Szegedi Piaristák

logo

    Babits Mihály:

    A felnőtt karácsony

    Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
    azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz
    mint gyermekjátékot rugója, visszadob
    utadnak elejére ahelyett
    hogy az Idő fenéktelen
    gödrébe suhintana?

    Karácsony csenget a szörnyű télben.
    Alig hallom csengését. Sárga
    arcokat látok a hóverésben
    s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
    kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
    fojtja az ünnepek kalácsa.

    Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
    s elérhetetlen éden-álma hogy
    enni legyen kinek-kinek
    elég! nézz a gonosz nyájra mely
    naiv báránykora multán
    nem vél többé magáról semmi jót.

    Nem kell neki szalag és csengő.
    A gyermek megnőtt s szép játékjait
    elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
    A szív hideg és kemény mint a föld.
    Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
    Nézd a bedugult időt s hazug tereket:

    a földet mely a sírok rothadását
    s csontok pőreségét takarja,
    s az eget, a Mennyek csillagos
    homlokzatát, a kivilágított
    Potemkin-frontot, mely mögött
    nincsen még levegő sem…


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.