Szegedi Piaristák

logo

    Tompa Mihály:

    Karácsony estéjén

    Nem hallod-e? Kopogtat valaki…
    Told hátra, édes anyjok, a reteszt!
    Setét van künn, s erősen fú, esik…
    Ereszd be a szegény utast, ereszd!
    Boldogtalan, kinek ma útja van,
    S ott éri a szent est, hol idegen!
    Csak erre, erre! bátran egyenest, –
    A szó elég jókor lesz ide benn!
    – Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk!

    Isten hozott, oldozd le saruid –
    Jól ég a tűz, melengesd fel magad!
    Szemközt fogott a csapkodó vihar,
    Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt!
    Hja szenvedés az utas élte most…
    Szél ostora s köd a kísérete,
    Ember s hajlék öröm reája, kit
    Éhes, vonító vad kísérgete.
    – Nem jársz-e künn te is, szegény fiam?

    Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz?
    Tied köztünk az asztalnál a hely,
    Szerény tálunk mellett bor és kalács,
    Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj!
    Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél,
    S alatta szél – hideg, ne félj, hogy árt!
    Megosztjuk, ami jót nyerénk – veled,
    Nyújtsd közelebb azt az üres pohárt…
    – Hol ünnepelsz te most, jámbor fiúnk?

    Aztán beszélj, hadd halljam a szavad.
    S hogy ifjú szívednek mily álma van?
    Nagy cél után kellett eredned – a
    Széles világnak ily fiatalon!
    Élnek-e még szüleid, a kiket
    Úgy érdekel szerencséd és bajod?
    Hazafelé fordul-e már utad,
    Vagy a tieid még messzebb hagyod?
    – Miként az a mi kedves, rossz fiúnk!

    Mert úgy van az! oly balga a szülő:
    Hogy a fiak serdült korára vár.
    Akkor kiszállnak… S árván marad
    Üres fészkében az anyamadár.
    Bár szüntelen fáj, fáj… ilyenkor ont
    Az a hiány legkeserűbb könnyüt:
    Midőn az édes vagy szent alkalom
    Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt…
    – Mikor térsz meg mi várva várt fiúnk?

    Mikor telnek be édes álmaink…?!
    Úgy lenne majd végóránk is nyugodt…
    De ím éjfélt üt – a hívő világ
    E nagy s dicső ünnepre eljutott:
    Hogy reggel új, szent érzések között
    Hallgassuk a váltság örök szavát:
    Hajtsuk fejünket nyugalomra most,
    Jer, a vetett ágy vár… jó éjszakát!
    – Jó éjszakát, mi szeretett fiúnk!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.