Szegedi Piaristák

Beiskolázás

Felvételi előkészítő

logo

Címlap >> Irodalom >> Irodalom >> Irodalom >> Karv 117.html

    Paksy Gáspár:

    Adventben

    Már én a földnek szolgaláncát
    Erős karokkal szétzuzom,
    Feléd esengve tiszta hévvel,
    Sóvárgó vággyal, Jézusom!

    Látom kigyulni napkeletről
    Királyok fényes csillagát,
    Komor felhőkön, bús homályon
    Mennyország fénye csillan át.

    Sötét, kietlen éjtszakákon
    Kicsiny bölcsödről álmodom,
    Sokszor merengek égi kéjjel
    Mosolygó kisded-arcodon.

    A boldogság regéje lágyan,
    Szellők szárnyán susog felém,
    Sokszor tünődöm holdas este
    Az angyalok szép énekén.

    Vigasztalódva nézhetem már
    A nagy világot, bár sötét;
    Egekből áradt üdv sugára
    Oszlatni kezdi bús ködét.

    Szívem keservét, régi búját
    Örök reménnyel altatom,
    A kétség, csüggedés borúján
    Raráté sír föl ajkamon.

    Az irgalom nagy Istenéhez
    Gyakorta szárnyal hő imám,
    Mert lelkem e csalárd időknek
    Megváltót, üdvöt, fényt kíván!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.