Csiszár Mária:

Élsz, Barackvirág

(...) Az első nyomásnál már látták a baba fejét, s biztattak, hogy a következő görcsnél megszületik. Éles fájdalom, jóleső elernyedés – és megfagyott körülöttem a levegő. Halk nyöszörgést hallottam, és nem értettem semmit. Magdi fogta a babát, és nézte Imrét, Imre doktor megkövülten állt. „Valami baj van?” – kérdeztem. „Igen”, nyögte Magdi alig hallhatóan. „Életképtelen?” – kérdeztem félig felemelkedve. „Azt hiszem, igen” – válaszolt Magdi, majd elfordult, és elvitte a kicsit, hogy elrendezze. Annyit még láttam, hogy Kati lábai törökülésszerűen fel voltak húzva, Imre megfogta, és lefelé mozdította őket. „Kislány” – suttogta, és a lábak visszapattantak. (...)

(...) Egy-két hete volt otthon Kati, amikor eljött hozzánk anyósom Kolozsvárról. (...) Katit ugyanazzal a ragyogó mosollyal vette ki a mózeskosárból, ahogy a többi unokáját köszöntötte. Karjára fektette, énekelgetett neki. Egyszerre abbahagyta a ringatást, nézte-nézte a kislányt, és megszólalt: „Elfagyott barackvirág. Olyan, mint egy kis elfagyott barackvirág”. (...)

Kati története 1988-ban, Zilahon kezdődik. Születésétől követhetjük nyomon az életét, az érte vívott küzdelmet 1990 márciusáig, mikor a pécsi Gyermekklinikán végrehajtják rajta az első életmentő műtétet. A háttér: Zilah-Párizs-Budapest-Pécs, a Ceauşescu-éra utolsó éve, ’89 decembere, áttelepülés, a rendszerváltozás kezdete Magyarországon.

Keresztény könyv ájtatoskodás nélkül, megrázó orvosi történet hatásvadászat nélkül, hiteles korrajz gyűlöletkeltés nélkül.

Forrás: http://adlibrum.hu/Csiszar-Maria

http://www.csimaria.sokoldal.hu/barackvirag_kezdolap


dugo@szepi.hu