Pünkösdi himnusz
(Beata nobis gaudia)

Boldog örömre visszatért
az évköre nagy ünnepért!
Midőn a Lélek vígasza
suhant le tanítványira.
A Tűz lobogó lángokon
titkos jelt: nyelvet rájuk ont.
Hogy szívük áradó legyen,
szeretve égjen tüzesen!
Mindenki nyelvén szólának;
riadva hallja pogányhad!
Hiszi: hívőket bor hevít, –
de lelkük Lélektől telik!
Küld ezzel Isten titkos jelt,
hogy Húsvét szentidő letelt.
Nagy Ötvenes – lejárt körén
Sínáról fénylik új Törvény[1]
Most, – kegyárasztó Istenünk –
arcúl borulva esdeklünk:
Égből még egyre ránk bocsásd
Szentlelked, kincs-kiáradást…
Egykor, megszentelt szíveket
Jóság malaszttal töltetett…
Bocsáss meg minden bűnt nekünk,
békélt szív ülje ünnepünk!

(Szent Hiláriusnak tulajdonított himnusz)

1. Az ötven jubiláris szent szám; adósság engedés, rabszabadítás az 50. évben; a Vörös tengeren
átkelés 50. napján, a Sínai hegynél köt Isten szövetséget, ád Tízparancsolatot.


dugo@szepi_PONT_hu