Szegedi Piaristák

logo

    Istengyermek

    Istengyermek, kit irgalmad
    Közénk lehozott,
    Angyaloknak énekével
    Néked áldozok
    Terjeszd fölém kezedet,
    Hogy az Istenszeretet
    Töltse el ma szívem, lelkem,
    Jászolod tövén.

    Bár nem látom gyermekarcod
    Szent vonásait,
    Hiszem mégis rendületlen:
    Hogy már Te vagy itt.
    És mosolygón fölfogod
    Könnyemet, amit hozok
    Ajándékul jászolodnak
    Trónusához én.

    Istengyermek, nézd szívemnek
    Forró vágyait:
    Boldogságot adni másnak
    Nincs hatalma itt,
    Csak Tenéked, Istenem.
    Ó, ha arcod megjelen
    Áldott ostya szent színében,
    Boldog vagyok én.

    Betlehemi csillagodat
    Ragyogtasd nekem,
    Ki e sötét lelki éjben
    Jászlod' keresem!
    Add hitemnek fényedet,
    Akkor biztosan megyek
    S meg nem állok, míg a trónod
    El nem érem én.

    Szentségházad jászolához
    Állok őrnek én,
    Hogy ne bántson senki Téged
    Már e földtekén.
    Ó ha Téged sértenek,
    Én szívembe rejtelek
    S menedéket adok Néked
    Mindhalálomig.

    Forrás: SZVU (23)


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.