Advent '97


[ 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 ]

Az igehirdetés jó hír. Mi az öröm hírnökei vagyunk. A föltámadás tanúi, annak ellenére, hogy az ábrázatunk olykor gyászos.

A liturgikus életben két ,,40'' nap van. Van 40 bűnbánati nap, emberi intézmény, mert az igazi passió egész rövid ideig tartott és van újabb 40 nap, sőt 50, pünkösdig, hogy megpróbáljon minket az örömbe belelendíteni. És ez a 40 nap teljes egészben isteni eredetű, mégis elhanyagoljuk. Keresztutat járunk, - de öröm-utat járunk-e?!

JÁRJUNK ÖRÖMUTAT!

ÖRÖMÚT

20 stációban az Evangélium témaköréből
I. ÉRKEZÉS 1,2 Lk 1,26-38
Jn 1,1-14
II. TANÍTÁS 3,4,5,6,7,8,9,10 Lk 10,21-24
Mt 1,28-30
Mt 7,24-27
Mt 20,2-16
Lk 15,11-32
Jn 4,1-26
Jn 2,1-12
Mt 22,1-6,8-10
III. FELTÁMADÁS 11 Jn 14,1-7
IV. ÚJ VALÓSÁGOK 12,13 Jn 20,11-18
Lk 24,13-35
Jn 21,1-17
Jn 20,24-29
V. VISSZATÉRÉS 16 Mt 28,16-20
Mk 16,15-20
VI. JELENLÉT 16 Jn 16,5-15
Lk 22,14-20
Mk 3,13-19
Mt 18,19-20
Jn 15,1-11

,,A szél elvitte kiálltását vihar széttépte jajgatását csend nőtt fölötte, emeletnyi, és most se tudják eltemetni.'' (Gulyás Pál)

Eredményes, szívet gazdagító elmélkedést kívánok 1997. adventjében!

«


1. Stáció
,,GÁBOR ANGYAL ELKÜLDETETT...''

Advent: Jézus születésének hírüladása Lk 1,26-30
Örömöm: ,,Istennél semmi sem lehetetlen''

Az ember életében sok az út és sok a tévút is. Lelkünk mélyén egyetlen útra - az ÉLETRE VIVŐRE - vágyódunk. Ezt a vágyat teljesítette az Atya, amikor Gábor angyalt Názáretben küldte Máriához az üzenettel.

Az angyal Mária válaszára várt:

,,És eljött a perc és elhangzott ,,igen''-je Megreszketett tőle Lelkünk mélye, mennye A kárhozat éje A legyőzéstől Az üdvösség fénye ujjong'' (Dienes Valéria)

Erre a ,,legyen''-re indította Lélek Útjára - földi Útjára - Jézust, aki később önmagát ÚT-nak - életre vivő Útnak nevezte.

,,Örömhír ez... Mi volna boldogítóbb, mi volna szebb, mi volna édesebb, mint öntestünk - vérünkből testezett emberként bírni Őt, a Boldogítót!'' (Tótfalusy István)

- Öröm a vágy teljesedése, az Isten közelsége.

- Öröm Mária válasza, mert ezen a női szerepen indul a csodálatos Mű, mely tervben volt a kezdetek előtt.

- Nem puszta üzenetet hozott az angyal, hanem áldást és együtt munkálkodást az EMBERREL... Máriával... a nővel: ,,Az Úr van teveled! Áldottabb vagy te minden asszonynál!'' Hús-vér édesanyát választott Isten, Jézusnak.

- Öröm, a kölcsönös bizalom, hiszen a foganás rejtett pillanata kettejük titka. Mária az első, aki Jézust észreveszi. Aki őt imádja, aki az emberré lett Istent itt a földön szolgálja. Az Isten-gyermek az első, aki fölemeli az elnyomottat - a nőt - Istenem! Köszönöm testbe költözésed csodáját. Neked semmi sem lehetetlen! A Lélek által Jézust ,,hordozó'' lehetek én is! Add meg kérlek mindannyiónknak a Krisztus-hordozás bensőséges örömét!

HALLGASS MEG, URAM!

«


2. Stáció
,,A VILÁGOSSÁG A VILÁGBA JÖTT''

Advent: Jézus születése Jn 1,1-14
Örömöm: Aki befogadta hatalmat kapott, hogy Isten fia legyen

,,Isten! Kit a bölcs lángesze föl nem ér / Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet'' (Berzsenyi D.).... Ez az emberi sóvárgás már a múlté. Mária méhe sem rejti már az Istent: ,,Az Ige testté lett és közöttünk élt'' A Föld lett lakása. A barlang megtelt fénnyel, Világosság ragyogja be.

- Jézus személyes jelenléte

,,...Most Időbe lépett Leszállt az Örökélet Ember lett Jézus Lelke Az Idő átölelte A múltból élő Lélek A jövőt termő Élet Hogy az anyagos mélyen Most emberéltet éljen'' (Dienes Valéria)

Közöttünk lélegzik, kiszolgáltatott embersorsot vállalt a megmentésünkre világosságot gyújtó Isten.

Vágytunk, fogadtatása mégis kettős. Közelében nyüzsög Betlehem népe, észre sem veszik, hogy akit kiutasítanak nagy a szeretet. Elmennek mellette, mert szívük mással van tele, nincs idő és nincs hely az igazi Világosság - az Isten - számára...még nem tudják, hogy Szeretet nélkül meg lehet fagyni!

Pedig itt van, léte világít és szemünk szemébe tekinthet. Csak el kell indulni a Fény felé...Rátalálunk...szembesülhetünk...felismerhetünk...befogadhatunk...

,,A Gyermeknek, ha szemébe tekintek Benne ragyognak, nap, hold, csillagok Anyja szemei s a Te szemeid Istenem, a Te szemeid azok....'' (Reményik S.)

Józsefre, a pásztorokra, a bölcsökre is visszaragyogott tekintete és e tekintettől a felismerés öröme, a befogadás karácsonyi békéje szállt szívükbe.

Kis fáradsággal és is rátalálhatok, én is befogadhatok és akkor az Ő békéje száll majd szívembe, békességet sugárzó Isten fia lehetek.

Szeretnék szívemből kipakolni minden lomot, hogy helyed legyen bennem!

«


3. Stáció
,,A KICSINYEKNEK JELENTETTE KI''

Advent: Jézus hálaadása (Lk 10,21-24)
Örömöm: Jézus öröme a kicsinyek öröme

Mária és József visszatért a Gyermekkel Názáretbe. Jézus ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt Benne. Felnövekedve, Lélekkel eltelve Istennek küldötteként hirdette népének az Örömhírt.

- Tanítása közben figyelte hallgatóságát, szívük rezdüléseit az Atya üzeneteinek befogadására. Figyel engem is!

- Észrevette, hogy tábora az egyszerű emberek köréből gyarapodik. Észrevette, hogy népe tekintélyes vezetői - a hatalmasok, a gazdagok, a vallási fanatikusok, az írástudó okosak és bölcsek - eltávolodnak, elfordulnak, sőt sokan közülük ellenségesen szembefordultnak vele,

- Nem szégyellte, nem tartotta tanítása kudarcának, hogy leghűségesebb követői ,,kisemberek''.

- Örült, ujjongott, hogy Atyja más mértékkel mér, mint evilág fiai. Jézus és az Atya mértéke: a szív tisztasága és nyitottsága. Számukra csúcsérték a szeretet!

- Áldotta Istent, hogy az Atya és Fiú titkának megragadására megnyitja a ,,kisemberek'' szívét és értelmét.

- Örvendezett, mert látta, hogy éppen az Ő ,,kicsinyeiben'' fog folytatódni tanítása és élete.

- Az Ő öröme, az én örömöm, mert kicsiségemben is kellek Neki!

,,Ki vagyok én? Te vagy a gazdag Tőled kaptam, akármit adjak Csontjaimat ha visszaadtam Máig, mindig adódod maradtam Visszaadjam Neked a lelkem Ki vagyok én, hogy Neked kelljem?

Istenem! Köszönöm kicsisségemet! Őrizd hűségemet, fordítsd vágyaimat értékeid felé. Ne engedd, hogy a földi ,,nagyság'' kísértéseibe belebukjam és távolodjam Tőled.

Hadd legyek némán vagy kiáltva Létednek porszem része, társa! (Hajnal Anna)

HALLGASS MEG, URAM!

«


4. Stáció
JÉZUS KITÁRT KARJA

Advent: Jézus hálaadása Mt 11,28-30
Örömöm: Jöjjetek hozzám, én felüdítelek titeket.

Az ember gondokat, terheket cipel. Sok mindentől vergődik a lélek. ,,Vannak gondok és van rossz, amelyet megfigyelsz magadban, látsz, érintesz, megnevezel, akkor is ha kívülről csapott rád, akkor is ha el van ásva benned és talán már el is tűnt szemeid elől. Van olyan is, amelyet lábbal tiportál, hogy elfelejtsd. De tévedsz, mert attól, hogy nem gondolsz rá, él nappal és él éjjel, amikor alszol. És minden BENNED ÉLŐ ROSSZ, NEKED ROSSZ...... Vannak hamis gondok, melyekkel nem büszkélkedhetsz, de vannak valódi gondok: a mindennapi kenyér, a jövő gondja, a nevelés gondja, a megszerzendő jog és béke gondja, az emberszeretet és a világ megmentésének gondja....melyek összegyűlve apránként, ezernyi kérdéssel kínoznak, gyenge vagy.... elfáradsz!'' (M. Quoist)

,,Mikor elhagytak Mikor a lelkem roskadozva vittem Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten Nem harsonával Hanem jött néma, igaz öleléssel'' (Ady)

- Felüdít, leglehetetlenebb, legreménytelenebb helyzeteimben átölel, ha gyermekként Hozzá megyek. Segít és fölemel, ha mindent - önmagamat is, gondjaimmal együtt - odaadom Neki

- Kigyógyít bajomból, ha elfogadom tanácsát, azt, hogy az ő igáját vegyem magamra, mert az Ő szolgálata egészen más teher, mint amit eddig cipeltem magamban. Ettől a szolgálattól nem roskad le, hanem emelkedik a lélek.

- Karjai közt lassan átformálódom, tanulok tőle: egyszerűséget, kicsiséget,szelidséget és megtanít arra, hogy még a szűkös élethelyzetben is nagyobb öröm adni, mint kapni. Régi terheim pedig ezzel a Jézushoz simuló lélekkel megkönnyebbednek, nem lesznek oly elkeserítőek, leroskasztóak.

Istenem! Add, hogy soha el ne feledjem, gondjaim nem attól oldódnak meg, ha elmenekülök környezetemből, a szökés nem vezet soha sehová, hiszen magunkat hordjuk körbe. Emlékezetes nehéz helyzeteimben, hogy Nálad a megoldás. ,,De jó nekem a Te kezedbe esnem /Soha ne engedj más helyet keresnem / Most, most Uram nincsen másom, látod, /Jöjj, melengesd föl, halvány kis virágod''(Sik S.)

HALLGASS MEG, URAM!

«


5. Stáció
HÁZAT, HAJLÉKOT ÉPÍTÜNK

Advent: A sziklára épített ház (Mt 7,24-27)
Örömöm: Cselekvő hittel, össze nem omló menedéket építhetek

,,... Érzem, napról napra az élet örökkévalóságát, cselekedeteim reménykáprázatában...'' (Major Zala L.)

Ott majd lakunk, itt csak élük... és építünk: házat...menedéket. mindenki épít, az is, aki csak földi ,,palotájával'' törődik és nem gondol jövendő hajlékára és épít az is akinek szíve vágya, hogy otthona legyen az örökkévalóságban.

A ház sorsa az alapokon múlik. Kárbaveszhet a munka, kárbaveszhet az ember élete, ha rossz az alap.

Rossz alapot pedig nemcsak a ,,hitetlen'', hanem a ,,hivő'' is választhat magának.

Jézus félreérthetetlenül megmagyarázza a maradandó hajlék építésének titkát. Aki csupán földi dolgokkal foglalkozik, annak háza - élete -összeomlik, sziklára - Jézusra - kell alapozni és teljes szívvel kell építkezni, azaz tanításának HALLGATÁSÁVAL és TETTEKRE VÁLTÁSÁVAL.

A félszívvel épített ház nem lesz maradandó!

- Ha építkezésemnek Ő az alapja, nem kell félnem külső megrázkódtatásoktól, amelyek ma oly sok zavart keltenek az építőkben.

- Nem kell félnem a bennem meglapuló kételyektől sem, kudarcélményektől sem, kicsiségemtől sem! ,,Mindenhez van erőm Istenben!'' - Jézus segít legyőzni önbizalmam gyengeségét, mely álnok módon újra és újra vissza akar fogni a cselekvéstő. Arra biztat, hogy önmagamat adva Lépjek a cselekvés útjára, Ő majd pótolja erőtlenségemet!

,,Légy magad, légy önmagad Kiüldöz a szó, hív a hang Légy magas, légy önmagad Bátran bontsd ki szárnyadat Légy magad légy önmagad Tűzd ki, küzdd ki sorsodat Légy magad, légy önmagad Égj, lobogj, szórj lángokat!'' (Bodosi György)

Istenem! Ehhez a szó és tett egységében égő élethez - hajlékom, menedékem építéséhez - hívom segítségedet, erődet magam és mindannyiunk számára!

HALLGASS MEG, URAM!

«


6. Stáció
UTOLSÓKBÓL ELSŐK

Advent: Példabeszéd a szőlőhegy munkásairól (Mt 20,2-16)
Örömöm: Nagyobb az Isten irgalma a mi szűkmarkúságunknál

Az Isten hívja és küldi az embert. Hívja, hogy szavát meghallja és küldi, hogy tettekre váltsa. Isten Országát építő - munkára küld. Hívását is, küldését is ki korábban. Ki későbben hallja meg.

A nap leszáll és szőlőhegyed ormát Aranyozza az alkony, Istenem. Munkásaidat látom fenn mozogni, Apró bogárkák, serény hangya-népek, Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel. Munkálkodjatok, míg nappal vagyon: Mondtad, s elküldted mindannyiokat. Mentek, ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben. Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre És boldog, tiszta lelkiismeret. Hogy sürögnek ott fenn a hunyó napban, Aranyként csillan szürke hangya-testük Már készülődnek lassanként haza, - Egy óra még és itt van a sötét. ... Álltam, valami messze piacon, És tarka rongyként ráztam lelkemet, Így tűnt a hajnal, így futott a dél És így jött rám a késő alkonyat. Utolsó munkás és utolsó óra... Most itt állok a szőlőhegy tövén, Napszámodba szegődnék, Istenem. Egy óra még és itt van a sötét. Ezt az utolsó órát add nekem! (Reményik Sándor)

- Megkapja a későn ébredő, a későn érkező nemcsak ezt az órát, hanem a teljes jutalmat. Első lehet az utolsóból! Közöttük lehetek én is!

- Igaz, az elsőből is lehet utolsó, de csak akkor, ha meg nem értjük irgalmas igazságosságát. Hiszen nem rövidít meg senkit, mert aki hamarabb érkezett, nemcsak többet dolgozott, hanem többet is kapott, mert Isten szőlőjében dolgozni jó, ,,igája édes és terhe könnyű''. Édes igát hordozott, míg ,,tarka rongyként rázta lelkét'' valahol a másik.

- Boldog lehetek annak is, hogy vannak - mégha későn jönnek is - érkezők! Istenem! Köszönöm irgalmadat, nem akarok méregetni: ,,érdemeimet'' a másodikéhoz hasonlítani! Reád bízom a jutalmat! ,,Ha van még jó bennem, ó Uram, / Kérlek és nem is szomorúan, / Ó mentsd meg belőlem!'' (Ady E.)

HALLGASS MEG, URAM!

«


7. Stáció
TÉKOZLÓK: TÁVOL ÉS KÖZEL

Advent: A tékozló fiú
Örömöm: Az atya szeret, visszavár, megbocsát

Senki sem születik tékozlónak. Lassan és fokozatosan válunk azzá. A történet szereplői is az Atyához tartoztak. Övéi voltak mindketten, de elvesztek. Az egyik távol, a másik közel az Atyához. Testvérek voltak. Igazi ,,jussukat'' a szeretet - tékozolták el. szeretet nélkül keserves csalódás lett mindkettő élete.

Mi vagyunk a történet szereplői. Az ifjabb tékozló, az az ember, aki lerázza magáról a Ház kötöttségeit. Modern, szabad, független és öntörvénye szerint él. Isten ,,igen'', de Jézus és Jézus útja ,,nem'', Egyház ,,nem'' - mondaná ma! És süllyed egyre lejjebb és lejjebb! Az idősebb tékozló, az a mai vallásos, aki nem kockáztat, kötelességszerűen maradt az atyai házban, de örömtelenül dolgozik ott. Örömtelen, mert irigyli öccse bátorságát és az Atya sóvárságát is, elzüllött testvére után.

Az egyik disznók közé keveredik, a másiknak összezsugorodik szíve úgy, hogy már senki sem fér bele. Mindkettő magára marad...

- Az Atya szereti és visszavárja mindkettőt: egyiket a disznók mellől, másikat talán a templom sarkaiból. De a visszaút nehéz. A disznók mellől is, de talán nehezebb, a megkérgesedett szívből, a testvér megvetéséből, az ítélkezésből és a saját érdemekben való tetszelgésből.

- Aki magába száll, visszatalál az Atyához, mert Ő ott van szívünk legmélyén. Bánatuk szembesít Vele és Ő megfogja kezünket és visszavisz, hazavisz...

- öröm és vigadozás lesz a Házban, mert megkerült, aki elveszett, föltámadt, aki halott volt! Istenem! Közeledből, most én is magamba szállok. Kérlek, add meg első szeretetem vidámságát, és add,

,,Istenem, add, hogy ne ítéljek Mit tudom én, honnan ered Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké... Istenem add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát tévedést Egy óriási összhangnak lássak A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindennek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaihoz együtt hullnak'' (Reményik S.)

Add, Istenem, hogy ne ítéljek!

HALLGASS MEG, URAM!

«


8. Stáció
LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN IMÁDÓK

Advent: Beszélgetés a szamariai asszonnyal (Jn 4,1-26)
Örömöm: Örömöm, hogy Jézus ökumenét hirdet

Istent keresők között élünk. Az Atya gyermekei - a tékozló fiuk - éppúgy, mint az idegen - szamariai, tékozló asszony - szomjazzák az életre mentő vízforrást...

,,Uram, én ama városban lakom, Ott lenn a völgyben, a pálmák tövében, Ahol napsugár ég a lombokon Ama városban örökös a nap, Ama városban örökös a hőség: Ott lélegzik a szomjas sivatag. Ott nincsen forrás, ott nincsen patak. Két pálma van csak, két szomorú pálma, S azokról éjjel örök epedéssel, Szomorú város a mi városunk... Uram, mi halott vizeket iszunk, És valahányszor bús cseppjeit isszuk, Sírunk és egyre jobban szomjazunk...! Eleven kútfőd eleven vizétől, Tudom, örökre megelégülők.'' (Sík Sándor)

- Jézus nem fordít hátat az idegennek: bűnvalláshoz segíti és útnak indítja a félútról indulni akarót.

- Bizalmába fogadja az idegent: neki vallja meg titkát: ,,Én vagyok az, aki veled beszélek!''

- Vele osztja meg eljövendő örömét - mely a mi örömünk is -: ,,Eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádok lélekben és igazságban imádják az Atyát.'' Kinyilvánítja, hogy ez az Atya akarata! ,,Ilyen imádókat kíván az Atya!'' Magához öleli, megbocsát az idegennek éppúgy, mint övéinek!

Istenem! Ha az Atya és a Fiú ilyen elfogadással tudja szeretni, magához fogadni a kitaszítottat, mi keresztények, miért ne tudnánk tenni ugyanazt? Add, hogy egy szívvel lélekkel, békességben kiáltsuk végre Hozzád - a mi közös Atyánkhoz -:

,,Uram, szomjazom. Lábadhoz ülök. Eleven kútfőd eleven vizétől Tudom, örökre megelégülők!''

HALLGASS MEG, URAM!

«


9. Stáció
TEGYÉTEK, AMIT MOND

Advent: A kánai menyegző (Jn 2,1-12)
Örömöm: Jézus jelenléte mélyreható változásokat indít vidám, profán társaságokban is.

Aki befogadta Jézust, annak derűs a lelke, Mégis sok a ,,savanyú'' keresztény! ,,Ha szomorú vagy, állj meg és kutasd az okát, szíved mélyén mindig az önmagad keresésének nyomait fogod felfedezni. Ne nyugodj bele, add Istennek, amit féltékenyen magadnak tartogattál, aztán feledkezz meg magadról és gondolj a legközelebbi felebarátodra'' (M. Quoist)

Magamtól, másokhoz... akár vidám társaságba! Jézus sem vetette meg! Jókedvű ünnepeket, apró megállókat, felüdülésként szánja nekünk Jézus, melyen maga is szívesen résztvesz.

,,Itt is ott is menyegző... Kána Öröm villan e bús világra Ritka, drága, kicsike ünnep: Az arcok egymásra derülnek... Megáldotta a vigasságot. Ő most nem gondol szegre, fára, Uram, fájdalom fejedelme Ki ülsz az asztalfőn derengve És akarod: tavasszal, ősszel Örüljek az örvendezőkkel Tedd, hogy igazán örülhessek Magamtól megmenekülhessek...'' (Reményik Sándor)

- Jézus jelenlétében áldottá válik, még szórakozásában is az ember! Mélyreható változások indulhatnak innen is, ha megteszem, amit Ő súg nekem - ahogyan a szolgák is megtették Kánánban az értelmetlennek tűnő parancsot - megtöltötték a korsókat vízzel. Jézus pedig végbevitte a csodát és a víz értékes borrá változott. De nemcsak a borral történt a csoda, hanem tanítványaival is: hittek benne!

- Vidám társaságból is lehet Jézushoz vezetni embereket, akik még távol vannak Tőle! Nemcsak szóval, hanem Jézusnak tetsző szórakozással is lehet tanúságot tenni! A vidám, derűslelkű keresztény vonzóbb mint a savanyú, kesergő.

Köszönöm Uram, hogy számunkra is adsz vidám pihenőket. Köszönöm, hogy oda is velünk jössz, velünk maradsz és velünk koccintasz olykor-olykor - mint ma is, a Te születésnapodon. Tégy eszközöddé, hogy mindent megtegyek, amit csak kérsz, ha éppen az én, a mi vidám Kánnánkból akarsz valakit hitre indítani!

HALLGASS MEG, URAM!

«


10. Stáció
AKIT CSAK TALÁLTOK, HÍVJÁTOK A MENYEGZŐRE

Advent: Példabeszéd a királyi menyegzőről (Mt 22,1-6. 8-10)
Örömöm: A minden-kihívás öröme

Itt is, ott is mennyegző...kánai... és királyi. Ember terítette és Isten terítette asztal...Amott vendég az Isten, itt Ő maga a Gazda. Múló öröm Kánánban, múlhatatlan az Atya hajlékában. Szűkösség, hiányosság a földi, bőség a királyi menyegzőn. A kánaira csak kevesen hivatalosak, mégis tolonganak, talán meg is sértődtek, a kimaradottak... a királyira mindenkit hívnak! ,,jöjjetek a menyegzőre''...kicsik, nagyok, szegények, gazdagok, megtörtek, fáradtak, tékozlók, idegenek...MIND! Mert elkészült és bőségtől roskadozik az asztal. Ezt a hívást elengedik fülük mellett az emberek, majorjaikba mennek és keresetük után.

Az ember mulasztja csupán életét, de nem ,,tölti''! Él a PÉNZ, a KARRIER, és a HATALOM hajszájában boldogtalanul, a királyi menyegzőről pedig lemarad!

,,Szívemet kétféle húzás tépi egyre lyukasabb, egyre zavartabb - ládd-e, sokszor már azt se tudom, melyik a Te horgod zsinegje s melyik a mélység inda-kötele? Vonj hevesebben! Ön-erőmből nem jutok én soha Hozzád!''

Vágyódunk Isten terített asztalához, mégis arra szekérre szálunk, mely nem Hozzá vezet!

S ha leszálltunk, vagy föl sem szálltunk erre a szekérre, a Kísértő új akadályt gördít elénk: a MÉLTATLANSÁG tudatát, mert

,,...végtelen a vétkeinknek száma Mi álomarcba, tört reménybe járunk Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk Szüntelen egy virágot tör le lábunk'' (Reményik Sándor)

- Mégis! Mégis megtelt a lakodalmas ház! Ez lehet a mi örömünk! Megtelt, mert ingyen megkapjuk a ,,belépőjegyet'' a fehér ruhát. Ha halljuk a hívást és megyünk, a Gazda majd fehérre mossa a rárakódott portól a ruhát!

- Ennyire szeret a Gazda - hiszen Ő, a mi Szülőnk

Istenem! Vonj sugaradba, végy kosaradba'' mindannyionkat - testvéreket - kik itt most körbeüljük ezt az asztalt - örömútat járva - hogy majd egyszer a Te asztalodnál is együtt örvendezhessünk!

HALLGASS MEG, URAM!

«


11. Stáció
JÉZUS ELMEGY, HOGY HELYET KÉSZÍTSEN NEKÜNK

Advent: Megígéri a mennyei hazát és a Vigasztalót (Jn 14,1-17)
Örömöm: Nincsen halál, csak átmenet...

Áldott állapotú Mária... még most hangzott el az angyali üdvözlet. Még most fogadtad testedbe a gyermeket.

Még most zeng az angyalok és pásztorok örömteli éneke dicsőségét Istennek, békességet embernek, mert közénk jött az ÚR, IGAZSÁG, ÉLET!

Még most járom Jézussal és a ,,12''-vel az utat, látva a csodákat, hallva a tanítást. Még most kezdem megragadni Őt, most kezdek kötődni Hozzá, még most kezdem igazán szeretni, mist tartozom Hozzá szívvel-lélekkel, öleléssel és máris bejelenti, hogy elmegy. Eltávozik ebből a szorosan összetartozó ,,szeretet-körből''. Visszamegy oda, ahonnan közénk jött, visszatér az Atyához. Mindezt bejelenti, de nem beszél halálról. Nem beszél, mert Ő tudja, hogy ÉLET VAN, melybe beletartozik az érkezés egy útra és a távozás az útról. Az út arasznyi csupán, de meghatározója létünk minőségi változásának. Ő ezért vállalta ezt az utat, hogy UTUNK legyen és odavezessen ahol Ő van.

,,Magasba tart utam, Mélység feszül alattam Porszem vagyok Uram Felfénylenek sugaradban Időm kezedben van, Pályám tudod. Kimérted minden tettem, szavam, hála legyen a dicséret'' (Füle Lajos)

- Öröm és hála, hogy életünk nem ,,két évszám közötti arasznyi vonal'', hanem, hogy magasba, oda, ahol Ő van, - tart utunk!

- Hála a biztató szavakért: ,,Ne nyugtalankodjék szívetek...Atyám házában sok hely van...azért megyek, hogy helyet készítsek nektek... ismét eljövök és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol és vagyok''

- Hála és köszönet, hogy nem nézi semmibe nyugtalan szívünket: nem tesz szemrehányást, hogy ígérete ellenére, mégis megremegteti az emberi szívet az a Kapu, melyen egyszer mindannyiónknak át kell lépnie.

- Sőt... Vigasztalót küld a nehéz időkre, Aki mindörökké velünk marad!

,,Tudom, hogy hull a nap, Szédülni nem szabad, Zuhannod nem lehet, Szirten is rózsaág Vigyázza lelkedet. Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül és mégis ne remegj: LÉLEK VAN TEVELED NEM MARADSZ EGYEDÜL'' (Áprily Lajos)

Hála és köszönet meggyújtott létünkért. Hála és köszönet, hogy földi létben égve - örömökkel és küzdelmekkel tarkán - de tövig égve, nincs elmúlás csak átalakulás egy más dimenziójú létbe.

Add Uram, hogy e kis csapat és a reábízottak célba jussanak!

HALLGASS MEG, URAM!

«


12. Stáció
NÉVEN SZÓLÍTJA A SÍRÓT

Advent: Jézus megjelenik Mária Magdolnának (Jn 20,11-18)
Örömöm: A találkozás öröme más valóságokban

Mária Magdolna a sir mellett állt. Egyedül küszködött szomorúságával. Bizonyára ő is hallotta Jézus búcsúszavait, mégis sírdogált... panaszkodott, majd hátratekintett és észrevette, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az, azt hitte, hogy a kertész.

Jézus néven szólította a sírót: ,,Mária''...és Mária felismerte Őt. Ha szeretteink közül valaki kilép az érzékszerveinkkel megragadható világunkból egy másik valóságba, eltűnik előlünk. Nem látjuk, nem halljuk és nem ölelhetjük karjainkkal. Ez a veszteség nagyon hiányzik nekünk... sírdogálunk, mint Mária... és magukba zárkózunk. Pedig ,,csak a szívünkkel láthatunk jól, a lényeg a szem számára láthatatlan'' (Saint-Exupéry)

A MÁS VALÓSÁGOT csak belülről lehet érinteni és hallani. Ez történt akkor, amikor Jézus nevén szólította Máriát. A felismerés örömétől felé nyújtott karjait azonban lefejtette, mert meg kellett tanulnia az embernek, hogy a másik valóságban, más módon lehet tájékozódni és a kapun innen csak részleges lehet a találkozás öröme.

- De mégis öröm! A megnyugvás, a belső találkozás öröme, mely majd egyszer teljesebbé válik. Sőt, itt is fokozható: el is igazítja Jézus Máriát: ,,Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik''

- Közösségben kisebb a fájdalom és nagyobb az öröm! Sírás és szomorkodás helyett, felszabadult energiákkal futni lehet másokhoz is a hírrel! Örömhírrel, boldogan:

,,Húsvét lett! feltámadott a Mester! Húsvét után el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után futni a hírrel frissen. Húsvét után már nem kérdezni mit sem! Húsvét után új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út amely messze esnék. Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, akik még mindig húsvét előtt élnék.'' (Túrmezei Erzsébet)

Istenem! Köszönöm találkozásodat Máriával. Megerősítette hitemet, reményemet abban, hogy van találkozás a MÁS VALÓSÁGBAN Veled és szeretteimmel. Köszönöm küldő szavaidat is, mely gyógyír a szomorúságban:

,,Eredj és tárt szívvel fogadd / Amit diktál a pillanat. / Cselekedd, ami rajtad áll / nincsen halál!'' Indíts újra és újra, ha megállnék!

HALLGASS MEG, URAM!

«


13. Stáció
LÁNGRALOBBANTJA A REMÉNYTELENEK SZÍVÉT!!!

Advent: Az emmauszi tanítványok (Lk 24,13-35)
Örömöm: Velünk gyalogol lehangolt utainkon

,,Ketten megyünk, vagy egyedül megyünk... Hová? - E földön sok-sok Emmaus van. JÉZUST idézzük közbe-közbe búsan, emlékeink is ballagnak velünk... Így létezünk a múltat emlegetve, csodákra visszarévedezve járunk, de csüggedésünk annyiszor elárul: Ó, mi azt hittük.../ezt meg ezt, ha tette/, Pedig hát EGGYEL többen ballagunk: hozzánk szegődik új meg új alakban VALAKI mindig, hogy fáradhatatlan mondja az Igét, nem vagyunk magunk. Lelkünk föleszmél, boldog szót rebeg kenyérben, borban fölfedezve testét: Maradj velünk, hogy be ne esteledjék, búban, örömben hadd legyünk Veled'' (Füle L.)

Milyen gyenge a hitünk és milyen homályos az emlékezetünk! Pedig idézésük Őt, beszélünk róla és mégis oly sokszor csalódottan, kétségek között, reményt vesztve járjuk utunkat

- Jézusunk akkor is útitársunk, ha sokáig nem vesszük észre. Velünk gyalogol.

- Félhomályunkban, tudat alatt is megsejtjük JELENLÉTÉT: ,,Maradj velünk, mert esteledik'' - kérleljük azt a Valakit, aki Róla beszél, aki Őt idézi!

- De nemcsak megdorgál, hanem szerető gyengédséggel emlékeztet: ,,kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik...''

- Boldog felismerés! ,,Álomarcok testet öltenek / Isten arca ránk borul.../'' (Dienes V.) A boldogság, a rátalálás öröme - öröm-közlésre, megfordítja utunkat!

Istenem! Add, hogy a testvérek otthona a Te otthonod legyen. Add, hogy e közös otthonban az összebújóknak és a visszafutóknak egyaránt örömtől lángralobbanjon a szívük!

HALLGASS MEG, URAM!

«


14. Stáció
A SIKERTELENEK MELLÉ SZEGŐDIK

Advent: Jézus a Tibériás tavánál (Jn 21,1-17)
Örömöm: Jézus szavára kivetett háló roskadásig telik hallal

Jézus él. Itt is, ott is találkozások! Mégis mennyi a szomorúság és a kétség! Mária Magdolna sírdogál, az emmausziak csalódottan bandukolnak, - ki tudja hová és mit akartak kezdeni magukkal...

A halászok visszamenekülnek mesterségükhöz: munkába ölik bánatukat:

,,Menjünk halászni! Halász voltam én. Legyek megint. Hiszen Simon vagyok. Csak csupa seb az életem. Majd csak eltengetem. A bánatom, majd csak elaltatom. A Genezáret gúnnyal néz felém. Hálát nem adja hálóm terhinek. Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak, Jaj, nem vagyok hó semminek. Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton, Mondd, amit elvesztettem, hol találom? Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e? Háromszor kérdezd és háromszor vallom. Más a szavam és más az életem, Más az élet és más az akarat. Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak, MÉGIS SZERETLEK!

A menekülés nem megoldás! Belső békétlenséggel sikertelen a munka!

- Jézus belelát szívünkbe, ki nem kellene mondanunk ezt a ,,mégis szeretlek''-et. Mégis fontos ez a ,,MÉGIS'', mert előhívja a Feltámadottat, aki az örömtelen, önmagát vádoló, tevékenységben sikertelen ember mellé áll.

- Mellette megváltozik az élet! A szavára kivetett háló megtelik. Munkatársuk lesz az emberhalászban is!

- Visszaadja a hitet, az együttes tevékenységbe vetett bizalmat és a Vele végzett munka sikerének örömét.

Istenem! A halászok példája arra tanít, hogy aki emlékeiből akar élni és nem a Beléd vetett reménységből, az meddő marad munkájában, bármit is végez. Tarts meg reményünket, hogy mellettünk állsz, hiszen tudod, mi is szeretünk Téged!

HALLGASS MEG, URAM!

«


15. Stáció
HACSAK NEM LÁTOM ÉS NEM TAPINTOM, NEM HISZEK!

Advent: Jézus megjelenik Tamásnak (Jn 20,24-29)
Örömöm: Tapintani hagyja magát, hogy megmentsen

Szomorúságra, fájdalomra, más és más módon reagál az ember. Tamás nem volt velük... külön utakon járt... olyanon, melyet nem ismerünk. Elsáncolta magát fájdalmául. Nem hitt a kósza híreknek sem! Igazi mai, modern, realista ember volt: nem tudott hinni abban, ami az értelem számára elfogadhatatlan. Bátor pesszimista, aki szembenéz a rosszal, de nem higgy az örömben. Szenvedett a történtek miatt, de nem kockáztatta a reményt, mert nem akart kétszer szenvedni. Pedig nagyon szenvedett. Folyamatosan és talán még jobban, mint a többiek, mert szenvedését növelte a reménytelenség - a visszautasított híresztelések -és a megosztás hiánya. Jézus ismeri az embert: tudja, hogy aki szenvedni tud hitetlensége miatt, abban már benne van a hit csirája.

- Jézus megelégszik a ,,hitetlen'' ember hűségével. Erre a hűségre olyan megértéssel és részvéttel válaszol, amit eddig a többiek nem kaptak meg, hiszen feltámadott testét senki sem érinthette.

- A mélyre süllyedt hűségest megmenti Jézus - Tamást is és a későbben élő ,,Tamásokat'' is!

,,Segíts, mert elveszek, Uram! Lábam sötétbe jár, előlem elsuhan a napsugár. Szívembe száz tövis sajog, kitépni nem lehet, boldogtalan vagyok Tenélküled. Ne hagyj magamra, Istenem! Magamban elveszek. Csak egy szót szólj nekem s Újjá leszek!'' (Füle Lajos)

- És jézus segít! Csak egyet kellett megtennie Tamásnak ahhoz, hogy tapinthassa Őt: vissza kellett mennie a kis-közösségbe, ahol Jézus JELEN VAN. Ott hangzott el: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba. Ne légy hitetlen, hanem hivő!''

- Az elnyert hit boldogságát Tamás is, a mai Tamások is aligha tudják szavakba önteni ,,Én Uram, én Istenem'' - mit meg nem teszel értünk! Bocsásd meg okoskodásainkat - hiszen mis is boldogtalanok vagyunk Nélküled!

HALLGASS MEG, URAM!

«


16. Stáció
VELETEK MARADOK MINDENNAP A VILÁG VÉGÉIG

Advent: Jézus mennybemenetele és az apostolok küldése (Mt 28,16-20; Mk 16,15-20)
Örömöm: Övéire bízta munkája folytatását és együttműködik velünk

A húsvétot követő napokban bánat és orom, kétségek és bizonyosságok, idegenszerűség és szívet melengető felismerés, látás de ölelhetetlenség feszültségében élnek a tanítványok. Mégis jó a KERTÉSZ, a VÁNDOR, a TÓPARTI IDEGEN társasága, már kiegyeznének a tanítványok ezzel a szokatlan, furcsa létezési móddal, mert mégis csak VAN, ÉL Jézusuk! Éppen csak, hogy gyógyulgatnak sebeikből, máris új megrázkódtatás éri őket: Jézus kivezeti övéit a hegyre. Fölmegy a menybe és Isten jobbJn foglal helyet...'' Végkép eltűnik az érzékelhetőség köréből az, Akinek alkalomszerű, esetleges, de mégis csak jelenvalósága biztonságot adott számunkra. Csoda, hogy bírták a tanítványok a sűrűn következő események terheit.

- A ,,fönt'' és az Atya ,,jobbja'' nem térbeli áthelyeződést és tőlünk való távolodást jelent, csupán Jézus hatalmának és dicsőségének képe ez.

- Hová tűnt jézus? Hol van Isten Országa? ,,Ahol szeretet és jóság, ott van Istenünk'' - bennünk.

- Több ez a jelenlét, mint a tapintás. Rejtett de valós és teljes! Így tud velünk maradni mindennap a világ végéig!

A gyertya is elég, eltűnik szemünk elől MÁS VALÓSÁGGÁ lesz: ebben a MÁS-ban benne vagyunk és ő mibennünk, Benne élünk, mozgunk és vagyunk''

- Mindenütt megtaláljuk, áttörte az anyagvilág korlátit.

Nézz föl az égre: ott van felhők és csillagok közt. Pillants körül a földön: ott van: fűben, virágban állatok ámuló szemében, emberek arcán Mindenütt láthatatlan Mindenben látható'' (Rónai György)

De mielőtt mindez megtörténik, még emberi szóval lelkünkre köt valamit: MŰVÉNEK FOLYTATÁSÁT: tanítsatok, vigyétek a jó hírt, tegyetek tanítvánnyá minden népet! Megbízik övéiben és együttműködik velük!

,,Kis sugarú körben mozogsz. Szívem! Magad körül forogsz: szeretteid, egy-két barát szorong csak udvarán ütött-kopott imáidnak: holott egész világ megváltásért eseng! Tágítsd a KÖRT! Tekintsd a végtelent'' (Füle Lajos)

Istenem! Munkálkodj velünk a KÖR tágításában, de ments meg az üres nyüzsgéstől, szerepléstől, de attól is, hogy önmagammal elégedetten lezáruljak Örömhíred továbbadásában.

HALLGASS MEG, URAM!

«


17. Stáció
A JÖVENDŐT HIRDETI NEKÜNK...

Advent: A vigasztaló Szentlélek (Jn 16,5-15)
Örömöm: Elvezett a teljes igazságra...

A Jézus által elküldött lélek nemcsak Vigasztaló, emlékeztető, hanem a teljes igazságra vezető, Aki a jövendőt mutatja és mondja nekünk. ,,Nem magától szól, hanem azt mondja, amit hall, mert az enyémből kapja amit kijelent nektek. Minden, ami Atyámé, enyém''. Jézus elmegy, a Szentháromság marad velünk:

,,Jön az Isten Három és az Egy Nem tudod, hogy honnan merre megy. Nem találod Mégis lelked mása Megmondta Benned lesz lakása. Jön az Isten érthetetlenül a benned elmerül Átutazza véled ezt a létet Öröklétben füröszti az élted'' (Dienes Valéria)

- Belülről gyújt világosságot és olyan dolgokat láttat meg velünk, melyeket a ,,régi'' fényben nem láthattunk, mert még gyengék voltunk megértésükhöz.

- Belülről szól és szavára újjászületik a lélek - a vén és a kőszívű - Az újjászületett pedig új erővel munkálkodik azon, amit Jézus elkezdett és aminek folytatását reánk bízta.

,,Szentlélek nélkül távoli az Isten

Krisztus a múlté, az Evangélium holt betű az Egyház: egyszerű szervezet, a tekintély: uralkodás a misszió: propaganda, az istentisztelet: emlékek fölidézése, és a keresztény cselekvés: rabszolgamorál, De a Szentlélekben a kozmosz fölemelkedi, és nyögve szüli az Országot, a föltámadott Krisztus: itt van, az Evangélium: életerő, az Egyház: Szentháromságos közösség a tekintély: fölszabadító szolgálat, a Misszió: pünkösd, a liturgia: emlék és elővételezés, az emberi cselekvés: istenszolgálat'' (Lattaquuié I.)

Istenem! Köszönjük a jövendőt hirdető, ,,lelkesítő'' Lelket - a teljes igazságra elvezető ,,Háromságos Egyet''. Tégy fogékonnyá a Tőled származó új iránt, hogy lelkemben szárnyalhasson a Lélek'

HALLGASS MEG, URAM!

«


18. Stáció
EZ AZ ÉN TESTEM, MELYET ÉRTETEK ADOK

Advent: Az Eucharisztia alapítása (Lk 22,14-20)
Örömöm: Meghív lakomájára az isteni Bárány

A Szeretet elküldte Lelkét, hogy elmerülhessünk Benne. De az ember még többre vágyódik, vágyjuk a fizikai kapcsolatot is:

,,Minden, minden Benned ég: Boldogság és békesség Benned: termő hallgatás Hallgatásban újulás Tört oltárom lépcsején Tépett koldus várlak én, Tűzszemed, ha rám veted, Hátha még megéledek. Kőszívemre rálehelj: Hátha benne mag fesel Fogd meg ezt a rossz kezet Nélküled, mert elveszek. SZOMJAZOM, SZOMJAZOM JÖJJ EL ÉDES JÉZUSOM! (Sík Sándor)

Az ,,anyagban'' való együttműködés együttmaradás vágyát is kielégítette Ő. Velünk maradt a ,,kenyérben'' és a ,,borban''. ,,Vegyétek és EGYETEK ebből MINDNYÁJAN... vegyétek és IGYATOK ebből MINDNYÁJAN...''

- Communio - közösség - áldozás... EZ A TESTEM!'' Amit Jézus nekünk adott, nem a megismerés tartományából való, aki ott keresi elveszíti. Vedd és megismered, mi történt az anyaggal - súgja nekünk a falat kenyér - Neked szántam...Átléptem az anyag, az élet, az értelem korlátait, hogy veled egyesülhessek és nem kívánok mást tőled, mint hitet, azt a szeretetben fogant hitet, mely minden egyesülésnek alapjelensége. Nem mondom meg neked, hogyan cselekedtem ezt, jöjj és ölelj át engem...'' (Dienes Valéria)

- Új értelmet ad a kenyérnek és a bornak, nem magyaráz, ÁTALAKÍT!

- Szenteld meg ezt az adományt Szentlelked harmatával, hogy legyen az számunkra a mi Urunk Jézus Krisztusnak Teste és Vére'' - hangzik minden szentmisében. És ráönti Jézus a kenyérre azt a Lelket, mely az Ő embertestét élesztette... és kiosztogatja. Mindenkinek ad belőle, hogy a ,,Test'' elosztódjék közöttünk, hogy az evésben való egyesüléssel belén asszimilálódjék, nem részünk lesz, hanem közösségben leszünk Vele és Általa egymással. Isteni természet részesei lehetünk, szeretetben való odaáldozódásra segíti életünk.

,,Te bennem élsz Én Benned élek Tiéd e test S Tiéd e lélek Enyém a perc s az örökélet'' (Dienes Valéria)

Istenem! Valahányszor áldozunk, nem látjuk, nem értjük csodádat! MÉGIS! MÉGIS JELEN VAGY! Érzünk, tapinthatunk!...

A mai JELENLÉTET, a ma KÖZÖSSÉGET, az itt és most kínált KENYERET és BORT hálásan köszönjük. Maradj bennünk áldozódáshoz segítő Szeretet!

HALLGASS MEG, URAM!

«


19. Stáció
AZ ELSŐ KISKÖZÖSSÉG

Advent: Az Apostolok kiválasztása (Mk 3,13-19; Mt 18,19-20)
Örömöm: Jézus jelen van a ,,kisközösségekben''

Jézus fölment az Atyához, de közöttünk él a Lélek által, az Eucharisztiában és a ,,Kisközösségekben''. ,,Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, OTT VAGYOK KÖZÖTTÜK''

- Ezt példázza egész élete: szorosan maga köré vonta a ,,12''-őt és a ,,12'' közül is a ,,3''-at. Mindenek előtt őket tanította, őket alakította. Ebben a körben mindenki ,,otthon'' volt. itt erősödtek, itt szembesültek gyöngeségeikkel, értetlenségeikkel, itt kaptak dorgálást is attól, Akit ők nagyon szerettek és Aki viszont nagyon szerette őket. Jó volt itt élni!

- Feltámadása után is visszaküldte övéit a testvéri közösségbe, hogy rávezesse őket arra, hogy Ő mindig ott VAN, ahol ketten-hárman összegyűlnek az ő nevében.

- Arra tanít, hogy előbb meghitt ,,lélektől-lélekig'' érő ,,kisközösséget'' kell építeni. Ebben lehet egymást elérni, itt fogják meg a kezem, és celebrálni az Eucharisztiát, hogy a Vele és egymással való közösség megerősítése által tovább lépjünk építeni a ,,nagyközösséget'' - az ,,Egészet''.

,,Tovább, tovább... csak menjetek, ha hisztek! Tovább, tovább... az utak messze visznek Tovább, tovább... új fényivel a nyárnak Tovább, tovább... A lelkek várva várnak Mert másnak is szüksége van a hitre, Mert másnak is nehéz lehet a szíve, Mert másnak is senyvednek a bűnök árnyán, Mert másnak is van helye a Golgotánál!'' (Füle Lajos)

Istenem! Köszönöm, hogy ,,kisközösségbe'' vezettél. Köszönöm mindazt, amit a ,,Kisközösség'' által Tőled kaptam.

Áldd meg együttléteinket. Áldj meg és maradj velünk, amikor átlépjük ,,Otthonunk'' küszöbét... amikor tovább megyünk...

HALLGASS MEG, URAM!

«


20. Stáció
ŐBENNE MARADNI

Advent: Jézus az igazi szőlőtő (Jn 15,1-11)
Örömöm: Gyümölcstermő élet öröme

Képére és hasonlatosságára teremtette Isten az embert: szeretetre, örömre, munkálkodásra. ,,Atyám szüntelen munkálkodik, ezért én is munkálkodom.'' - mondotta Jézus.

Az ember élete gyümölcs-termés nélkül boldogtalan.

MENTS MEG, URAM! A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, A meddőségtől, lanyhaságtól, A naptalan és esőtlen égtől: Ments meg, Uram, a szürkeségtől! Csak attól ments meg, keresők Barátja, Hogy ne nézzek se előre, se hátra. Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad, Ne tűrd Uram, hogy bezáruljak! Ne hagyj Uram megülepednem Sem eszmében, sem kényelemben. Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, S nem vágyni többre kis mái magamnál. (Sík Sándor)

Maradandó gyümölcsöt Jézussal való életközösségben képes hozni az ember.

Ő a szőlőtő, mi a szőlővesző. Ebből az egymásban lévésből isteni erők áradnak át az emberi életen, olyan eredményeket hozva, amelyre magától soha nem volna képes az ember.

Ő mindent megtett értünk: születésével, életével és halálával. Feltámadása utáni JELENLÉTÉVEL: a Lélek, az Eucharisztia, a Közösségek által... hogy Benne maradva ,,gyümölcstermő'' - boldog - életünk és ÉLETÜNK legyen... ezért az életért nem erőlködni, hanem inkább imádkozni kell!

Köszönjük Uram ,,ÖRÖMÚTUNKRÓL'' elbocsátó szavaidat: ,,Maradjatok bennem, akkor és is bennetek maradok'' - Öröm lesz bennünk és az együttmunkálkodás bő termése teljessé teszi örömünket.

Köszönjük a biztatást is: ,,Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok'':

Azt kérjük Uram, hogy a Szőlőtőről semmi le ne szakítson!

HALLGASS MEG, URAM!

CS-né, Sz.K. és közössége összeállítása