,,Ezerféle börtönében mérhetetlenül sok ember várja az Urat.
    Éhségben és szögesdrótok mögött,
    vagy önzésük, félelmük, magányuk, neurózisuk börtönében
    mondják sokan: valami jót ki mutat immár nekünk?
    Naphosszat Érted dolgozom, Uram,
    az éjszakában Érted virrasztok,
    reggel fáradtan is Reád ébredni boldogság.
    Nem vagyok elismert szakember,
    képességeimen alul érvényesülök,
    a szolgai munkát végzem,
    a fizetni nem tudóknak dolgozom.
    Nincsenek befolyásos barátaim,
    csak nem-befolyásos barátokat kapok szolgálatomért.
    Velem nem kötnek a nagyok 'kéz kezet mos' szövetséget.
    Bolondnak néznek, ujjal mutogatnak rám,
    szabadon szemtelenkedhetnek velem a suhancok.
    Bezzeg dicsekszik kapzsiságával a bűnös,
    és áldást mond a haszonleső, megcsúfolva az Urat.
    Kicsivé lettem, nem véd tekintély,
    az Úr szavának tekintélyét minden nap ki kell vívnom.
    Kiváltságaimat sorra feladtam,
    irigy keserűséggel ösztökélnek,
    akik gazdagságukat várják tőlem,
    reklámaik villogó fényében megszégyenítenek.
    Biztonságom a múlté, nevem hírhedtté lett,
    a főnökök nincsenek jó véleménnyel rólam.
    Nincs vagyonom, se bankbetétem,
    se fényes tisztségem, se érdemrendjeim.
    Reprezentatív épületeikben, elegáns kocsijaik között
    lenézetten loholok.
    Napkeltétől napnyugtáig utánunk szimatolnak,
    bíráik asztalán kész az ítélet.
    Fennhéjázva mondja a bűnös:
    nem lesz számonkérés, nincs Isten!
    Ez minden gondolata. Útjai eredményesek,
    azt hiszi, hogy messze az ítélet.
    De neveti őket az Úr, s nyomuk vész mindörökre.
    Helyüket majd a szelídek birtokolják,
    békét hoznak a földre.''

    (1., 4., 10., 15., 36., 130. zsoltárok, szabadon)


dugo@szepi.hu