Szegedi Piaristák

logo

A Dugonics András Piarista Gimnázium pályázatot hirdet közétkeztetési szolgáltatók részére, két menü lehetőség főzésére, annak kiszállítására az alábbi igények figyelembevételével.

Intézményi gyermek étkeztetés keretében:

  • - gyermek menza (ebéd) kb. 180 főre
  • - kollégiumi étkeztetés (R+E+V) kb. 50 főre
  • - munkahelyi étkeztetés (ebéd) kb.30 főre

Összes étkező létszám kb. max. 260 fő
A pályázatok beérkezési határideje: 2017.06.09. 16 óra
A pályázatok elbírálása 2017.06.30.

A szolgáltatás ellátásához szükséges további információkat illetve a pályázathoz csatolandó dokumentumok listáját a gazdasag@szepi.hu címre írt levélben lehet megkérni.

Jusztinné Nedelkovics Aliz
igazgató

 

    Sík Sándor:

        Verses imádság

      Te vagy a Fészek,
      Puha vagy, édes és meleg.
      S én oly keveset gondolok veled,
      És oly sokszor máshova nézek,
      És megvetem a régi fészket,
      A régi meleget
      És a régi egyformaságot.
      Szédülő fejem vándorolni késztet,
      Keresni más vidékeket,
      Szivárványszínűbb új világot
      És ismeretlen fészket

      És elmegyek, örök elégedetlen,
      Hazátlan bujdosó gyanánt,
      És sose tudom, mért sírós a kedvem,
      És nem tudom, mi bánt
      És szállok, szállok messze földeken,
      Szüntelenül és pihenéstelen,
      És egy sajgó vágy egész életem:
      A régi Fészek melegére.

      És te vagy az Anyamadár,
      És én vagyok pelyhes fiókád,
      A csupa-vakság, a csupa-mohóság,
      Aki mindig máshova vágyik,
      Akit hív minden félhomály.
      És botorul és elbízottan
      Kiszállok bizakodva, bátran
      Nap-nap után. És te utánam
      Sírva nézel és gondsújtottan.

      És én nyugalmat nem találok
      Sehol a végtelen világon,
      Mert ott sír bennem, bárhol járok,
      Aggódó, fájó csipogásod
      Hívogató, síró zenéje.
      És mindenhonnan visszavágyom
      Szerelmes Szíved melegére.

      Te vagy a Sziklaszál,
      Melyen a fészkem épül,
      Amely az apró dombok tömegébül
      Messze-magasra szökken
      és magában,
      Egy-óriás-magában áll.
      És röpke szárnyam, fürge lábam
      Akárhová visz engemet,
      Csak körötted keringhetek,
      És nem lehet távozni tőled
      S nem látni téged nem lehet.

      Bejárhatom a rég halott időket,
      És lelkem messze jövendőkbe
      szállhat:
      Nem lehet vissza nem kívánni
      Amaz egyetlen Sziklaszálat.

      Te vagy a Hegy,
      És a hegyet nem lehet túlrepülni,
      Te vagy a Völgy,
      És a völgyből nem lehet kirepülni.
      Te vagy a Lég,
      És a leget nem lehet átrepülni.
      Te vagy a Föld,
      És a földről nem lehet fölrepülni.
      És Te vagy a Határ:
      Csak tebenned lehet repülni:
      Itt nem lehet és nem szabad,
      Csak szépen, csendesen megülni
      És énekelni és örülni.
      Mert Te vagy minden:
      a szirt és a fészek
      S a szerelmes anyamadár.