Dícsérjétek, ti szolgái az Úrnak,[434]
dícsérjétek nevét az Úrnak.[435]
Legyen áldott az Úr neve,
mostantól örökétig.
Napfelkeltétől nap lemenetéig
dícsértessék az Úr neve.
Magas az Úr minden népek felett,
dicsősége nagyobb, mint az egek.
Ki olyan, mint az Úr, mi Istenünk,
ki fenn trónol magasban
s alátekint az égre s földre onnan?[436]
Gyengét a porból felkarol,
szegényt kiment a szenny alól,
S nagyjai közt ád neki széket,
nagyjai között ő népének.
Beülteti a magtalant a házba,[437]
fiak anyjául, vígasságba.
434. szolgái az Úrnak: az Úr jámbor tisztelői.
435. nevét: az Urat, ki nevét, természetét, azaz: saját magát kinyilatkoztatta népének.
436. alátekint:.. a zsoltáros az Istent emberi módra ábrázolja: Isten oly elérhetetlen magasságban helyezte el trónját, hogy mintegy le kell hajolnia az ég és föld megtekintésére.
437. a magtalant: a meddőséget átoknak és büntetésnek tartották. (A latin és görög fordítás egy zsoltárnak veszi a 113-at, a héber eredetiben azonban két különálló zsoltárként -- 114. és 115. -- szerepel. Valóban mind tartalom, mind költői előadásmód tekintetében eltérnek egymástól: az első himnusz, a második siralom, igy nem tekinthetők egy költeménynek.)