Ím az égen feltűnik

Ím, az égen feltünik,
Fénye melynek nem szünik,
Jákob üdvös csillaga,
A való fényár maga.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.

Három bölcs, jeles király,
Aki régen jelre vár,
Látja már e csillagot,
Fényességest és nagyot.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.

És a csillagfény nyomán
Járnak egy nagy Úr után:
Betlehemben föllelik,
Buzgalommal tisztelik.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.

És arany ajándokot,
Mirha s tömjénillatot
Hódolattal nyújtanak
Annak, akit áldanak.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.

Régi törvény vak ködét
Új világ oszlatja szét,
Tört reménység éjjelén
Fölragyog ma új remény.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.

Ó te boldog, szép remény,
Melyre int az égi fény,
Véled már a szív tele,
Csüggedésnek nincs helye.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.

Forrás: SZVU (46)


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu