Rónay György verseiből

Hatvan utánra

Egy sivatagot kaptál
megművelésre.

Ásd föl,
fakassz vizet a kavicsokból,
hódítsd vissza a homoktól
a földet.

Éhezz,
szomjazz,
de sose csüggedj,
sose add föl magad.

Már készülődnek valahol
a madarak,
melyek jövendő erdeid
lombjaiban akarnak énekelni.

Weöres Sándornak

Hatvan évet ha megértünk,
legalább már annyit értünk:
ami kár ért, az is - értünk.
Sebeinkből lett a vértünk.

Kalap nélkül

Venném, ha volna,
kalapomat.

De nincs, hát így csak intek:
„Jó éjszakát” –

és becsukom magam után
az ajtót.


dugo@szepi_PONT_hu