Babilonnak folyóvizei mellett ültünk és sírtunk,[548]
és Siont emlegettük.
Citeráinkat ama földön
fűzfákra függesztettük.[549]
Mert akik minket elhurcoltak, hallani vágytak énekünk,[550]
és gyötrőink vígságot követeltek:
,,Sion dalaiból daloljatok nekünk!''
Az Úr énekét hogyan énekelnénk
a számkivetés földjén?
Jeruzsálem, ha rólad elfeledkezem,
adassék feledésnek jobbkezem!
Ragadjon inyemhez a nyelvem,
ha rólad nem emlékezem,[551]
S Jeruzsálemet minden örömem közt
legtöbbre nem teszem!
Ne feledd Édom fiainak el
Jeruzsálem napját, Uram,[552]
Hogyan mondták: ,,Rontsátok el,
fenekestől bontsátok el!''
Babilon öldöklő leánya,
áldott, aki a gonoszért neked,
amit rajtunk míveltél, megfizet!
Áldott, ki megragadja s odasújtja
sziklához csecsemőidet![553]
548. Babilonnak folyóvizei: az Eufrátesz és Tigris sok és nagy csatornáikkal, melyeket a babiloniak is folyamoknak neveztek.
549. fűzfákra: a héberben egy bizonyos folyó mellett növő fa, valószínűleg a populus euphratica (eufráteszi nyárfa), nem kimondottan salix (babylonica), babiloni fűz, amint a fordításban szerepel. függesztettük: a fájdalom miatt nem tudtak játszani a hangszeren.
550. vágytak: akár kíváncsiságból, akár gúnyból, vagy játékból (vö Bir. 16 25.).
551. Az erőteljes kifejezés mutatja, mennyire felháborodtak a kéréstől a száműzöttek; előkészíti a 7-9. verseket.
552. A számkivetettek számára Jeruzsálem nemcsak földi hazájuk, hanem a szent város, az Isten székhelye. Ezért az ellene elkövetett gaztettet az Isten ellen elkövetett véteknek is érezték, amely bosszút kíván. A zsoltáros a ,,szemet szemért'' törvénye alapján beszél (vö. 108. zs.), amely az antik világban Keleten hasonló feltételek mellett szokásos volt. Édomnak Jeruzsálem elleni gyűlöletéről a próféták gyakran panaszkodnak és szörnyű pusztulással fenyegetik; vö. Iz. 34, 5-15; Jer. 49, 7-22, Ez. 25, 12-14; Ám. 1, 11-12 stb.
553. odasújtja: az elfoglalt városokban a gyermekeknek ilyen kegyetlen módon való megölése azoknál a népeknél gyakori volt, vö Kir. IV. 8, 12; Oz. 10, 14; Náh. 3, 10. A zsoltáros azoknak a dolgoknak a leírásával, amelyek az elfoglalt városban történni szoktak, a város kiirtását jelzi.