Egy kivénhedett utcalány szörnyű életéből nem látott többé kiutat.
Felkötötte magát az első lámpavasra.
Arra jött egy tisztes tanár.
Könyvébe mélyedt most is,
míg egyszer csak az utcalány himbálózó lába
majd leütötte a szemüvegét.

Bosszankodva nézett föl, és így kiáltott:
„Hát már mindenütt a bűnös szenvedélybe ütközik az ember?
Még a halálában is itt büszkélkedik selyemharisnyájával!”
Azzal helyére igazítva szemüvegét, kemény tekintettel meredt fölfelé:
„Úgy tűnik, ez volt az Úr akarata.
Hál' Istennek, nem ismertem életében!”

Majd arra jött a Megváltó. Egy kigúnyolt zsidó.
Megállt a lámpaoszlop előtt,
majd ezt mondta lágy, kedves hangon:
„Leányom, gyere. Feltámasztalak téged!”
Leoldozta nyakáról a kötelet, magához vonta, testvéri szeretettel.

A külvárosi utcalány pedig könnyek közt borult a Megváltó nyakába.