G. Palau SJ:
- Kedves fiam, nem azért állítottalak magasra, hogy elfeledkezzél arról, mit köszönhetsz
alantabb álló testvéreidnek.
- Tehetségeid, jó tulajdonságaid, vagyonod az én bőkezűségemet bizonyítják.
- Az egyéni javaknak is a közjót kell szolgálni.
- A kezeknek segíteni kell a lábakat; a lábaknak segíteni kell a kezeket.
- Nincs oly kis teremtmény, amely nem tehetne valami szolgálatot.
- Mikor én oly bőkezű voltam és vagyok veled szemben: te fösvény akarsz lenni irántam?
- Az örök dicsőség olyan nagy dolog, hogy méltányos azt a földön drágán megfizetni.
- Szívem különös kegyelmekben részesíti azokat, kik feláldozzák magukat másokért.
- Ha javaidat biztosítani kívánod, fordítsd azokat a szerencsétlenek fölsegítésére.
- És ne véld, hogy itt csak az anyagi segítségre gondolok; nem, hanem minden
segítségre: a lelkire és a természetfölöttire is.
- Tanítsd a pazarlókat takarékosságra.
- Tanítsd a vigyázatlanokat óvatosságra.
- Tanítsd a rendetleneket fegyelemre.
- Tanítsd azokat, kik testükkel visszaélnek, a lelki egészségre.
- Tanítsd a könnyelműeket megfontolásra.
- Tanítsd a szenvedélyeseket a szív megfékezésére.
- Tanítsd azokat, kik csak tanulni akarnak, a maguk megjavítására.
- Tanítsd azokat, kik nem tudnak élni, a meghalásra.
Forrás: Krisztus útján, 1922
dugo@szepi.hu