John Newton:

    Amazing Grace Csodálatos kegyelem
    Amazing grace! How sweet the sound
    That saved a wretch like me.
    I once was lost, but now am found,
    Was blind, but now I see.
    Mily csodás kegyelem! mily édes hang,
    Melytől elmúlt felőlem az átok.
    Elvesztem egykor, s megtaláltattam;
    Vak voltam, s már látok.
    'Twas grace that taught my heart to fear,
    And grace my fears relieved.
    How precious did that grace appear
    The hour I first believed.
    A kegyelem tanított engem félni
    S oszlatta el félelmeimet;
    Mily szépnek tűnt a kegy az órán,
    Mely meghozta hitemet.
    Through many dangers, toils and snares
    I have already come;
    'Tis grace hath brought me safe thus far
    And grace will lead me home.
    Sok vészen, csapdán, kínon át
    Mentett meg engemet;
    A kegyelem volt az, mi elkísért,
    S célomhoz vezérli végemet.
    When we've been there ten thousand years
    Bright shining as the sun,
    We've no less days to sing God's praise
    Than when we've first begun.
    S ha ezer éve ott vagyunk
    A fényben, mely ragyog akár a nap,
    Még dicsérni, hatalmas Urunk,
    Számolatlan áll a nap.
    John Newton (1725-1807)


dugo@szepi.hu