Nagy szóval kiáltok az Úrhoz,
nagy szóval könyörgök az Úrhoz.
Panaszaim elébe tárom,[571]
megnyitom előtte nyomorúságom.
Ha lelkem bennem elapad,
te tudod az én útamat.[572]
Ahol járok ösvényemen,
titokban vetnek tőrt nekem.
Jobbra nézek, de csak azt látom,
nincs aki gondoljon velem.[573]
Nincs hova menekednem,
nincs, aki bánja életem.
Uram, hozzád kiáltok,
mondom: Te vagy én menedékem!
az élők földjén te vagy örökségem.
Figyelmezz én kiáltásomra,
mert nagyon alacsonyra váltam,
Ments meg az üldözőktől,
mert erősebbek nálam.
A börtönből vezess ki engem,[574]
hadd mondok hálát te nevednek.
Körém gyűlnek az igazak,
ha velem jót cselekszel.
571. elébe tárom: vö. 41. zs. 5; 61, 9; 101, 1.
572. az én utamat: körülményeimet, sorsomat (a jelent és jövőt).
573. jobbra nézek: a bírósági tárgyalásoknál jobboldalon szokott állni a védő (vö. 15. zs. 8; 120, 5.).
574. a börtönből: akár a veremből, melybe Dávid mint egy börtönbe, volt zárva, akár a súlyos csapásból melyet hasonlattal börtönnek mond; körém gyűlnek örvendezve, mikor hálálkodni a szentélybe megyek.