1931-ben született Vácott. Kisközösségi életben való részvételért már 1953-ban hat év börtönre ítélték. 1968-tól bázis lelkész 1970-től Budapesten él. Fő profilja a lelki tanácsadás Tanulmányát felkérésünkre írta 1991-ben.
Barcza Barna (1931 - 1999. 09. 14.) befejezte 68 évnyi földi pályafutását és az Isten Országának tagjaként visszatért a szellemi létmód kizárólagosságába.
„Áldott vagy Te Istenem, aki a Te szolgád szívét a tudásra megnyitod, minden tettét irányítsd az igazságra és fogadd el őt a Te igaz fiadnak, hiszen oly kegyelmes vagy mindazokhoz, akik kiválasztottak, hogy méltóak legyenek Hozzád mindörökre.” IQS (A qumrámi közösség szabályzata)
„Hálásan köszönöm meg Urunknak, Istenünknek azt a gondviselő szeretetét, amellyel egész életem során, megpróbáltatásaim idején is, elhalmozott. Ezt a szeretetet legtöbbször jó embereken keresztül osztotta ki számomra. Velem volt, és megsegített akkor is, amikor egyházának vezetői megfeledkezve hivatásukról és küldetésükről, nem az egyház építését segítették, hanem az ateista államhatalom érdekeit szolgálva üldözték a Bokor bázisközösségeket, akik közé magam is tartozom.
… temetési körülményeimről: minden különösebb hírverés nélkül, vagyis előzetesen senkit sem tájékoztatva hamvasztasson el, és hamvaimat szórassa szét a kijelölt parcellában. Akár a Bokor-beli testvéreimet, akár családom még élő tagjait, akár a váci püspökséget elegendő a megtörtént elhamvasztásról és szétszóratásról utólag értesíteni. Még közös rendezésű szentmisét sem kell mondatni értem. Akinek ugyanis jelentettem valamit az életében, az úgyis fog imádkozni értem minden felszólítás és megrendezés nélkül. Atyánk bizonyára beszámítja segítő szeretetüket, és támogatja velük egész életem feléje kapaszkodását.”
(Kivonat végrendeletéből)
Köztünk élve példát mutatott nekünk
Szándékai szerint akkor emlékezünk rá igazán, amikor mindezekben követjük is és alkalmasint túlnőjük.
Október 9-én 10h-kor a Béke Királynéja lelkészségen tartottuk rá emlékező eucharisztikus lakománkat.
Barna győri és budapesti közössége
„Önmagában való anyag nincs, csupán az éltető, láthatatlan, halhatatlan szellem van, mint az anyag ott… és a titokzatos alkotó, akit én nem restellek Istennek nevezni.” Max Planc
Jézus tanítványokat nevelt, és akiket nevelt, azokra is tanítványok nevelését bízta. A kereszténységet világ méretekben úgy is tekinthetjük, mint a tanítványnevelés láncreakcióját. Aki „tizenkettővé” vált, az fölneveli a maga tizenkettőjét. Ezen a módon, ezzel a Jézustól elindított módszerrel kell behálóznunk a Földet - Jézusnak elkötelezett tanítványokkal, hogy tapasztalhatóan megvalósuljon a földön Isten országa, az egyház.
Most nem részletezve, csupán utalok arra, hogy a kétezer éves egyháztörténelem során vajmi keveset foglalkoztunk eme Jézustól kapott feladattal, és az ugyancsak tőle kapott módszerrel. A személytől személyig érő intenzív tanítványnevelés helyett csupán „tömegpasztorációt” folytattunk, amelynek során főleg a papok valamelyes képzésére koncentráltunk, a hívek nagy többségét pedig vezetettségre utaltuk. Tehát a hit továbbadása területén infantilizáltuk. Már eleve a pap és hívő szétválasztása a világi híveket érdektelenné tette mind Jézus tanításának alapos átvétele, mind annak továbbadása területén. Mivel helyenként ezer, másutt tízezer hívőre jutott egy pap, nem csoda, ha az Isten országa terjedése Jézus elgondolásához képest (a Föld behálózása 12x12x12x… alapon) kifejezetten frusztráltjellegű volt.
Már a két világháború között megindult Európa-szerte a világi apostolok kiképzése, de nagyobb lendületet csak a II. világháború után kialakuló bázisközösségek révén kapott. Itt azonban számszerűleg is, minőségileg is olyan gyors fejlődés következett be, amellyel a hagyományos lelki vezetés nem tudott lépést tartani. Az infantilizált „Csipkerózsika álomból” néhány év vagy évtized alatt fölébresztett keresztények egyszerre sokrétű igénnyel léptek fel a lelki vezetés terén is.
Itt most csak felsorolásszerűen említem.
1. Jézus gondolatvilágának a lehető legtökéletesebb megközelítése és átvétele az evangéliumok Jézusának segítségével. Ennek módszereit és a részleteket a kezdők is megtanulják. A haladottabbak már a szintézist készítik és adják tovább. Ez folytonos kutatást, szembesülést, mélyülést kíván.
2. Imádságos Isten-kapcsolat. Az egyéni életben is, a közösségi életben is. Így nemcsak Isten felé nyílunk meg, hanem egymás felé is. Hamisság, rejtegetés, megtévesztés helyett egymás számára egyre áttetszőbbekké válunk.
3. Önnevelés egymás segítségével. Hol az evangéliumok részleteiről, hol átfogó szempontjairól elmélkedünk. Megbeszélve, és imádkozva.
4. Emberhalásszá, apostollá nevelődés. Jézusra mindig figyelve, az emberi kapcsolatok pszichológiai, szociológiai és egyéb szempontjait is vizsgáljuk és próbáljuk.
5. Családcentrikusság. A család gondjait elvi szinten is, konkrét gyakorlati problémákkal kapcsolatban is megbeszéljük. Tapasztalatainkkal egymást segítjük.
6. Házi feladat címén valamilyen közös tananyagot vállalunk, amit a következő találkozón kiértékelünk.
7. Egyéni vagy közös karitatív feladatokat szervezünk. Jövedelmünk egy részét az éhezőknek küldjük el.
8. Az egyes testvérek által hozott, és a soros elnök által összegyűjtött problémákat fontossági sorrendben megbeszéljük.
9. Évközben többször vannak csoportközi találkozók, fórumok, tanfolyamok, ahol szélesebb kört érintő kérdéseket beszélünk meg. Évente egyszer pedig ki-ki lelkigyakorlaton vesz részt.
E vázlatos felsorolásra azért volt szükség, mert ezekben való jártasság, tapasztalat nélkül senki se vállalkozhat e közösségekben a testvérek lelki vezetésére.
Jellembelileg minél inkább felnőtté válik valaki, annál elviselhetetlenebb lesz számára a vezetettség fogalma és ténye. Nem akarhat tartósan „buta gyerekként” egy „okos felnőtt” vezetettje lenni. Jézus különben is csak olyan „vezetőket” ismer, akik másokat szolgálnak. A „szolgálva vezetni” - ez kb. annyit jelent, mint a testvér problémáját vele megbeszélni, és neki Jézus oldaláról tanácsot adni. Magunk között szívesebben beszélünk lelki tanácsadásról és lelki tanácsadóról. A hagyományos szóhasználatban szereplő „lelki vezető” azonban újra és újra a nyelvünkre jön. Éppen ezért előrebocsátjuk, hogy bármelyik szót is használjuk: lelki vezető, lelkiatya, stb., mindig lelki tanácsadót, idősebb, tapasztaltabb, de segíteni, tehát szolgálni akaró testvért értünk alatta. Akkor is, ha az egyházi gyakorlatnak megfelelően a pap lelkiatya a feloldozást is megadja.
Ha túl sokáig hurcolunk magunkkal lassanként merevvé váló formákat, gyakorlatokat, egyszercsak rájövünk arra, hogy már nem az életet szolgálják. Sem a jelen életünket, sem jövendő, megújuló életünket. Az itt fölvázolandó lelki vezetés számára (de már a korábbi számára is) a gyóntatószéki gyakorlat nem megfelelő. Mert
1. nehezen jöhet létre állandó, személyes, kiismerő kapcsolat,
2. csak bűnökre koncentrál nem a kibontakozásra, még kevésbé a közösségi élet sokszorosan összetett gyakorlatára,
3. kényelmetlenek a fizikai körülmények a hosszabb megbeszéléshez, és nem teszik lehetővé pl. a jegyzetelést sem,
4. az időhiány, a mások sorbanállása lehetetlenné teszi az igényesebb megbeszélést.
Szobában történik. Leggyakrabban a lelkiatya lakásán. Asztalnál, egymással szemben ülünk. Mindkettőnk előtt papír és írószer, hogy jegyzetelhessünk. (A gyóntató természetesen utána megsemmisíti följegyzéseit.) Középen gyertya, amelyet az imádság, ill. a feloldozás idejére meggyújtunk. Osszeszedett, mégis természetes légkört teremtünk. A többórás megbeszélés szünetében kávézás, étkezés, dohányzás is lehetséges. Időtartama egytől három óráig terjedhet. Gyakorisága: kezdők havonta jönnek. Később ez két-, ill. háromhavi gyakoriságra tágul. A legfejlettebbek már csak félévenként egyszer jönnek.
Nyitó imádság. Ez éppúgy szolgál Isten jelenlétének fölidézésére, mint saját összeszedettségünk elősegítésére. A spontán fogalmazott gondolatok esetleg egy alapprobléma „kiugrását” segítik elő, vagy egy általános helyzetképet rajzolnak.
Önfeltárás. Ennek módjára külön nevelődni kell: Nagyon sok múlik azon, hogy a gyónó mennyire intelligens és praktikus önmaga megfogalmazása és annak „tálalása” terén. Ebben is segíteni kell őt. A lényeglátásban is. A megragadást segítő szempontok megtalálásában is.
A rendelkezésre álló idővel is gazdálkodnunk kell. Általános szabály, hogy annyi időt fordíthat önmaga és problémái bemutatására, amennyit a lelkiatya hozzászólásaira szán.
Legelőször beszámol az elmúlt találkozáskor vállalt elégtétel teljesítéséről. A tapasztalatokról, eredményekről, hiányokról. Az elégtételt ugyanis ő vállalta azon a területen, ahol a legjobban lemaradt.
A részletes beszámolás az eltelt időszakról általában a saját maga által készített lelki tükör, ill. saját szempontjai alapján történik. A beszámoló formája esetleg lassan alakul ki, és hosszú idő után lesz egyre „testreszabottabb”. Van, aki a megbeszélt fontosabb küzdési irányokat kockás lapon vezetve naponta leosztályozza magát, s ilyenkor csak végigfut egy-egy rovaton, ahonnan leolvasható akár háromhavi fejlődés vagy hullámzás is.
Van, aki egyszerűbben csoportosít: Három részre tagolja beszámolóját: Istenkapcsolatai, emberi kapcsolatai és önmaga. Természetesen mindenhol a szeretet növekedését vagy fogyatkozását regisztráljuk, és a kibontakozás vonalvezetését tapintjuk. – E hármas szempontú önfeltárás elég praktikus, és többszörösen összetett, mert pl. a második szempont: az emberkapcsolatok, koncentrikus körökként található: család, kisközösség, munkatársak, esetleges kapcsolatok… Ebbe tehát a családon belüli konfliktusok éppúgy beleférnek, mint a közösségi élet számtalan problémája.
Aki nem vezet ilyen füzetet, az előbb-utóbb ellehetetlenül. Ezért mindig ebből történik a beszámolás. A hozzám indulás előtti napon összeállítja problémái vázlatát. Természetesen könnyebben teheti ezt, ha azonnal bejegyezte (a három hónap során) az éppen felmerült gondot, tisztázni valót. Még könnyebb helyzetben van az, aki időnként naplót szokott írni – legalább olyankor, amikor életében nagy hullámzások; ide-oda csapódások, esetleg nagy örömök vagy gondok adódnak. Olyan testvér is van, aki elmélkedéseit mindig leírja. Ok könnyen tudnak ezeken végigfutni, hogy a kérdéseket aktuális konkrétságukban ragadhassák meg. Ha életszerűbben tálalják, a lelki atya is jobban és könnyebben tudja magát beleélni. Hiszen éppen kettejük között a „csatolás hatékonysága” teszi értelmessé ezt a nem kevés energiát igénylő találkozást.
Úgyszólván sose maradhat ki a beszámolóból az idő- és pénzelszámolás. Ugyanis az volt a fontos életében, amire pénzét és idejét, fordította. Az első néhány találkozás alkalmával olykor döbbenetes hatássál van egyesekre, amikor elkészítik egy hónapon keresztül vezetett idő- és pénzelszámolásuk összesítését. Az arányok néha ijesztőek.
Időelszámoláshoz elég egy héten keresztül naponta bejegyezni az idötartamokat az előre felvett pl. tíz kategóriába (az úti időt mindegyikhez hozzászámítjuk). 1. Alvás. 2. Biológiai szükségletek. 3. Imádság, liturgia. 4. Munkaviszony. 5. Családi együttlét. 6. Emberhalászás, közösség. 7. Önképzés. 8. Karitász. 9. Szórakozás, kultúra. 10. Ténfergés, lötyögés, üresjárat. – Van, aki ilyenkor döbben rá életének horribilis méretű üresjárataira, vagy szórakozásai mammut méretére. Csak ha ő látja be az aránytalanságot, akkor fog igazán elindulni, hogy kimásszon ebből vagy abból a kátyúból.
Később, előrehaladottabb korszakában már csak öt kiemelten fontos dolog időfelhasználását kell rendszeresen ellenőriznie. Ezek: 1. Istenkapcsolat (ima, elmélkedés, szentmise…). 2. A családi szeretetre fordított idő. 3. Isten országabeli önképzés. 4. Karitász (embersegítés). 5. Emberhalászás, szeretetre tanítás (közösségi élet). Az már igen komoly életű személy, aki rendszeresen és napi átlagban két órát tud fordítani erre az öt fontos dologra. Természetesen úgy, hogy ezek egyike-másika csak a hét egy-egy napján történik.
A pénzelszámolás terén legalább az elején megkérjük arra (beláttatással, meggyőzéssel), hogy egy hónapig írjon minden fillér bevételt és kiadást. Ugyancsak tíz kategória szerint csoportosítva készítsen egyenleget. Pl. 1. Élelmezés. 2. Ruházat. 3. Lakásrezsi, higiénia. 4. Tanszerek, könyvek, kultúra. 5. Közlekedés. 6. Visszatérülő szeretet (ajándékozás).?. Vissza nem térülő szeretet (éhezők, szegények). 8. Szórakozás, nyaralás. 9. Tartalékképzés. 10. Luxus, élvezeti cikkek (kávé, alkohol, ínyencségek…). - Bizony, kiderülnek az aránytalanságok. Később már csak az eltúlzott rovatokat kell karbantartani. A pazarlás és zsugoriság területeit. Végül már csak a hatodik és hetedik rovatot ellenőrizzük, hiszen ezekre csak akkor jut, ha a többi is egyensúlyban van.
Van, aki mindjárt az önfeltárás elején, van, aki csak a végén állapítja meg, hogy miben érte el a legnagyobb eredményt, és miben volt legnagyobb a lemaradása.
Az önfeltárás ideje alatt a lelki atya jegyzetel. Méghozzá kéthasábosan. A papír bal oldalán rögzíti az önfeltárást. Jobb oldalán pedig rögtön jelzi a maga kommentárját vagy tanácsát.
Tanácsadás. Rendszerint az önfeltárás befejezése után szoktunk egy kis szünetet tartani. Ezt követi a lelkiatya hozzászólása. Úgy is mondhatnánk: a jézusi értékrend szerinti kommentálása.
Az elején, mielőtt belenézne jegyzeteibe, igyekszik egy összképet megfogalmazni gyónójáról. Mi volt róla az összbenyomása. Hasonlíthatnám egy grafológiai írás-elemzéshez, amelynek elején a „formanívót” szokták megállapítani. Rendszerint ezzel is sokat segít gyónójának az önismeret és önkontroll terén, hiszen egész szerepe a „tükörtartásban” csúcsosodik.
Ezután részletesen végigveszi az önfeltárás mozzanatait, illetve, amit azokból kiemelni fontosnak tart. Jelentős empatikus képességek nélkül nem sikerül a szubjektív adottságokat az objektív normákkal összehasonlítani. Hiszen a gyónó sajátos egyéniségét kell segítenie kibontakoztatni. A bűn itt a célrairányultságtól, tehát a szeretetnek saját adottságaira lebontott irányától való eltérülését jelenti.
A beszélgetés során a gyónóval közösen a rögzítendő fontos mondatokat fogalmazzuk meg. Ezek lesznek a következő hónap (vagy hónapok) fő figyelemzónái. No meg arra is jók, hogy a két gyónás közötti idő felén vagy harmadán, amikor már csökken a „feldobottság lendülete”, a gyónó otthon újra elővegye, átnézze (ezt nevezzük a nagy távolság hídlábbal való áthidalásának). Ezek segítségével készíthet magának újabb napi vagy heti feladatokat. Naponta mindig csak egyet.
Folynak a tisztázások, visszajelzések, beleszólások, rákérdezések és szembesítések Urunk szempontjaival. Sokmindenre a gyónó maga is rájött vagy rájön, de más szájából is akarja ezt hallani. Ez megerősíti őt. Hiszen, mihelyt rákényszerül önmaga megfogalmazására, ti. hogy el tudja mondani saját állapotát, a legtöbb dolog megoldása egy fejlettebb ember előtt már összeáll. Itt a kívülről látóval szembesülés jelentős hatást szolgáltat.
Közösen megállapítjuk a fő küzdési irányt. Ez már át is vezet a tanácsadás utolsó pontjához, az elégtétel tisztázásához és vállalásához.
Elégtétel. A gyónótól kérdezem, hogy milyen területen akar az elkövetkező időben leginkább küzdeni? A terület megjelölése után a feladatot már magam konkretizálom. Itt több példát említek.
l. Egészen kezdők esetében elégtétel: leltározás. Írja össze a következő alkalomra összes jótulajdonságát egy lapon. Másik lapon a hibáit.
2. Az előző elégtételt, ha megbeszéltük, kiértékeltük, akkor a következő elégtétel: készítse el saját napi lelkitükrét. Olyan kérdéseket fogalmazzon, amelyekkel lappangó jótulajdonságait kifejlesztheti, a rosszakat gyomlálhatja. Az egész lelkitükör nem lehet nagyobb egy levelezőlap nagyságú kartonnál, amit Szentírásából mindig előhúzhat.
3. Aki azzal vádolta magát, hogy belefulladt munkahelyi feladataiba, és ott nem vették észre rajta, hogy ő az Isten embere (mert kripto-keresztényként akart élni), annak elégtétele: egy héten keresztül naponta ezzel a gondolattal dolgozzon munkahelyén: én itt Isten nagykövete vagyok. Uram segíts, hogy ma is megmutassak valamit belőled! - Az esti lelkiismeretvizsgálatnál számbaveszi e téren az eredményei, hibáit.
4. Akinek az volt a gondja, hogy imaélete elkapkodott vagy éppen csak szövegimája volt a lelkiismeretvizsgálat mellett, annak elégtétele: három héten keresztül minden héten betervez egy napot (lehetőleg mindig ugyanazt), amelyen biztosít egy fél óra teljes félrevonulást, elcsendesedést. Nyáron a munkából hazajövet egy templomban. Télen otthon bevonul a félszobába, és vagy a házastársa, vagy a gyerekek közül a legnagyobb őrködik, hogy senki ne zavarja arra az időre aput vagy anyut. (Van, aki táblát akaszt a kilincsre: Ne zavarjatok!)
5. Aki eltúlozza az egyéni életszentségre törekvést (mintha Isten egyáltalán teremtett volna izolált embert), miközben észrevehetően nem él közösségi életet, attól pl. azt kérem, hogy találjon környezetében egy nehéz helyzetű, bajban lévő embert (sokgyermekest, magányost, beteget, időset, mozgássérültet, fiatal deviánst…), és személyesen törődjön vele. Heti tervében pl. a szerda lehetne a karitász nap. Két szerdán a másik segítését ajánlja fel elégtételül!
6. Aki tele van jószándékkal, de figyelme szétszórt, belevész vagy a feladatokba vagy az önközpontúságba, annak elégtétele: egy héten keresztül minden napra válasszon magának jelszót vagy jelmondatot. (A választás vagy úgy történik, hogy az esti lelkiismeretvizsgálat leghiányosabb részének az ellenkezőjét célozza meg. Pl. aznap sokat kárpált, kritizált, akkor a holnapi jelszó: „A jót megdicsérem.” De választhat a Szentírásból. Választhatja elmélkedése végkövetkeztetését, stb.) A sok közül valaki pl. így választott hetet: 1) Hangerőszabályozás. 2) Telefonálás tőmondatokkal. 3) Empátia (megfejtem, mi van a lelkében). 4) Megdicsérem a valódi értéket. 5) Csak négyszemközt kritizálok. 6) Csak semmi morcosság! 7) Örömet okozok családomnak.
7. Jegyben járók részére: kérjen saját tulajdonságairól (jókról és rosszakról) írásban leltárt jegyesétől. Aztán alaposan beszéljék meg. (Ha a partner nem hozzám jár, arra is hatni fog, és valószínűleg ő is fog kérni ilyet magáról.)
8. Közösen gyónó házastársaknak: hetente egy fél nap teljes szabadságot biztosítson társának úgy, hogy annak akkor semmi családon belüli feladata ne legyen. Engedjen neki szabad választást, eltávozást beszámolási kötelezettség nélkül.
9. Aki úgy jár közösségi találkozókra, hogy mindig csak kapni akar másoktól (szellemi élősködő): készítsen el egy olyan elmélkedést, amit előadhat akkor, ha ő lesz a soros elnök. Vagy: az éppen most olvasott könyvről készítsen egy rövid értékelést, amit előadhat.
10. Aki fogához veri a garast, ha másokról van szó: állapítson meg egy összeget, amit fizetéséből mindig félre tud tenni, és befizeti az éhezők (a harmadik világ tényleges éhezőinek) kasszájába.
Ez a tíz példa csak így felsorolva hosszú. A valóságban egyik vagy másik pontban hamar megegyezünk. A gyónó csak úgy vállalhatja az elégtételt, ha belátja, hogy az neki jó. Következő gyónását majd azzal kezdi, hogy ennek lebonyolításáról beszámol.
Imádság. Ekkor gyertyát gyújtunk. Minden más fényt eloltunk. Rövid időre elcsendesülünk. Először a gyónó imádkozik lelkéből előbuggyanó spontán szavaival. Bűnbánatát fogalmazza meg, vagy elhatározásait. Megköszöni Istennek az új felismeréseket, meglátásokat. Szabad utat enged örömének, bizakodásának. Lelkesül a kibontakozás most felismert lehetőségéért, stb. – Meg kell mondjam, noha ezen imában már összegző szempontok is könnyen helyet kapnak, mégis itt szokott az érzelmi elem kulminálni. Sokszor komoly megrendültségnek lehetek tanúja. Még hozzáteszem: a lelkiatya a gyóntatószékben szinte soha nem tapasztalható módon élheti meg azt a szellemi-lelki örömet, ami visszajelzi, hogy életének értelme van. Éppen ez a lelki szolgálattevés engedi megtapasztalni a lélektől lélekig ható emberi segítő kapcsolat örömét. Ezután a lelkiatya imádkozik. Imájában benne van az, amit ez a találkozás az ő lelkében fölkavart, abból előhozott. Bár itt nagy a kísértés, hogy imája pedagogizáló legyen – sokszor magam is felhasználom kiemelésre vagy összefoglalásra –, mégis az őszinte hang, az Isten jelenlét érzékelése átsegít e nehézségen. Legtöbbször megérzi a gyónó, hogy valaki komolyan törődik vele, szereti őt a szó legnemesebb értelmében, és ez segíti őt előrehaladásában éppúgy, mint Istenhez közeledésében. A szent légkörnek igen termékenyítő hatása van. Imában még a kritikát is könnyebben el lehet fogadtatni.
Feloldozás. A hosszabb ima után már olyan nyitottá vált a lélek, hogy az egyház által előírt feloldozási formulát nem gépiesen fogadja, hanem azonosul vele.
Lerendezések. Naptárt veszünk elő, hogy rögzítsük a következő találkozó időpontját és helyét. (Kisgyermekesekhez ugyanis magam megyek el.) Esetleg gyónáson kívüli kérdések megbeszélése következik. Információ cserék. Könyvek kérése, cseréje, stb.
Segítse a testvér kibontakozását a tökéletesség, tehát a boldogság útján. Segítse szembesülni a jézusi eszménnyel (Jézus útjával) az ő konkrét körülményei között. Vagyis, segítse az eszményt lebontani a gyónó konkrét viszonyaira. Segítse abban, hogy jó közösségi ember legyen (családban, kisközösségben, társadalomban). Az emberhalászás és közösségformálás mindig cél legyen. Segítse egyre nagyobb önállósághoz (koncepciózus látáshoz, hatékony döntésekhez a célirányos cselekvés érdekében). Önmagát pedig tegye egyre inkább feleslegessé, egyre kevesebb területen igényeltté.
Abban kell a gyónót segíteni, amire saját maga képtelen, vagy amiben bizonytalan. Nagy empátiával kell megállapítani, miben szorul segítésre. Segíti a gyónót, hogy mielőbb meg tudja fogalmazni saját küldetését. Feladatát, saját profilját Isten tervében. Nem helyette dönt, hanem őt tanítja meg helyesen dönteni. A gyónó szubjektivitását szembesíti az eszmény objektivitásával. Irányvonalat és távlatot képvisel, amíg a gyónó káoszban van. Nem a saját képére kell formálni a gyónót, hanem eszményének megvalósításában kell segíteni adottságainak kibontakoztatásával. Segítse, hogy a bűnbánata járjon együtt a korrekció-alkalmazás vágyával és a saját tökéletesedése téren teendő lépések örömével. Lelkesíteni kell a csüggedőt, járhatónak mutatni az utat, behozhatónak a lemaradást. Megmutatni, hogy Jézus útja a lelkiismeret békéjének az útja. Nem egyéni teljesítmény-rekorderré kell nevelni, hanem optimálisan szolgáló közösségi emberré.
Egyre jobban ismerje Jézus tanítását és útját. Éljen közösségi életet. Legyen közösségvezető. Lelkesedjen a jézusi úton járásért, és lépjen is ott előre. Az emberi kapcsolatok terén legyen tapasztalt és tárgyalóképes. Rendelkezzék átlagon felüli pszichológiai és szociológiai ismeretekkel és tapasztalatokkal. Úgy legyen rugalmas, magát a másik helyzetébe beleélő, hogy közben szilárd és eltéríthetetlen legyen a jézusi eszménytől. Ha a tanácsadást a gyóntatással együtt végzi, akkor felszentelt papnak kell lennie. A saját életében is tudja felmutatni azt, amit képvisel. Akarjon eszköz lenni Isten Szentlelkének kezében.
Mind a házastársi és családi konfliktusok megoldása, mind az egymáshoz alkalmazkodás, mind a közösen végzendő közösségi munka eredményessége szempontjából rendkívül hátrányos a házastársak egymástól elszigetelt gyóntatása ill. lelki vezetése. Annál eredményesebb ez közösen. Hiszen ott szembesülni tudnak nemcsak egymás gondjaival - amit segít a harmadik személy vitafegyelmező ereje - hanem a harmadik személy kívülről látásával, és a közös eszményhez igazodással.
Még jelentősebb a közösen vállalt küzdés, az egymás segítése ebben a küzdelemben. A feltárás őszinteségében jobban megismeri társa vívódásait; sajátos problémáit. Az ima áhítatában pedig nagyobb belső erő jön felszínre a megjobbított életvitel olajozásához. Nem egyszer az elégtétel is közös vállalást jelent. Esetleg egy közöset és egy egyénit. Pl. 3 héten keresztül – egy meghatározott azonos napon – közösen imádkoznak úgy, hogy asztalukon gyertyát gyújtanak, egyikük egy maga választotta részt olvas a Szentírásból (pl. a liturgia napi evangéliumát), aztán 5 perc csend, majd egyenként imádkoznak. (Ez is egy igen hatékony módja az egymás megismerésének és újból való fölfedezésének. Rendszerint mindgyiküknek más és más szempont világosodik meg az adott szövegről elmélkedve. Ezt érdeklődve figyelik, örömmel veszik tudomásul, s lassanként lelkileg is hasonulnak egymáshoz.) – Az egyéni elégtétel rendszerint leküzdendő hibájuk ellentétének gyakorlása.
A gyónás végén lehetővé tesszük mindkettőjüknek, hogy külön is szólhassanak. Addig a házastárs átmegy a másik szobába.
Az imádság és feloldozás hasonló az egyéni gyóntatáshoz.
Közismert tény a jelentős paphiány. Az a kevés pap még kevésbé vehető igénybe olyan időigényes szolgálatra, mint a lelki vezetés. Már pedig a felfejlődött, tehát apostoli munkát végző világiak igénylik ezt a támogatást. Éppen ezért nem nélkülözhetők a közösségi élet és a lelki tanácsadás területén a nagy tapasztalatokkal rendelkező világi testvérek. Ez esetben azonban külön kell választani a lelki tanácsadást és a szentgyónást. A tanácsadást ellátják a tapasztalt világiak, a gyónáson belüli feloldozást pedig bármelyik paptestvér.
Forrás: Egyházfórum 17 (1992)
