A szobrász a márványtömböt nézi,
        és szeme már a kiformált szobrot látja a kőben,
                melyben majd sokan gyönyörködnek.

A gazda a vetőmagot nézi,
        s az érett kalászt látja már szeme,
                amiből sok embernek lesz kenyere.

Az asztalos a deszkákat szemléli,
        és szeme már látja a kész bútorokat,
                melyeket sokan használnak majd.

S míg a mérnök a sebes folyót nézi a hegyekben,
        szeme már az óriási gátat látja,
                amely vizet juttat a kiszáradt kövekre.

A Megváltó a bűnösre nézett,
        és szeme már megtérését látta,
                átadott életét, mely csak őt szolgálja.

Ó Uram, bennem, bűnös emberben olyan akarat van,
        amely a te szent akaratod ellen lázadozik.
A márvány enged a szobrász ügyes kezének.
    A vetőmag kikel, és kalászba szökken.
        A deszka sem berzenkedik az asztalos ellen.
            A folyóvíz más mederbe folyik majd,
                    hogyha felépítik az óriási gátat.

Ó Uram, végy kezedbe,
            és Szentlelked által teremts újjá engem!
Légy türelmes hozzám, ne mondj le rólam,
            míg olyan nem leszek, amint te akarod. Ámen.