Két testvérem az ötvenes évek második felében született. A kisebbiknek keresztapja is lettem, 17 év van közöttünk. Otthon, a lakásunkban kereszteltük meg. Előd István, piarista, édesapám barátja, nekem lelkiatyám keresztelt, a plébánián az adminisztrációt én intéztem.

A szertartás nagyon tetszett. Mit sem tudtam akkoriban a plébániai közösség éltető erejéről, s más hasonlókról. A gondolatot, hogy otthon kereszteljünk nem a félelem hozta magával. Apánk tudatosan hitvalló ember volt, a kórházi újságárusnál rendelte meg az Új Embert, s látványosan mutogatta, ami abban az időben akár tüntetésnek is számított. Kapott is érte, s ilyenkor kicsit kajánul idézni szokta az akkori uraknak a vallásszabadságról szóló kenetes ámításait.

Amikor gyermekeim születtek, akkor is ezt a formát választottuk. Család-egyház. A család, mint az Egyház legkisebb közössége. Az otthon is templom, menedék. Ezek a szavak írják le, a gondolatainkat. Azután új idő jöttek. Megerősödött az egyházközség fogalma, unokáim már mind a közösség jelenlétében, a templomban kapták meg a keresztvizet.

Mindez azért jutott eszembe, mert egy igen szép kép érkezett Erdélyből. Keresztelő az udvaron. Isten szabad ege alatt.

Vajon visszakerülünk a régi világba, amikor a keresztények beszorulnak templomaikba és lakásaikba? Vajon megint rejtezkednünk kell, s megpróbáljuk oly otthonossá tenni a menedéket, amennyire csak lehet?

Vajon természetes-e az, hogy a külső világban, falainkon, s kerítéseinken kívül nem láthatók azok a dolgok, amik nekünk kedvesek? Idegen nyelven a feliratok? Nem érti szódat a hivatal?

Ez a templomon kívül keresztelő esetleg épp annak a jele, hogy a keresztények megjelennek a társadalomban. Minden szinten, a családoktól a köztereken át az intézményekig. Lehet.

Maga a kép örömöt áraszt. Örvendezést a gyermek jöttén, s az együttléten. Még azt a butaságot is cáfolja, hogy „hinni a templomban kell”. Azt is hirdeti: „Minden Földek az Istent dicsérjétek...”

Nekem mégis borongós gondolatok jönnek az agyamba. Hallani vélem: az anyanyelv is magánügy. Nemcsak a vallás. S ha használod, az utcán: megverünk.

Magyarok Istene, légy velünk! Lakjuk be az egész világot. Tegyük otthonossá, tegyük istenessé!