Embernek lenni, jó embernek lenni ez a legfontosabb a világon. De kit érdekel ez? A jóság feltételez egyet s mást: az egyszerű, szíves, önkéntes készséget a szolgálatra és egy adag maga-felejtést. De ugyan ki kapkod ezekért? Az ilyen dolgoknak soha nincs idényük, nem felelnek meg ízlésünknek.

Itt-ott felhangzik egy-egy hangos kiáltás az új társadalomért, a megreformált világért, de csak ritkán lehet hallani ennek nélkülözhetetlen feltételeiről. Ezért a társadalom megújításáról, szerkezeti átalakításáról szóló beszédek elpattannak mint a szappanbuborék. Hiteltelenné válnak, az emberek semmi hatásukat nem tapasztalják a mindennapokban.

A nagy világ csak a nagy dolgokat veszi számba, a feltűnőeket, melyek a modern értékskála legmagasabb fokán állnak: a karriert, a tekintélyt, a vagyont. Nem a jóságodat, az egyszerűségedet, a szolgálatra való készségedet firtatják, hanem a vizsgáid, a diplomád, a rangod, a becsvágyad, a funkcióid felől érdeklődnek. A technikai-tudományos alkalmazkodó- és teljesítőképességedre kíváncsiak, és lehetőleg légy immunis az emberi érzésekkel szemben, úgymint: részvét, megértés, másokról való gondoskodás, bajban való segítés. Túlszervezett, túligazgatott társadalmunkban ez a veszély fenyeget leginkább bennünket.

A komputer nem számol a szívvel. Különben hogyan volna lehetséges, hogy annyi szörnyű szomorúság tovább éljen a világban? A jóknak nincs hatalmuk. A hatalom és a rendelkezés joga a világ urainak a kezében van, akik még mindig úgy tesznek, mintha a föld javai a magántulajdonaik volnának.

Ne hagyd magad eltántorítani, légy jó, nagyon jó ember, akkor a világnak az a kis darabja, ahol élsz és dolgozol, mégiscsak egy jobb világ lesz.