Anthony de Mello:

[ 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10. | 11. | 12. | 13. | 14. | 15. | 16. | 17. | 18. | 19. | 20. | 21. | 22. | 23. | 24. | 25. | 26. | 27. | 28. | 29. ]

1.

A Mester a folyóparton sétált néhány tanítványával.

- Látjátok, hogy a halak hogyan fickándoznak kedvük szerint. Ez az, amit igazán szeretnek.

Egy idegen is meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:

- Honnan tudod, hogy mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.

A tanítványok oktalanságnak vélték az idegen szavait. A Mester pedig mosolygott, mert úgy vélte, hogy ez egy bátor, kutató szellemű ember. Kedvesen válaszolt:

- S te, barátom honnan tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.

A tanítványok nevettek, mert azt hitték, hogy ez egy jól megérdemelt rendreutasítás volt. Csak az idegen hökkent meg a válasz mélységén. Egész nap ezen gondolkodott, míg végül estére kelve, a kolostorba ment, s így szólt:

- Talán nem is különbözöl annyira a halaktól, mint ahogy gondoltam. De én sem tőled.

2.

A Mester a tanulásnak és a bölcsességnek is pártfogója volt.

- Tanultságra úgy teszünk szert - mondta, mikor erről kérdezték - , hogy könyveket olvasunk, vagy előadásokat hallgatunk.

- És bölcsességre?

- Önmagadat olvasod, mintha könyv lennél.

Utólag még hozzátette.

- Egyáltalán nem könnyű feladat, mert a nap minden perce újabb kiadását hozza a könyvnek.

3.

A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.

- Az állam ügyei nem hagynak nekem időt hosszabb értekezésekre - mondta. - Össze tudná foglalni a vallás lényegét néhány mondatban egy olyan elfoglalt ember számára, mint például én?

- Egyetlen szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.

- Hihetetlen! Mi az a szó?

- Csend.

- S hogyan érhetem el a csendet?

- Elmélkedéssel.

- És ha szabad kérdeznem, mi az elmélkedés?

- Csend.

4.

Egy asszonynak, aki végzete ellen panaszkodott, ezt válaszolta a Mester:

- Te alakítod a végzetedet.

- De arról nem én tehetek, hogy nőnek születtem.

- Hogy valaki nőnek születik, az nem végzet. Az a sors. A végzet az, hogy hogyan fogadod el női mivoltodat, s mit hozol ki belőle.

5.

A Mester állandóan támadta az emberek kedvenc istenfogalmait.

- Ha istened a segítségedre siet, és kiment a bajból - mondta -, akkor itt az ideje, hogy a valódi Isten után nézz!

Amikor arra kérték, hogy magyarázza ezt meg, a következő történetet beszélte el:

- Egy ember őrizetlenül hagyta teljesen új kerékpárját a piacon, amikor vásárolni indult. Csak másnap jutott eszébe a kerékpár, s rohant azonnal a piacra, gondolván, hogy úgyis ellopták már. De a bicikli pontosan ott volt, ahol hagyta.

Nagy örömében a legközelebbi templomhoz hajtott Istennek hálát adni, amiért megőrizte kerékpárját. Amikor azonban kijött a templomból, a biciklinek hűlt helyét találta.

6.

A tanítványoknak nagy fejtörést okozott, hogy a Mester, aki olyan egyszerűen élt, miért nem ítélte el gazdag követőit.

- Bár ritka, mégsem lehetetlen, hogy egy gazdag szent legyen - mondta.

- Hogyan?

- Amikor a pénznek ugyanaz a hatása a gazdag szívére, mint a bambusznád árnyékának az udvarra.

A tanítványok feszülten figyeltek. A bambusznád árnyéka végigsöpört az udvaron anélkül, hogy egy porszemet is felkavart volna.

7.

A következő nap azt mondta a Mester:

- Haj, könnyebb utazni, mint megállni.

A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért.

- Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe.

- De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték az elámult tanítványok.

- Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.

8.

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.

- Esküszöm bármit megteszek.

- Jól van. Hány állatotok van?

- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

- Tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.

- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

9.

A tanítványok, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:

- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.

- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.

- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előregyártott gondolatát a bokorról.

10.

Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:

- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.

- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.

- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.

11.

Egy utazó így szólt az egyik tanítványhoz:

- Messziről jöttem ide, hogy hallgassam a Mestert, de meglehetősen szokványosnak találtam a beszédjét.

- Ne a szavaira figyelj, hanem az üzenetére.

- Hogyan lehet azt kiszűrni?

- Ragadd meg az egyik mondatát, s rázd addig, amíg az összes szó le nem esik róla. Ami megmarad, az lángra lobbantja a szívedet.

12.

- Van valami, amit én magam tehetnék, azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?

- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.

- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?

- Hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap kezd felkelni.

13.

A Mester így szólt a látogatóhoz, aki engedélyt kért, hogy a tanítványa lehessen:

- Élhetsz velem együtt, de ne kövess engem!

- Kit kövessek akkor?

- Senkit. Mihelyt elkezdesz követni valakit, megszűnsz az igazság követője lenni.

14.

A Mester gyakran hangsúlyozta, hogy az életszentségben nem az a döntő, hogy valaki mit cselekszik, hanem, hogy mit enged megtörténni.

Néhány tanítványnak, akiknek ez fejtörést okozott, a következő történetet mesélte el:

Volt egyszer egy egylábú sárkány, s az így szólt a százlábúhoz:

- Hogy tudod elrendezni a lábaidat? Nekem ezzel az eggyel is sok bajom van.

- Az igazat megvallva - válaszolt a százlábú - egyáltalán nem rendezgetem őket.

15.

A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:

- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt, aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?

- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

16.

- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni - mondta a Mester.

- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.

- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.

- És a lelki?

- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokban a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy.

- És az isteni?

- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.

17.

A Mester egyszer azt mesélte, hogy egy antik csésze óriási összegért kelt el az árverésen. Azelőtt egy csavargó használta, aki szegényen halt meg. Fogalma sem volt a csésze értékéről, amellyel fillérekért koldult. Amikor az egyik tanítvány azt kérdezte, hogy mit jelképez ez a csésze, a Mester azt válaszolta:

- Téged magad!

A tanítvány kérte, hogy fejtse ezt ki jobban.

- Minden figyelmed arra a filléres tudásra irányul, amit könyvekből és tanároktól szedsz össze. Sokkal jobban járnál, ha a csészére figyelnél, amelyben a tudásodat tartod.

18.

A közösségi ülésen minden kérdés azzal foglalkozott, hogy van-e élet a síron túl. A Mester csak nevetett, s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.

Tanítványainak pedig, akik magyarázatot követeltek erre a kitérő magatartásra, ezt mondta:

- Észrevettétek-e, hogy pont azok akarnak egy másik örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni?

- De van-e élet a halál után, vagy nincs?

- Van-e élet a halál előtt, ez itt a kérdés - mondta a Mester rejtelmesen.

19.

- Tanulni akarok. Vállalod a tanításomat?

- Nem hiszem, hogy tudod, hogy hogyan kell tanulni - mondta a Mester.

- Megtanítanál arra, hogyan kell tanulni?

- Meg tudod-e tanulni, hogyan engedd magad tanítani?

Később az elképedt tanítványokhoz így szólt a Mester:

- Csak akkor lehetséges a tanítás, ha van tanulás is. Tanulásról pedig csak akkor lehet szó, ha ti magatok tanítjátok valamire saját magatokat.

20.

- Hogyan keressük az egységet Istennel?

- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.

- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?

- Értsd meg, hogy az nincs ott.

- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?

- Nem egy, de nem is kettő.

- Hogyan lehetséges ez?

- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.

21.

A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:

- Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csalok, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?

A Mester mélyen az ember szemébe nézett, és azt mondta:

- Ha én a helyedben lennék, mostantól kezdve csak a földszinten játszanék.

Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:

- Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?

- Mert tudtam, hogy úgy sem bírná megállni - hangzott a Mester egyszerű és mélyértelmű magyarázata.

22.

Annak a nőnek, aki amiatt panaszkodott, hogy a gazdagság nem tette őt boldoggá, azt mondta a Mester:

- Úgy beszélsz, mintha a kényelem és a komfort tartozéka lenne a boldogságnak; holott ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy lelkesedni tudj valamiért.

23.

A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:

- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, és ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.

24.

Bármennyire is ellentmondásosnak tűnt, a Mester mindig azt hangoztatta, hogy az igazi újító, aki képes mindent úgy hagyni, ahogy van, mert mindent tökéletesnek lát.

- De akkor miért akarna bármit is megreformálni? - tiltakoztak a tanítványok.

- Nos, vannak újítók és újítók. Az egyik típus hagyja, hogy a cselekedetek átfolyjanak rajta, s ő maga semmit sem tesz; az ilyen emberek változtatják meg a folyók alakját és folyását. A másik típus állandóan buzgólkodik; az ilyenek arra az emberre hasonlítanak, aki azon fáradozik, hogy még nedvesebbé tegye a folyót.

25.

- Hogyan lehetnék olyan nagy ember mint te?

- Miért akarsz nagy lenni? - kérdezte a Mester. - Embernek lenni is elég nagy teljesítmény.

26.

Újonnan érkezett látogatóinak azt szokta mondani a Mester:

- Kopogtassatok, s az ajtók megnyílnak.

Némelyiktől aztán még huncutul megkérdezte:

- Hogy akarod azt, hogy az ajtó kinyíljon neked, amikor sosem volt becsukva?

27.

Mielőtt a látogató beállt volna a Mester tanítványai közé, valami biztosítékot akart szerezni a Mestertől.

- Meg tudod mutatni az életünk célját?

- Nem.

- Legalább az élet értelmét?

- Azt sem.

- Körvonalazni tudnád nekem a halál természetét és a síron túli életet?

- Nem.

A látogató gúnyolódva továbbállt. A tanítványok megdöbbentek és elcsüggedtek, hogy Mesterük ilyen rossz fényben s ennyire haszontalannak mutatkozott. A Mester viszont békítőleg így szólt:

- Mi haszna, ha érted az élet értelmét és természetét, de sosem érezted és élted azt. Inkább azon vagyok, hogy egyétek meg a puddingot, sem mint hogy spekuláljatok rajta.

28.

A Mester egyszer így szólt egyik tanítványához:

- Ha valaki helyes útra akarja terelni háza népét, nem szabad miattuk méregbe gurulnia, hiszen a haraggal nemcsak magát szennyezi be, hanem azok lelkébe is tisztátalanságot visz, akikre haragszik.

Egy másik alkalommal meg azt mondta:

- Amióta összetörtem haragomat, a zsebemben tartom. Ha szükségem van rá előveszem.

29.

- Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?

- Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.

- Mit kell látni?

- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.

Forrás: A csend szava


dugo@szepi.hu