Mennyei Atyám!
Én csak egy kis cigánygyerek vagyok.
Apámat, anyámat lenézik a többiek.
Nekem is ez lesz a sorsom?
Az osztályban elhúzódnak tőlem.
Ha valami eltűnik, elvész, a tekintetek rám szegeződnek.
Mindenki engem gyanúsít.
Az osztályban pontos hierarchia van.
Én legalul vagyok.
Legutolsó padban ülök.
Nem akar mellém ülni senki.
Az udvarban nem játszanak velem.
Senki sem választ engem párjának.
Istenem!
Ha téged Atyámnak szólíthatlak,
akkor ők a testvéreim…
Ha sorba kell állnunk, én legutolsónak maradok.
Egyedül.
Mert páratlan az osztálylétszám.
És nem beszélgethetek senkivel.
Nekem kelletlenül válaszolnak.
Már nem is kérdezek. Inkább csak hallgatok magamban.
Kérdéseimre magam válaszolok.
A másik osztályban is van egy cigánygyerek.
A többiek előtt nem szívesen találkozunk,
nem szívesen beszélgetünk egymással.
Ilyenkor csúfolnak bennünket.
Csak hazafelé, amikor már üres az utca,
olyankor egymás mellett megyünk szótlanul.
Ugyanazt akarjuk egymásnak elmondani.
Mégis hallgatunk.
Egymás előtt is szégyelljük magunkat.
Azt, hogy cigányok vagyunk.
Anyánk is szégyelli…
Mindenható Isten!
Te akartad, hogy cigányok is legyenek a világon,
s azt is, hogy én cigánynak szülessek.
Le sem tagadhatom.
Látják rajtam.
Bélyegként viseljem?
Ne engedd, Uram, hogy gyökeret verjen bennem
a kisebbrendűségi érzés!
Ne engedj szolgalelkűvé válnom!
Ne engedd elhatalmasodni rajtam a keserűséget,
az emberek iránti gyűlöletet!
Akkor se, ha elutasítanak,
és még a segítséget sem fogadják el tőlem.
Uram, te minket, cigányokat hátrább állítottál a pályán,
amikor felsorakoztattál bennünket
az élet nagy versenyfutására.
Ezért elkeseredtünk.
De azt is láthatjuk, miként rohannak vesztükbe azok,
akik az élvonalból indultak.
Uram, te akartad, hogy én is cigánynak szülessek.
Apám megpróbált küzdeni, fölemelkedni.
Anyámmal ritkán váltanak erről szót.
Az én sorsom is ez lesz?
És a többi cigánygyereké is?
Hát sohasem lépünk ki ebből a sorsból?
Hát nem születik valaki közülünk, aki élünkre állna?
Aki visszaszerezné becsületünket az emberek előtt?
Aki megmutatná, hogyan vívjuk ki tekintélyünket
anélkül, hogy meg kellene tagadnunk cigány mivoltunkat?
Megvetettek, lenézettek, félreállítottak Istene,
könyörülj rajtunk, segíts minket!
Add, hogy ne sebeinkre figyeljünk, hanem ajándékainkra;
A bennünk lévő értékekre, melyekkel egész népünket gazdagíthatjuk.
Uram, én hiszek népem fölemelkedésében!
Áldd meg, Uram, s ne hagyd soha magára
tebenned bízó cigány népedet!
Ámen.
