Benn ülni egy mély, sötét kútfenekén.
Sírni, jajgatni, szabadulásért könyörögni.
De ha ez a mély, sötét kút Istentől kapott ajándék,
Akkor nem csak mély, sötét kút többé,
Amitől sírni, jajgatni kell,
Hanem a Vele való találkozást jelenti.
Vezekelni annyi, mint a szenvedés sötétjébe lökve, ugorva
Találálkozni Vele, igent mondani mindenre,
Hogy ez az »igen« helyre hozzon valamit a sok »nem«-ből,
Amit kimondtunk szóban és tettben a bűneinkkel.
És amit mások kimondtak szóban és tettben a bűneikkel.
Békében és alázatban tűrni mindent,
Remélve, hogy valamit törleszthetünk a sok adósságból.
Zakeusnak egyszerű dolga volt a megtérés után,
Hiszen csak anyagilag károsított meg másokat.
Az ilyet egyszerű jóvá tenni: »négyannyit adok helyette«,
De a mások lelkében okozott károkat
Mi, közvetlenül nem tudjuk helyre hozni.
Csak elcserélni tudjuk a szenvedésünket Nálad
Arra az »orvosságra«, amit csak Te adhatsz meg nekik.
Úgy fogadni a szenvedést, hogy »sok gonoszságot műveltem,
Méltán mérik rám mindezt«; hálás vagyok érte,
Hogy legalább valamit törleszthetek az adósságomból.
(Havva)