Nagy Szent Leó:

Betlehemi alázat

„Három mágus Jézushoz jön” – nincs jelentés nélkül íme:
Új csillagnak fénye hívja: nem ahhoz, ki ül székébe'
és parancsol démonoknak. Nem, Hozzá, ki holtat támaszt,
ki némának torkát nyitja, vaknak fényt ad, sántát jártat.
Nem látják, ki istenerőt: csodát mutat ámulónak…
Egy szólni sem tudó Kisded az, akinek ők hódolnak!
Hallgat Ő! És rászorul Ő az anyai gondozásra.
Semmi jele hatalomnak! Csak alázat nagy csodája!
Fülnek hirdet néma Igét, bűvöl szemet, hívők szívét…
Még emberszót sem szól ajka, s földet látás már oktatja.
Mert a mi szent Üdvözítőnk minden dicső győzedelme,
poklot sujtó, föld-hódító, lelket-vonzó nagy szerelme
ily alázattal kezdődött, ily alázat végezte azt.
Földön rendelt napjait ím megnyitotta már üldözés;
s üldözés, mi befejezte;„kifosztottságba-öltözés”…
Megvolt már a Kisdedben is a szenvedés szent türelme,
majdan-szenvedőben ott a kisgyermeki szelíd lélek…
Mert a magas Úristennek Egyszülöttje: Szent Fia
fönségét elhagyni vágyott, tetszett földre szállnia!
Emberként, hogy megszülessék;
s emberektől megölessék…

Forrás: Nagy Szent Leó: 37. beszéd


dugo@szepi_PONT_hu