Árpád-házi szent Margit
Nem írták tudósok, nem rebegték szentek,
nincs benne szavaknak szép virága, selyme:
az én imakönyvem Krisztus szent Keresztje.
Nem tudom megunni, nem tudom letenni,
mélységes titoknak forrására leltem,
s be nem telik véle szomjúságos lelkem.
Itt a szentek kútja! Bőséges, patakzó,
élő vizek árja indul útra innét,
aki megízlelné: mindig újra innék.
Megállok előtte, mint akit igéznek,
gyökeret ver lassan messzejáró lábam,
karom is kitárul könyörgő imában.
És elindul bennem Szíve dobbanása,
enyém lesz a vágya, enyém szenvedése,
töviskoronája, az ostor verése.
Enyém lesz, enyém lesz a szent Kereszt fája,
s amíg megfeszítve rajta függ a lelkem,
úgy érzem, hogy nem én, de Krisztus él bennem.