Drága Úr Jézus!
Milyen sötét van itt, milyen rideg minden.
Ősi kövek nyomják össze ezt a kicsiny teret.
Hol vagy, Uram?
Hová tűnt szentséges tested?
Hová tűnt gyötrött és fájdalomtól eltorzult arcod?
Hol vagy, Uram,
hogy bevilágítsd ezt a kemény kőboltozatot,
amely áttörhetetlenként nehezedik e fojtott sírkamrára?
Ó, Uram Jézus!
Hová tűntél?
Csak gyolcsaid vannak itt,
és a te szentséges tested nyoma.
A követ elmozdították vagy elmozdult?
A testedet ellopták a sírból, vagy pedig...
Hová tűnt el halálod!?
Köszönöm, Uram,
hogy a felkelő nap első sugara
beszűrődik a megnyílt sírbolt bejáratán át.
Bevilágítja kétségbeesett arcomat, lelkemet, életemet.
Köszönöm, hogy eddig nem találtalak itt.
Ámen.
