Egy szép, augusztusi napon nyitva maradt a Szaratov ajtaja.
– Aha – mormogta odabent a Hideg –, most itt az alkalom!
Féloldalasan kislisszant a résen. Megállt a konyha közepén, rettentő szemmel körülnézett.
– Majd most megmutatom nektek! – sziszegte vészjóslóan.
Kihúzta magát, behajlított karját vállmagasságba emelte, fitogtatta az izmait.
Olyan izmai voltak, mint egy kafferbivalynak.
A Mozsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bögre, az Épfülű Bögre, a Kávédaráló, a Háromlábú Hokedli, a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Butykos, a Tejesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fedő, az Alumínium Fedő, a Burátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettőbe Vágott Paradicsom hökkenten nézett rá.
A Hideg tánclépésben végiglejtett a konyhán, majd ökölvívóállásba helyezkedett.
Vészjósló hangon kérdezte:
– Melyikőtökkel kezdjem?
Körülnézett. Majd ezzel egyidőben azt mondta:
– Brrrr!
A konyhában mindenki behúzta a nyakát. Azt gondolták: „Jaj, nehogy rajtam kezdje!”
Csak a Körömreszelőnek (mit keres egy körömreszelő a konyhában?) jutott eszébe: „Mit akarhat ez kezdeni?”
A Hideg meg újra azt mondta:
– Brrrr!
Egy kövér verejtékcsepp jelent meg a homlokán. Bal karján elernyesztette az izmokat, a homlokához nyúlt, elkente rajta a verejtékcseppet. Közben a bal lába megroggyant.
– Majd én most… – kezdte volna újra, de csak szánalmas suttogásra telt.
Megroggyant a másik lába is.
– Ó, jaj! – mondta a Hideg, s már patakokban ömlött róla a víz.
Reszketett.
De azért még egyszer próbálkozott.
– Most megmutatom nektek… – nyöszörögte s elcsúszott. Minden ízében reszketve feküdt a konyha kövén.
– Segítség! – mondta ekkor. – Segítsetek! Gyorsan odafutott hozzá a Mozsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bögre, az Épfülű Bögre, a Kávédaráló, a Háromlábú Hokedli, a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Butykos, a Tejesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fedő, az Alumínium Fedő, a Burátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettőbe Vágott Paradicsom.
Betámogatták az elalélt Hideget a Szaratovba, és rácsukták az ajtót.
– Ez még azért majd megmutatja nekünk, figyeljétek meg – mondta a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?). – Majd decemberben megmutatja.
A többiek hallgattak. Megértek már jó néhány decembert. A Mozsár egymaga százötvenet.
A Hideg meg gyógyulgatott a Szaratovban.