AU: Bálint Lea TI: Boldogságom erdeje 1. Jó akarok lenni hogy kenyérre lehessen kenni s az emberek kenyeret ne magában egyenek. 1961 2. Az elefánt ormányával a fákat gyökerestül kihúzta ormányát a rácson át most kockacukorért nyújtja. 1961 3. A sarkantyúvirág összeveri sarkantyúját a szélben. A frontonhalt katona sarkantyút kap az égben virággá lesz a földre hull és összeveri az szélben. 4. Sétálnak a falevelek akárcsak a szerelmesek szélhintóban ülve kicsikét meghűlve. 1962 5. Nem ülök fel a halottas kocsiban a koporsóm fedelét sem lököm rá senki lábára. Ne félj csak kibírhatatlanul jó leszek ha meghaltam. Na mondd még egyszer ha így nem vagyok jó neked Látod! Nem mered. 1963 6. Zöldek sárgák majd fehérek a bodzavirágok Nő alattuk az útilapu Kösd a talpadra és eredj világgá Szedd össze az emberek bánatát tedd a hátadra batyunak és ne gyere vissza Vidd ki a világból. 7. Haragba lettem a világgal A világ észre se vette A testvérem épp azt nevette hogy a cica farkát kergetve szaladgál körbe. 1963 8. Akinek meghal az anyja és él a lánya az félárva mint az anyám. Most alszik. Megigazítom rajta a takarót hadd álmodja vissza a nagyanyót. 1963 9. A zöld dió barnára fogta ekrüszín kezem eszem a piros paradicsomot sárga tálból az öröm szivárványhídja alatt. 1963 10. Láttam ám a burzsuj csigát! Két háza volt öt lakattal bezárva. Iszi-piszi ki hiszi? 1963 11. Az angyalok az ördögökben laknak ők az albérlők ha becsengetsz nem tudhatod ki nyit ajtót. 1963 12. A félelem kiült belőlem a házunk elé a kispadra Elnézem milyen öreg ráncos és görbe úgy hozom vissza ölbe nehogy elessen a körbefutó lépcsőn. 1963 13. A napnak is melege volt s lejött fürödni a szitakötő szárnyába. A gyermekek kitépték a szitakötő szárnyát. Fekete fellegek elvitték a napot. A sötétben sírt a szitakötő és eleredt az eső. 1963 14. Egy kulacs víz voltam amit a vándor a forrás vizébôl merített és elcsurgatott az úton. 1963 15. A boldogtalant a félelem is elhagyja s mint veszett kutya belemar a boldogba. 1963 16. A népboltban zaj volt a friss kenyér nem volt már meleg a cukroszacskó kissé megrepedt hétféle mosóporból egy kifogyott ki háborgott, ki panaszkodott a sorban sem tartották a rendet az újságban az állt hogy aláírták az atomcsendet. 1963 17. Meghalni akárhol lehet Az utcán ágyban kórházban bárban és bárhol máshol A gyászolók könnye sem vádol igazán ha már nem vagy s békében hagy az öröm is Végre olyan szomorú lehetnél amilyen vagy ha még élnél. 1963 18. A keresztfán függtem éppen mikor eljött Krisztus értem és megkísértett ,,Leszállhatsz, én már meghaltam érted'' -- mondta szelíden s tovalépett belépett a Biblia kapuján és ottmaradtam a keresztfán. 1964 19. A tavasz szíve épp ibolyát nyitott mikor az ajtóm kinyílott előtted s te át se lépve a küszöbön bekiáltottál: ,,Gyere napsugarat loptam!'' Szaladjunk mert elfognak érte bezárnak a tél börtönébe. 1964 20. Besózták bennem az ördögöt s akkorákat ugrál hogy a feje minduntalan kilátszik belőlem és mindig a fejemre ütnek az övé helyett. 1964 21. A szél a házakig jött velem udvarolt hogy elvigyen ígért mindent. Nevettem. Azért volt ily jó kedvem mert igazán szerettem. Vele azért nem mentem Csak a kendőm engedtem hogy elvigye. 1964 22. Aki a világot zsebre rakta az elhagyta. Jaj, jaj nekünk kilyukadt a zsebed legalább tartsd alánk a kezed. 1964 23. Fülemüle padlón lopakszik a merénylő halál ágyad felé Ó ne figyelj a csipogásra nincs is fülemüle padlód csak halálod. 1964 24. Tudta hogy meghal de nem hitte. Úgy vitte tudását és hitét mint kenyerét és vizét a vándor. 1964 25. A szerelemem magyrafújt és elbújt nevetni hogy csodállak te hólyag. 1964 26. Ölébe vett és ringatott a szomorúság három soha nem múló napon át mikor nem jöttél értem. Miért nem múlik már ez régen? 1964 27. Sötétség volt. Te kiraktad körmeid félholdjait hogy világítsanak nekem. Én mentem a tízholdú éjszakában ha megéheztem egy hold elém ereszkedett én ettem róla. Ha fáztam a másik beborított ezüst takaróval ha elfáradtam a harmadik függőágyba fektetett és ringatott a Mindenségben. Mikor felébredtem tízholdú kezed nem találtam. 1964 28. Galambot fogtál és élsz ha elrepül meghalsz de ugye nem félsz? Nem nyírod le a szárnyát? Nem kötöd meg a lábát? Hagyod hogy megpihenjen a kezedben és megsimogatod mielőtt elrepül. 1964 29. Fent Szent ment mendegélt. Lent fente fegyverét az ördög. Fent Szent ment mendegélt. Peng peng pengeél élesedett. Fent Szent ment mendegélt. Kár kár az ördögért. Beleesett. 1964 30. Trónszékemet a palotából az utcasarokra tettem és lestem ki lesz a király? Kipróbálta egy hentes, egy bíró, egy hírlapíró, egy gyermek, egy cica, egy részeg apuka, egy demokrata, egy portás, egy borbély, egy pap és egy vak. Míg a nagymamám kiáltott végre: ,,Szükségem lenne a kisszékre Hozd be kicsikém!'' 1965 31. Halványul a levél halványul a bánat őszi szelek járnak és a kabátszárnyad becsukod előttem. 1965 32. Akaszd ide a magányodat az előszobafogasunkra s lépj a szobánkba melegedni és felejtsd el magadra venni ha elmégy. 1965 33. A szél hangja ugyanazt mondta mikor a gyertya lángját elfújta mint mikor égett. Könnyű meleg kezed rám nehezedett mint a sötétség. Baljósak a szelek vedd el a kezed. 1966 34. Meghajlok virágoskerted előtt letépek néhány fodormentát. Az illatát beledörzsölöm tenyerembe. Arcomat kezem közé fogom mint imakönyvét nagyanyám s hallom a régi zsoltárokat. Az égig érő lajtorja tetején libben egy szoknya felhőfakó mint az övé és angyalok gyűlnek köré. 1966 35. Ne tréfálj velem magányos sötétség orrozva hozva riasztó torzaid. Az álarc mögött a semmi jár. Zajtalan lesz a kinti szél. Fél hogy leránt egy álarcot. Holttá meredten figyelek. 1966 36. Hogy kérném számon amit együtt mondtál a virágokkal a virágok nyelvén. Térdig érő hóban szempillámon hó van könnyé olvadóban. 1966 37. Csókollak a homlokod közepén Változzon csillaggá a csókom Vezessen vándorlásodban Ujjaim sugarak legyenek melegítsenek. Szavaim áldás A visszavárás hazatalálás. 1966 38. Nem érsz ide A tó vize Már befagyott Szél süvíti elindultál Keresztútnál farkasokra nem akadtál Ködbezárva arra várva magadba martál tenmagadba Harcod nyomát hó takarja A nótádat szél cibálja szétcibálja. 1966 39. Rádhulltak a falevelek Viselheted a teledet A sóhajod köddé válik Takarózz be egész állig. 1966 40. A semmi hátán ültem karod volt a támla kitelt belőle a szék minden lába az ülés bársonya puhasága te drága Léted biztonsága biztonságban tartott a bizonytalanságban. 1966 41. Kezem a kezeddel beszélget amit mond megérted. De ha az agyam felébred és agyadhoz szól nem érted a monológot dicséred elboruló szemeddel édes. 1966 42. Rég tovatűnt mosolyba fogódzom és mosolygok, hogy más is fogóddzon az enyémbe, mely épp oly tűnő, mint az volt, mely engem vezetett. 1966 43. Az éjjel verték ablakom ággá lett kezek A szelek virágszirmokkal betömték a szám. 1966 44. Mert nem tudták megfékezni a háborút, kérvényeket írtak az újságokhoz, rádióhoz, minisztériumba, hogy helyezzék át a buszmegállót, mert csendes utcájukat álmatlanná teszi. Megmozdult az újság, a rádió, leírt a minisztérium és áthelyezték a buszmegállót. 1966 45. Igazsága a varjúé, de igaza van, mert varjú. Igazsága a tigrisé, de igaza van, mert tigris. Igazsága a bolháé, de igaza van, mert bolha. Igazsága az emberé, de sokat téved, mert ember. 1967 46. Féltem és reggelig égettem a lámpát mikor a sötétben felébredtem úgy belepte üvegét a korom hogy hiába volt alatta a fény. 1967 47. Szíve alatt viseli az élet a halált. Most felderült az arca mert csörgőre talált. 1967 48. Ma egész nap csak téged szerettelek Közben firkáltam olvastam egy legyet is fogtam a görögdinnyén de eleresztettem Ma egész nap csak téged szerettelek Fürödtem a folyóban feküdtem a napon és homokot csurgattam az ujjaim közt Egy táskarádió rém dolgokat kiabált de a biciklista elszáguldott vele Ma egész nap csak téged szerettelek Szívemben tisztaság volt és béke. 1967 49. Üres a váza Belekiáltok Bújjatok elő régi virágok! Verődik a hang Remeg a váza Kísért a halott virágok álma. 1967 50. Kivirágzott a félkarú fa csonkja az égbe ér. Míg tartott a tél a kar fenyegetett és káromkodtak a rászáradt levelek. 1967 51. A kirakatok játékfegyverei elsültek és lelőtték a járókelőket. Szívüket összeszedte a boncmester kipreparálta belőlük a karácsonyi vásárlás izgalmát s a boncterem ablakán át holdrakétákba csempészte. 1967 52. Elémgurult a pillanat azt hittem benne vagy de nem voltál és üresen gurul tova pedig nyílik az írisz suttog a szél. 1967 53. Mentem a jegenyesoron vártam, hogy szembejöjj velem féltem, hogy szembejössz velem. Éjjel a két sor jegenye hajnalig pletykált, nevetett nem érdekelte, hallom-e? 1968 54. A várakozás tornyára másztam a várakozás tornyává váltam lidércek ültek a toronyhegyre rémek remegtek a termekbe viaskodtak majd megdermedtek magával rántott az iszonyat ferdére ferdült a világ sikoltoztak a falak elpattant az idő rugója ledőlt a torony. 1968 55. Emberek és egyik sem te vagy annyira várlak hogy mindenkiben téged látlak Mindenkire rámosolygok nem jössz és lesújt a bánat Tovább várlak 1968 56. A sarkon van az Örökkévalóság Ott tűntünk el egymás szemének kapuján át Az alkonyi szél hajunkkal játszó zenéje a tanunk. 1968 57. Veled sírtak az ágvesztett fatörzsről a szemek Már száraz szemmel megyek át a kis tón miben fejenállnak a nagy fák És jobban fáj a bánat múlása mint a bánat. 1968 58. Valóság-é akit szeretek vagy a képzelet öltötte forma? A hegyek ormának árnyékába lépek mélységet érzek magam alatt A völgyben lemegy a nap Eltűnnek a csúcsok. 1968 59. Hogyan válthatnál meg engem? Még a vietnami háborút sem tudod megszüntetni a kínai kérdést is ferdén látod hiába fogadsz éhségsztrájkot a zsúfolt élelmiszerüzlet előtt attól a világ éhező harmada nem lakik jól. Hogyan akarsz megváltani engem? hogyan akarod levenni rólam a világ terhét? Azt várod, hogy megfogjam a kezed és boldog legyek? A világ felejtésének varázsát kínálod nekem megváltásként míg én ökölbe szorított kézzel a levegőbe sújtok. 1968 60. Bálvánnyá vált bánatomból faragott játékom Most a bálványhoz fordulok adja vissza játékom. Bensőd óceánjából sodródtam kezed partjára Visszavethetsz a tengerbe de nem látottá nem tehetsz többé. 1969 61. Átugrottam az akadályon győztesen ültem paripámon vesszőből volt a paripám Csodálkoztam az akadályon eltűnt míg én a paripámon babráltam a kötőfékkel. 1969 62. Mert a hála árnyéka se járja panaszkodik hogy nem kapott másoktól semmit Nem kaphatott mindent elvett mit adhattak volna Magát rabolva kiáltja: ,,Rablók!'' 1969 63. Kikelt magából. Mi kelt belőle meglepődve látta mielőtt az a fejét levágta. 1969 64. Mikor a szerelem eljött hozzád már nem hitted, hogy létezik Megsebezted mert a fájdalomban biztos voltál A piros rózsák szirmai hullnak ülsz a múlandóságba nézve Halandóvá sebezted a halhatatlant. 1969 65. Simogatni indul a kezem már ősz a hajad még eláll a füled 16 éves vagy és 50 Ennyi egyedüllét után emlékszel-e még társadra ki visszafelé fut az úton keres téged gyermekként kamaszként a felnőtt férfit az őszülő embert Látod pólyállak anyád van helyettem Hallod vitáz a barátod belőlem Érzed ölellek szerelmed karjával Míg simogatni indult kezem megpihen a fejeden. 1969 66. Mi fér el egy pillanatban? Elfér a te örökkévaló hiányod. Hová képzeljelek? A zöld fotelbe ahol elmeneteled előtt ültél lehetetlen most nélküled lenni Vesd rám e szemed hogy búzavetések nőjenek minden mezőmön légzésed szellői ringassák álomba búzamezőim álmodják hogy kenyerek váljanak karéjjá az éhezők kezében Nézd eszik az egész világ mindenki jóllakik a szerelmünkből Vesd rám a szemed. 1970 67. Boldogságom erdejének aggodalom indáiban botladozva megyek feléd Követ a hold baglyok huhognak félek menni félek megállni félek várni Szívemből kezembe veszem lángoló pillantásod hogy tüze előtt megtorpanjanak a vadak Hajnalra odaérek ha éjjel meg nem égek Felhőket karcol a város Szerelmed érkeztét várod Égbe emelnek emeletek egy trónus lábába beütöd fejedet. 1970 68. Árnyéka kísért árnyékomba tűnve talpamhoz nőtt fekete lobogó Aládobom a villanyosnak sikoltoznak a sínek a kocsik oldalukra emelve lobogtatják s én számonkérem a múlótól a múlhatatlant. 1970 69. A Duna-parton emberek sétálnak tarka virágnak öltöznek a nők mint partra vetett szerelemindák összefonódnak a kamaszok és az öregek mosolya Látod hihetsz még te is a tavasznak Nem merek a folyókra gondolni míg a Mekong holttesteket sodor Hullámot játszik a vízzel a szél Az ember csak akkor fél ha már elhitte hogy nemcsak más hal meg A felhő is vízfodor az eldobott kavics gyűrűje végtelen Mondd honnan e sok képtelen dolog a földön? Hunyd be a szemed arcod fordítsd az ég felé hallgasd a Dunát Nem merem a folyókat hallgatni míg a Mekong holttesteket sodor 1970 70. Mulandóságom múltával te húzz nádszálat nekem Halandóságom holtával rád csukódjék a szemem Kezedben vitt nádszállal hirdess utoljára meg a falunak útilapu jöjjön tanúnak a szájtátó árok partjáról. 1970 (Nádudvaron, ha meghal valaki, az ereszből húzott náddal mérik le a hosszát, és ezt a nádszálat viszik végig a falun a koporsókészítőhöz.) 71. Május van Nélküled van Anyám majd új háromszöget áll a halállal és megint veszít. Én már mindig szomorú leszek? Újra zöldek a levelek A kertünk sása csak halotti éneket ismer? Míg szembe mer szállni az élettel szerelemről suttog a levelibékának de a léglökéses rakéta zaja felrázza mint legszebb álmomból a vekker A gesztenyék hiába tartják este illatos gyertyavirágukat hogy lelkek mélyébe vezessenek? Sétálunk anyámmal téged idézgetve A szomorúfüzek tavakat sírnak Állunk a parton ha kiköt Kháron talán üzensz a világnak hiszen csak vele törődtél. 1970 72. Télen verebek voltak levelek helyett a fákon Nyáron Ki éri meg a nyarat? Nem hiszik el a fájdalmaidat senki nem érzi csak te Te sem hiszed ha nem érzed Ne kérdezd hogy van tovább mikor a temetőút gödrében fürödnek a verebek megkeresztelkednek mielőtt fejfádra szállnak. 1970 73. Hol van a láng, ha nem ég a gyertya? Mióta szemed lángja kialudt botorkálok a megvakult világba Nyisd ki bimbódat sárga tulipán keressük meg őt ki egyformán beszélt utcaseprővel és miniszterrel kinek mindig ember volt az ember ki álmával is használt a világnak ki nem ártott másnak csak magának Hol van? Botorkálok a megvakult világban hullasd szirmaid sárga tulipán. 1970 74. Kívánságaim számban tartva varázslámpánkat fényesre dörzsöltem de nem jelent meg a szellem csak réztükrében az arcon és szólt: A lámpa tiszta fényénél felismerheted ha megteremtetted a szellemet s folytatódhat a mese. 1970 75. A vasárnapi mezőkön Héra-szemű tehenek tőgyükbe gyűjtötték a füvek illatát és dűlőutakon az istállókba vitték Virág volt a bika szájában mikor áldásra emelt kezem árnyéka rád borult. 1970 76. Glóriádat feldobtad holdnak Sírjukból feljöttek a holtak Álmukban meghaltak az élők Megalvadt a félelem vére Zuhogott a glóriád fénye. 1970 77. -- Engem csak a szerelem őriz őrizd meg a szerelmet nekem -- -- Nem őrizhető meg a szerelem -- Akkor bármi megeshet velem. -- 1970 78. Ha majd nagyra növünk s kicsiny felnőttek leszünk és gurigálni hisszük a világot megállunk majd egy bimbó előtt keménykalapunk lefújja a szél. 1970 79. A munkából utazó anyák ahogy lelkiismeretük prédikálni kezdett elaludtak a villamoson mint öregasszonyok a régi templomokban. 1970 80. Szememben összehajló bokrok ölelnek Világot tartó vágyak növelnek Te félrehajtod az ágakat megtanítod a vágyakat elrepülni és visszaszállni tavaszt várni és korcsolyázni gyökvonásra is megtanítod és látod már hullnak a levelek porból rajzolt szememet betakarják. 1970 81. A világ fájdalma kiüt rajtam jégvirággal tele az ajkam mikor mondanám szemembe a baj belefagy de jó, hogy vagy. Veled a rossz is jó nincs már szó a tettek a szóba szorulva dideregve őrzik a verset szelek szövik a legendát a pompeji katona hallgat. 1971 82. Az utolsó halálban és szerelemben éjszakában és napokban félredobott vázlatokban félbehagyott mozdulatokban kitalált figurák halandóságában az időtlen idők mulandóságában Bráhmaként Sivaként félistenként álistenként hitetlenek hitével a hidegség tüzével erőm erőtlenségével akarom, hogy maradj. 1971 83. Újságpapírból -- rajta a világ rafinált gyűlölködése -- fehér madárszárny lett a száraz faágon Háborús cikkből békegalamb végre igazi téli kaland Simogatóvá váltak a szelek Süketen ültek a varjak az örökbeszédű jegenyéken. 1971