Boldog ember, aki az Urat féli,
rendelésein kedvét igen éli.
Hatalmas lesz a földön magva,
áldás száll az igaz fiakra.
Házában bőség, gazdagság fakad,
bőkezűsége mindig megmarad.
Mint fény a sötétségben, az igazaknak oly világos,[432]
kegyes és irgalmas és igazságos.
Jó annak, ki kölcsönöz kegyesen
és dolgaiban mindent igazsággal teszen.
Mindörökétig meg nem inog az,
örök emlékezetben marad meg az igaz.
Szomorú hírtől nem kell félnie,
az Úrban bízik erősen szive.
Szíve szilárd, nincsen mit félnie,
míg ellenségeit zavarba hullva nézi le.
Osztogat, adakozik a szegénynek,
és megmarad jósága szüntelen,
fölkél a szarva dicsőségesen.[433]
A bűnös látja ezt s bosszankodik,
csikorgatja fogát és elpusztul dühében,
a bűnösöknek vágya tönkre mégyen.


432. mint fény a sötétségben: a jámbor ember mások számára az éjszakában utat mutató fényforrás.
433. szarva: hatalma, méltósága, tekintélye nagy tiszteletben áll mások előtt.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu