Egyszer volt, hol nem volt, egészen pontosan egy keddi napon. A Medve úgy érezte, itt az ideje, hogy behúzódjon a barlangjába és téli álomra szenderüljön. Így is tett.
Nem sokkal később, egészen pontosan egy szerdai napon, munkások lepték el a barlang környékét, és miközben a Medve aludt, hatalmas Gyárat építettek.
Amint a tél tavaszra váltott, a Medve felébredt és kijött a barlangjából. Csodálkozva nézett körül:
- Bizonyára álmodom - gondolta. - Hát persze, hogy álmodom.
De nem álom volt, hanem valóság. Éppen akkor lépett ki a Gyárból a Művezető.
- Hé, te! Eredj vissza dolgozni! - mondta.
- Én nem dolgozom itt - mondta a Medve. - Én medve vagyok.
A Művezető nevetett:
- Szép kis kifogást találtál, hogy ne kelljen dolgoznod! Méghogy medve!
- De én tényleg medve vagyok - felelte a Medve.
A Művezető abbahagyta a nevetést. Nagyon dühös volt.
- Ne járasd velem a bolondját! Te csak egy fura fickó vagy, aki bundában van és ráférne a borotválkozás. Gyere az Igazgatóhoz!
Az Igazgató is úgy vélte, hogy ez egy fura fickó, aki bundát visel, és igazán megborotválkozhatna.
A Medve azt mondta:
- Nem, kérem, Ön téved. Én medve vagyok.
Erre az Igazgató is nagyon dühös lett.
- Sajnálom, hogy Ön is így vélekedik - mondta a Medve. - Tudja, én tényleg medve vagyok.
A Harmadik Alelnök még mérgesebb volt.
A Második Alelnök a mérgesnél is mérgesebb volt. Dühöngött.
Az Első Alelnök üvöltött haragjában:
- Maga egyáltalán nem medve! Csak egy fura alak, aki bundában jár, és akire ráférne a borotválkozás. Gyerünk az Elnökhöz!
A Medve könyörgött.
- Kérem, ez egy végzetes tévedés! Mióta az eszemet tudom, mindig medve voltam!
És szó szerint ezt mondta az Elnöknek is.
- Köszönöm, hogy megosztotta velem a véleményét, de maga nem lehet medve. Medvét csak a cirkuszban és az állatkertben tartanak. Egy gyárban soha sincsenek medvék, ezzel szemben Ön éppen ott van most: egy gyárban. Hogy lehetne akkor medve?
- De én tényleg medve vagyok - mondta a Medve.
- Nemcsak, hogy bundát hord és nem borotválkozik, hanem ráadásul makacs is. Majd én bebizonyítom magának egyszer és mindenkorra, hogy nem medve! - kiabált az elnök és földhöz vágta a keze ügyében lévő poharat.
- Medve vagyok! - mondta a Medve.
Az Elnök beültette az Alelnökeit és a Medvét a szép nagy vállalati kocsijába, és elhajtottak az Állatkertbe. Az állatkerti medvék azt mondták, hogy a Medve nem lehet medve, mert ha az lenne, akkor ketrecben lakna, mint ők is.
- De hát én tényleg medve vagyok - mondta a Medve.
Erre elhajtottak a legközelebbi Cirkuszba.
- Ez egy medve? - kérdezte az Elnök a cirkuszi medvéktől.
A cirkuszi medvék azt mondták, hogy nem. Ha medve lenne, csinos kis kalapban, kezében léggömbbel kellene körbebicikliznie a porondon.
- De hát én tényleg medve vagyok - mondta a Medve.
Amikor az Elnök és Alelnökei visszatértek a Gyárba, beállították a Medvét egy nagy géphez, a többi munkás mellé. A Medve ott dolgozott sok-sok hónapon át.
Aztán hosszú, nagyon hosszú idő múlva a Gyárat bezárták, a munkások elmentek. A Medve maradt utolsónak. Amint kilépett a kihalt Gyár kapuján, hogy a vadludak dél felé szállnak, és hullnak a levelek.
- Jön a tél - mondta. - Itt a téli álom ideje.
Talált egy barlangot és éppen bemászott volna, de...
- Nem mehetek be a barlangba. Nem vagyok én medve. Csak egy fura alak vagyok, aki nem visel bundát és ráférne már a borotválkozás.
A napok egyre hidegebbek lettek, a hó is leesett. A Medve dideregve üldögélt.
- Bárcsak medve lennék - mondta.
Egyszer csak felállt, és a mély hóban a barlanghoz ment. Jó meleg volt odabenn, a jeges szél, a hó és a hideg itt nem érhette. Lassacskán felmelegedett.
Ledőlt a fenyőágyra és hamarosan az igazak álmát aludta. Édeseket álmodott, mint minden medve, aki téli álmát alussza.
mind azt mondták, hogy ő csak egy fura alak, aki bundában jár és ráférne a borotválkozás...
Én nem hiszem, hogy a Medve tényleg elhitte nekik. Te mit gondolsz? Nem, nem, nemhogy fura alak nem volt, de fura Medve sem.