Szegedi Piaristák

Beiskolázás

Felvételi előkészítő

logo

Címlap >> Irodalom >> Irodalom >> Irodalom >> Karv 029.html

    Babits Mihály:

    Himnusz

                   A Földön
                   még mindig
    a Hivatal csúf vérengzést kohol; a Falkák
    őrjöngnek: a Bestia a magas
    felhőkig dobálja körmeit; de nékünk
                   már fáj ez!
    Óh Fájdalom! csakhogy megszülettél!
    Hozsanna néked! szent Karácsony!

                   Hűlt bolygók
                   keringnek
    s fészket vert bennük az Élet: vad madár!
    saját húsát tépi és eszi: rettenetes Pelikán!
    Óh bolygók! megszületett-e már bennetek a Fájdalom?
                   A Földön
    itt van már, véres palástban s töviskoronával!
    Meg fog bennünket váltani: Hozsanna!

                   Hát fájj csak,
                   szent Fájás!
    Szigorú tanító! vezess pálcáddal magasabb
    erkölcsbe! Rossz az élet, hogy jobb legyen! Bolond él
    saját dögén! Az Élet eleven törvényei
                   újulnak!
    nem marad gyilkos! A Mester léniája fölfelé
    mutat: Hozsanna! – s formája mint a kereszt.

                   Fölsajg az
                   új Ige:
    érc ne tépje a lelkes húsokat! Bénulnak
    a nagy acélmadarak! kitérnek az apró
    óndarazsak! mert sűrű hálót fon körénk a Harmadik
                   Szövetség.
    Óh Fájdalom! csakhogy megszülettél!
    Hozsanna néked, szent Karácsony!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.