt mondják: a hűséget ígérő embereket elviselhetetlenül kihasználják, vagy: olyan nagy dologra, mint a hűség, egyáltalán nem is képes az ember; a hűség rabbá tesz, megakadályozza a humánum mélyebb kialakítását; az élet kalandja puszta kötelességteljesítéssé válik. Mégis igaz, hogy az emberek minden időben ígértek örök vagy egyszer és mindenkori hűséget.
Egy ilyen cselekedetnek egész sor összetevője van: a hűség az embernek abból a vágyából származik, hogy egész életét egy szóval foglalja össze, és bízva mindent arra tegyen fel, amit szeret. A hűség tehát a jelen pillanatból a jövőbe nyúlik, ezért tartós, örök. Aki hűséget fogad, tudja, hogy nem olyan egyszerűen adja meg magát az, ami miatt hűséget fogadtunk. Az ígéret arra szól, hogy mindig meg fogjuk hallani az emberek hívását, akik számára szavunk által fontossá lettünk. Ennek következménye, hogy a hűség elsősorban kapcsolat-jelenség. Ez jóval több, mint kötelességteljesítés. A hűség azt ígéri, hogy az önként vállalt kötelékben megmarad és szüntelenül megújítja a szeretetet.
A hűség magában foglalja azt az ígéretet is, hogy a magamban és másokban végbemenő változások ellenére ki fogok tartani valaki vagy valami mellett. Elfogadom az embereket, akik majd megváltoznak, elfogadok valamit, ami majd a jövő homályában bontakozik ki.
Tudjuk, hogy milyen törékenyek a kapcsolataink és milyen kevéssé lehet biztosítani a kezdeti lelkesedést, amivel hűséget ígérünk. A hűség ígéretének megváltozását sohase ítélhetjük el. Képtelenségünk a hűség garantálására felteszi a kérdést: nem Isten-e az, akinek biztosítania kell hűségünket?
2. A hűség a Szentírásban.
a) Isten hűséges. A Szentírás Istennek az ember iránti magatartását, a szövetséget mindig a hűséggel jellemzi és magasztalja (pl. Ter 32,11; MTörv 7,9; Zsolt 57,4; 69,14; 138,2). Isten hűséges - erre felépítheti az ember az életét és ráhagyatkozhat a megpróbáltatás és a kísértés idején (Zsolt 31,6; 1Kor 1,9; 10,13; 2Tessz 3,3; Zsid 10,13). Isten hűsége az ember iránt nagyobb, mint az ember hűtlensége (pl. Oz 2,18- 25; Róm 3,3; 2Tim 2,13) és mindig lehetővé teszi, hogy az ember megtérjen (pl. 1Jn 1,9). Isten hűsége az alapja az ember Isten iránti hűségének. - Isten hűségét szoros egységben kell látnunk irgalmával és igazságosságával (Kiv 34,6; Róm 3,3-5).
b) Isten hűséget kíván. Istennel szembeni házasságtörésnek számít az idegen istenekhez fordulás és a világ mércéje szerinti élet /Oz 2,10/. Isten hűséges szolgákat keres és választ ki magának /1Sám 2,35; Mt 24,45-51; 1Kor 4,2; 1Tessz 1,12/. Jézus az Isten hűséges /és irgalmas/ főpapja és hűséges tanúja /pl. Zsid 2,17; 3,5-6; Jel 1,5; 3,14/.
c) Dicséri az emberi hűséget. A bölcsességi irodalom témája az emberek közötti hűség dicsérete és értékelése. Gyakran kiemeli egyes emberek hűségét. (pl. Kol 4,7; Ef 6,21; 2Tim 1,18).
3. Hűség és lelkiélet
a) Hűség a hitben. A hűség függetlenít a pillanatnyi hajlamoktól és igényektől és ezzel biztosítja a folytonosságot a vallási életben és segíti a vallásos személyiség érését. Az élethivatáshoz és bizonyos vallási gyakorlatokhoz való hűségnek a Jézus Krisztus és általa az Isten iránti hűségben kell gyökereznie. Amint az ember nem bánhat más emberekkel csak a szeszélyei és érzelmei szerint, a Jézus Krisztushoz és általa az Istenhez fűződő kapcsolatnak is következetesnek kell lennie az egyszer már megtett (és többször megismételt) hívő döntéshez.
A hűség segít át azokon a sötét időszakokon, amikor oly távolinak érezzük Istent, illetve az Úr Krisztust.
b) Hűség a hit alapján. A más emberek iránti hűséghez az emberileg hatékony motívumokon kívül (pl. biztonság és bizalom) fontos ösztönzést és segítséget is ad a keresztény hit. Így annak tudata, hogy hűséges az Isten más emberekhez is, impulzust adhat iránta való hűségünknek. Ezen kívül a más emberek iránti hűség Isten utánzásának, Isten tevékenysége megismétlésének is tekinthető. Ez megkönnyítheti más ember hűtlensége esetén a megbocsátás készségét. Az ellenkezője is érthető: a hűség hiánya nemcsak az emberekhez fűződő kapcsolatot korlátozza, hanem az Isten iránti kapcsolatot is azáltal, hogy nem utánozza az Isten emberek iránti magatartását. A hűséget Isten elvárja, de az ő hűségéhez a megbocsátás is hozzátartozik.