Czakó Gábor

    Mi a halál? Éli, Éli lamma sabaktani! Magány. Isten elengedi kezünket egy pillanatra. Egyetlen lépésnyi időre, mint amikor a kisfiaddal sétálsz, és a fiatal platánt kikerülve elengeditek egymás kezét, hogy utána újra összefogózzatok. Így az élet: Isten fogja a kezünket. Állandóan fogja, gyöngéden, erősen. Veletek vagyok mindennap. Az Ő szakadatlan jelenléte, ittléte, szüntelen köröttünk-léte, hogy Jahve, hogy Ő a teljes, mindent kitöltő létezés, ez teszi lehetővé az életet. És amikor egy pillanatra elengedi a kezünket, utána, ott, túl, újra az Ő gyönyörű tenyerében leszünk.

Bényei József

    A világot úgyis ki kell bírni.
    Ne engedd a virágokat sírni.

    Ne engedd a madarakat félni,
    a hűséget hóban elvetélni,

    az álmokat este megalázni,
    almafákat áprilisban fázni,

    a perceket ne engedd megállni,
    ablakokat örökre bezárni,

    csillagfényű éjszakákra lőni,
    ösvényeket indákkal benőni.

    Ameddig a vállad íve bírja,
    vigyázz minden virágtalan sírra,

    vigyázz minden társtalan magányra,
    füstre, fényre, ember-glóriára.

    Aki árva arccal sír az égre,
    takarj szelíd álmot a szemére.

    Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
    valakinek embernek kell lenni.


dugo@szepi.hu