Bókay László:

Eddig minden kihívásra tudtuk a választ

Rómában, a Piazza Navona tőszomszédságában található a Kegyes Tanítórend, a piaristák központi háza. Ez a kis palota adott először állandó otthont Kalazanci Szent József ingyenes népiskolájának, itt élt hosszú éveken át és itt halt meg 1648-ban a rendalapító. Ma itt dolgozik a katalán származású superior generális, a rend legfőbb elöljárója négy asszisztensével – legközvetlenebb munkatársaival –, akik közül az egyik magyarországi piarista: Ruppert József. Kalazanci Szent József augusztus 25-i ünnepe kapcsán vele beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.

Hogyan indult a rend élete, hogyan jutott Spanyolországból ide Kalazanci Szent József?

1592-ben a Rómától körülbelül száz kilométerre fekvő kikötőből, Civitavecchiából érkezett Kalazanci Szent József a Via Aurelián keresztül az Örök Városba. A hagyomány szerint egy hang sugallatára indult hazájából – Spanyolországból – útra, de természetesen Róma, az egyház központja is vonzotta. Colonna bíboros unokaöccsének lett a nevelője, ám eközben folyamatosan járta a város szegények lakta negyedeit is. Látta az utcagyerekek reménytelen jövőjét. Pár évvel később, a Trastevere negyedben, a Szent Dorottya-templom plébánosát felkereste, s kérte, hogy a plébánia helyiségében ingyenes iskolát indíthasson. 1597-ben történt mindez. Hamarosan a helyiség kicsinek bizonyult, új épület után kellett nézni. A Tiberis túlsó partján, különböző helyeken tanítottak, majd több költözés után sikerült megvásárolni a ma is központként működő palotát.

A piaristák temploma Róma szívében

A piaristák temploma Róma szívében

Kalazanci Szent József elképzelése az volt, hogy ha ezek a gyerekek megtanulnak írni, olvasni és számolni, akkor találnak majd munkát, s nem kell nélkülözésben, az utcán csavarogva leélni életüket. A tehetségesebbeknek latint is tanítottak, hiszen a további tanulmányokhoz, az érvényesüléshez ez akkor elengedhetetlen volt. Aki ismeri az épületet, annak elképzelhetetlen, hogy szigorú rendben, a padokat meghatározott távolságra elhelyezve, a korcsoportokat különválasztva miképp tudtak az első piarista atyák közel ezer nincstelen gyereket oktatni.

Az épülethez ma egy templom kapcsolódik, amely későbbi építésűnek látszik. A gyerekek hitéletéhez akkor nem volt szükség templomra?

Az üvegfal mögött érintetlenül Kalazanci Szent József szobája

Az üvegfal mögött érintetlenül Kalazanci Szent József szobája

Dehogyisnem. Az épület mellett állt egy templomocska, melyet Szent Pantaleon tiszteletére szenteltek. Azt még a rendalapító életében bővítették, majd többször átalakították. Mostani formáját a XIX. században nyerte. De Kalazanci Szent József halálakor, az akkori szokásoknak megfelelően a templom alatt helyezték el koporsóját. Ott nyugodott száz esztendőn át, egészen boldoggá avatásáig, 1748-ig, amikor a sírt felnyitották. Száz év alatt a test elporlad, csak a csontok maradnak meg. Csodás módon épen maradt azonban a szíve és a nyelve. Mindezt jelképesen is érthetjük: az egyikkel tanította, a másikkal szerette a gyerekeket. Ekkor nyitották fel a halálakor lezárt szobáját is, amelyet ma múzeumként minden érdeklődőnek szívesen megmutatunk. Kalazanci Szent József saját tárgyai láthatók itt: papucsa, széke, ágya, íróasztala.

Az épület ma a piaristák központja. Itt dolgozik a generális, itt dolgoznak Önök is. Mi a feladata egy generális asszisztensnek?

A négy generális asszisztens – földrajzi megoszlás alapján – a világ piarista tartományainak, iskoláinak felügyeletével és segítésével van megbízva. Munkámmal igyekszem segíteni és előmozdítani a belorusz, lengyel, cseh-morva, szlovák, osztrák, román és magyar provinciákat, iskolákat. 1991 óta vagyok Rómában. Nagyon sok érdekes feladattal találkoztam azóta. A rendszerváltozást követően megsokszorozódott az egykori „keleti területeken” a piaristák feladata. Lengyelországban a piaristák egykor plébániákra szorultak, ma már iskoláikban is dolgoznak. Szlovákiában 1948 után a rend nem működhetett. A rendszerváltozás után a titokban kiképzett piaristák azonnal három iskolát nyitottak. Belorussziában ma is vannak nehézségek, de már járnak át lengyel szerzetesek, vannak belorusz hivatások, sőt már papszentelések is voltak.

A mediterrán hangulatú udvar a központi házban

A mediterrán hangulatú udvar a központi házban

Magyarországon a piaristáknak évtizedekig csak két iskolájuk lehetett. Mára megváltozott a helyzet. Hogyan tudnak felelni a kihívásokra?

Valóban más ma a helyzet. Sátoraljaújhelyen diákotthon, Vácott, Szegeden, Mosonmagyaróváron és Nagykanizsán iskoláink indultak újra. Egykor a két gimnáziumban szinte csak szerzetestanárok tanítottak. Ma sok világi is a tanári karhoz tartozik. Meg kell tanulnunk a velük való együttműködést. Most más a helyzet azért is, mert elemi iskolákat is működtetünk, s azt is meg kell szoknunk, hogy a kor követelményeinek megfelelően iskoláink közül egyesek koedukáltak.

A rend posztulátora is vagyok. Ez azt jelenti, hogy az egykori rendtagok közül azokat, akiket erre méltónak gondolunk, a Szentatya elé terjesztünk a boldoggá, vagy szentté avatási eljárásra. Minden velük kapcsolatos adatot, információt nekem kell beszereznem és továbbítanom a vatikáni illetékesekhez. Így lett boldog 1995-ben Kalazanci Szent József kortársa, egykori munkatársa, Pietro Casani, akinek boldoggá avatását még rendalapítónk kezdeményezte. A spanyol polgárháború kétszáz piarista vértanúja közül az egyébként is életszentség hírében álló tizenhárom atya boldoggá avatási eljárását is én intéztem. Casani atya boldoggá avatásának magyar vonatkozása is van. Egy szegedi, pestises fiatalasszony az ő közbenjárását kérve gyógyult meg, s ezt sikerült csodaként bizonyítanunk.

A főoltár alatt található a rendalapító koporsója

A főoltár alatt található a rendalapító koporsója

Vannak-e új hivatások?

Nyugat-Európában szinte mindenhol csökken a számuk. Megfigyelhető azonban egy sajátos áthelyeződés: Afrikában, Dél-Amerikában és érdekes módon Indiában egyre több szerzetesi, így piarista hivatás is születik. Sok, egykori missziós területen ma már fekete bőrű rendtársaink vannak, sőt növekszik a száma azon provinciáknak, ahol az európai tartományfőnök után már helybelit választottak. Mindezt, úgy vélem, természetesnek kell tekintenünk. Egykor Egyiptomból, Kis-Ázsiából helyeződött át a kereszténység Európába, most egy továbbmozdulás figyelhető meg. Nem kell megijednünk. Az egyház, s vele együtt a piaristák minden kihívásra megtalálták eddig a megoldást. Hittel, kitartással, türelemmel. Így lesz ez most is. Hazánkban éppúgy, mint bárhol a világon.

Forrás: Új Ember, 2001.08.26


dugo@szepi_PONT_hu