Szerzetességemről...

Templomtorony

égbe vert szög

Fodor Ákos

Egyszer egy nagy luxushajó felborult. Szerencsére a víz nem volt hideg, a közelben szárazföld is volt. Így hát az emberek megmenekültek. Az első ijedség után az emberek felmérték tartalékaikat és átkutattták a terepet. Kis sziget volt, könnyen körül lehetett járni. Gondolták, hamar megtalálják őket. De senki nem járt arra…

Sátrat vertek, élelmet gyűjtöttek – és vártak. Egy idő után, mikor látták hogy hosszabban ott kell időzniük, falukat építettek és családokat alapítottak… Az élet erre ösztönözte őket.

De voltak egyesek, akik nem házasodtak meg. Bíztak a hazatérésben. Jelezni akarták – ezzel is – a többieknek: van igazi otthonuk, itt a szigeten mindnyájan csak átmenetileg tartózkodnak… Egyszer majd haza fognak találni…

Az Istennek szentelt ember (nő vagy férfi) erről az igazi otthonról akar tanúskodni. Ahol majd közösen vesszük körül az Úr lakomás-asztalát: örvendezve a hazatalálásnak és együttlétnek. Amikor a külső adottságok és körülmények ellenére rászántam magam a szerzeteséletre – mint a Bolond Kútásó – égbe vezető utat találtam és akartam mutatni az embereknek.

„Egy olyan egyház, amelyben nincsenek nagy szerzetesek, akik ezt az Isten végtelenségbe induló zarándoklatot vezetnék, hogy aztán sugárzó arccal jöjjenek vissza az emberekhez – mint ahogy Mózes arca is ragyogott, amikor leszállt a Sínai-hegyről –, az ilyen Egyház haldoklik. Az Egyház csak akkor egészséges, ha vértanúi vagy szerzetesei vannak.” Olivier Clément

„A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de feleúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e választott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.” Simone Weil

Útravaló

Akkor jársz jól, ha
mind közelebb lépsz ahhoz,
amitől félnél.

Fodor Ákos

Tizennyolcévesen azt hittem, megújítom a (magyar) piarista életet: szorongásaim, félelmeim mintha pillanatnyilag múltak volna. De nemsokáig: hamar rájöttem, csak kemény munkával, teljes odaadottsággal lehet előre lépni. Találkoztam radikális krisztusi emberekkel, akik segítségével sikerült kishitűségemet legyőzni. Belevágtam. És amikor elbizonytalanodtam, nem hátra, hanem előre léptem.

Love story

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál

Fodor Ákos

„Isten azért rejtezett el, hogy keressük. És azért végtelen, hogyha megtaláltuk is, tovább keressük.” Szent Ágoston

Isten – az Égi Véreb – megtalált engem… És én megtaláltam Őt hivatásomban: a közösségben és a munkában. Ez a megtaláltság-tudat (V.ö.: Lk 15) vezeti és erősíti meg életemet. Hálás vagyok érte!

„Csak krisztusban találja meg újra az ember titokzatos módon a világosság öltözetét, ölti magára a Krisztus színében átváltozott emberségét. Ez az elrejtett fény felbukkanhat a „börköntösökben”, és múló ideig vagy tartósan kozmosszá alakíthatja a káoszt.” Olivier Clément

T


dugo@szepi_PONT_hu