Gyombolai Márton :

    Nem nyílt levél ez - napjaink divatja -
    Sokmillió szürke emberszív íratja,
    Ki tollat fogni nem tud, nem akar,
    De zaklatja a zajló zűrzavar.
    Aki csak élt, dolgozott és látott:
    Fehér, zöld vagy piros vérbe fordult álmot,
    Barnát és feketét; mit hirdettek ,,érte''
    S mindre reáfröccsent szürkék piros vére...
    Szürke az üzenet, amilyen a létük.
    ,,Velük'' számoljanak, ne mint eddig ,,értük''!
    Kevés tiszta szóval, ha kemény, ha fáj is,
    Mondják ki már végre szürkék igazát is!
    Illatos a virág, díszesek a lombok,
    De alul a gyökér oldja meg a gondot.
    Ő küld élet-nedvet virághoz gyümölcshöz,
    Ágtörő viharban ő tapad a földhöz.
    Kevés, amit kíván, azt viszont akarja!
    Az egész fa léte fordulhat meg rajta.
    Bosszú, vád, gyűlölet hagyattassék másnak,
    Egynek van ideje: az összefogásnak.
    Holnapra szükség lesz minden szívre, kézre,
    Holtaknak kegyelet, az élőknek béke,
    Férfitől hűséget, alkotó kezeket,
    Asszonyoktól mosolyt, megértést, gyereket,
    A földtől kenyeret, az embertől békét,
    Igazmondó szürkék nemzeti egységét!
    Emberkéz ne legyen soha többé véres,
    Csak úgy juthatunk el újabb ezer évhez.
    Az első ezerből tanuljunk meg egyet,
    Amilyen a család, olyan lesz a nemzet!
    Ahogy emberségből szeretetből futja:
    Úgy alakul jövőnk bontakozó útja.
    Üzeni a gyökér, értse meg a fája,
    Ennyi az üzenet: szürkék hitvallása.


dugo@szepi.hu