Szegedi Piaristák

Beiskolázás

Felvételi előkészítő

Partnereink

    Romhányi József:

    Szamárfül (részlet)

    Hat betű etűd színiiskolásoknak

      Kecskére káposztát

    Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
    Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
    Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
    Elmondom kecskéül!
    
    - Mekk!
    Egyelek meg,
    de remek
    kerek!
    Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
    Egyenes jellemek
    benneteket elkergetnek!
    Mekk!
    De szerfelett kellenek
    keblemnek
    e levelek.
    Egyet lenyelek!
    Nem! Rendesen legelek...
    Mekk!
    De eme repedezett fedeles levelek,
    melyeket emberek nem esznek meg,
    nekem teljesen megfelelnek,
    ezeket nyelem le.
    Belembe lemehetnek.
    Mekk!
    Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
    lettek fedelek.
    Ezek e melegben egyre epedeznek,
    meg-megrepedeznek.
    Nem tehetek egyebet,
    egy rend levelet lenyelek.
    Mekk!
    De erre eme bentebb szerkesztett levelek
    egyre feljebb keverednek,
    rendre fedelek lesznek,
    melyeket szemetesvederbe tesznek.
    Erre teremtettek benneteket?!
    Mekk!
    Elengedhetetlen meg kell ennem
    e fejben lelt leveleket.
    Le veletek!
    Nyekk!
    Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
    de megmentettelek!
    Mekk!

      Nyúliskola

    Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
    iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
    A tanító ott középen az a nyúl,
    kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
    Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
    Hallgatják is tátott szájjal.
      - Az egymást tapasztó
      táposztó
      levelek képezte káposzta
      letépett
      levelein belül tapasztalt betétet,
      mely a kopasztott káposzta törzse,
      úgy hívják, hogy torzsa.
      Ha most a torzsára
      sorjába
      visszatapasztjuk
      a letépett táposztó káposztaleveleket,
      a tapasztalt rendben,
      akkor szakasztott, helyesen
      fejesen
      szerkesztett káposztát képeztünk.
      Ez a lecke! Megértettük? -
                                 kérdezte a nyúltanár.
    Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
      - Akkor rögtön feleltetek! -
                                   Lapult a sok tapsifül,
    füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
      - Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
      mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
      - Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten
    a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
    de a tanár megbuktatta.

      Szamármese

      Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt
    egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.
      De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt
    Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,
    kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő
    dőre öreg.
      Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit
    és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-
    lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős
    pörgeszőrű göndör csődöre.
      Szomszédságban élt a fösvény Szemere,
    annak volt egy nőstény szamara.
      A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett
    hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara
    számára, ezért sok szemérmes szamárkönny
    szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú
    szamara szemére.
      Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön
    ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál
    szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet
    szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált?
      Öszvért!

      A Moszkitó-opera

    Ott, hol a kásás
    nád, sás
    lepte lápra lépve
    süpped alább
    a láb,
    köröskörül
    borús köd ül,
    s éjszakára
    nyirkos pára
    száll a sárra,
    sárga gázba'
    hüledezve ül a hüllő,
    borzong a borz és vipera,
    ott hallható a Moszkitó-opera.
    - Züm - zendít rá kóros
    dalára a kórus.
    Aztán tovább érleli
    a vérbeli
    sikert egy tenor.
    Hangja a kórussal egybeforr.
    Először egy dúr-áriát,
    majd egy finom moll-áriát,
    és végül egy maláriát
    ad elő.
    Mily szenvedély, vad erő!
    Hogy lázba hoz ez a mester,
    kísért, bárhogy hessegesd el.
    Utána a tenyér csattan,
    és az izzó hangulatban,
    a vak, fülledt éjszakákon
    felcsendül a Kinin-kánon.

      A pék pókja

    Az apróka
    pók-apóka,
    s a porhanyó
    potrohú
    pókanyó
    a pékségben
    a szennyezett
    mennyezetre
    nyálból való
    máló
    hálót
    font, -
    pont.
    A kópé
    póknép
    pótlék-
    hálókat eresztve
    keresztbe
    a pókasztal fölött,
    hálóból ebédlőt kötött.
    Félt a péppel pepecselő pék,
    hogy odapök
    a pók,
    illetve a liszttel
    hintett púpos pépre tisztel.
    Ezért leseperte az apróka
    pókpárt a padlóra.
    Csattant a fapapucs -
    Fuccs!
    Így járt pórul a két pupák
    pék
    pók.
    Pukk.

      A teve fohásza

    Monoton
    üget a süppedő homokon
    a sivatag lova,
    a tétova teve
    tova.
    Hátán rezegve
    mozog a
    rozoga
    kúp
    alakú púp.
    A helyzete nem szerencsés.
    Apró, szemcsés
    homokkal telve
    a füle, a nyelve.
    Sóvár szeme kutat
    kutat.
    Még öt-hat nap
    kullog, baktat.
    Az itató tava távol,
    S oly rettentő messze meg az oázis.
    Erre utal az alábbi fohász is:
      - Tevék ura!
      Te tevél tevévé engem eleve,
      teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
      Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
      de tévednél, vélvén,
      vén híved neved feledve
      elvetemedve
      vádol.
      Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
      mivel levet - vert vederbe
      feltekerve - nem vedelve
      lett betelve
      a te tevéd szenvedelme.
      Te nevedbe
      legyen eme
      neveletlen tevetetem
      eltemetve!
    S evezzevel ava teve
    levelkévét kivilevelhevelteve.


    dugo@szepi.hu