[ SzePi | Irodalom | Vallás | Tima ]

G. Palau SJ::

Hűségesen követni kell a Mestert...

• Fiam, sokat beszélsz, de keveset cselekszel.
• Adsz nekem valamit; de ha magadat is ideadnád!
• Azt mondod, hogy az én dicsőségemet keresed; de akkor miért vagy mindig elfoglalva a tiéddel?
• Siratod a világ bűneit; de miért nem a tieidet?
• Mindenütt találsz gáncsolni valót; de ha inkább magadat javítanád?
• Azt mondod: Istenem, szeretlek Téged! - s aztán nem nekem szolgálsz.
• Felpanaszolod elvetemült ellenségeim tervszerű dühöngéseit; s aztán elmégy s magasztalod kiválóságukat s előnyös tulajdonságaikat.
• Azt mondod, hogy mindenek fölött szeretsz; de hát miért nem mutatod ki ezt életeddel?
• Néha engem tagadsz meg, hogy magad ne kelljen megtagadnod.
• Máskor magadat tagadod meg, hogy legnagyobb ellenségeimet ne kelljen megtagadni.
• Lelki vigasztalások és gyönyörűségek után vágyódol; s úgy mulatsz, mint a világfiak.
• Amid van, mind az enyém; s te haszontalanságokra fordítasz mindent.
• Többre becsülöd a földi dolgot, mint az istenit; s mégis jó kereszténynek tartod magad.
• Ma mindent meg akarsz tenni, hogy üdvösségedet biztosítsad; holnap mindent abbahagysz, s alig gondolsz arra, hogy örök kárhozat is van.
• Egyszer azt mondod: biztosítsuk a mennyországot! Máskor: ó, bárcsak ne volna pokol!
• Mit használnak az ájtatosságok, ha kívánságaidon és szenvedélyeiden nem tudsz uralkodni?
• Mit használ jószándékod, ha cselekedeteid nem jók?
• Vajon a Krisztus embere az, kit mindig az emberfélés gyötör?
• Te otthon és magadért akarsz katolikus lenni, mikor én azt kívánom, hogy mások előtt s énértem légy az.
• Ó, fiam! Te egyazon időben kívánod és kerülöd az erényt!

Forrás: Krisztus útján, 1922