Szegedi Piaristák

logo

Nyári nyitvatartás
NYÁRI ÜGYELETI NAPOK:
    2017. július 5                    9.00 – 13.00
    2017. július 12.                 9.00 – 13.00
    2017. július 19.                 9.00 – 13.00
    2017. július 26.                 9.00 – 13.00
    2017. augusztus 2.           9.00 – 13.00
    2017. augusztus 9.           9.00 – 13.00
    2017. augusztus 16.         9.00 – 13.00
    2017. augusztus 23 -tól    8.00 – 15.00
OSZTÁLYOZÓ-, JAVÍTÓVIZSGÁK IDŐPONTJA:
    2017. augusztus 28-án (hétfő)     9.00 órától

 

 

    Tompa Mihály:

    Boldogság

    Hol vagy, hol vagy életünknek
    Szép tündére, boldogság?!
    Karjaidban kik pihennek?
    Ajkaid kik csókdossák?
    Fényes orczád néha, néha,
    Szemünk előtt megjelen;
    Vagy csak a szív álma képzel
    Kétes ködben, fellegen?

    Széles ország-út az élet,
    És mi rajta vándorok;
    Elfáradunk, elepedünk,
    Vérző lábunk tántorog;
    S boldogságért esdekelvén,
    Míg előre jár szemünk:
    Csendes kunyhó vagy keresztfa
    Közelébe érkezünk.

    De a vándor a kis kunyhót
    Elmellőzi botorul;
    Öntagadás, türelemnek
    Keresztjéhez sem borul;
    A csalképet űzve, annyi
    Fáradalmat elvisel;
    S meglepvén az éj sietve:
    Az útfelen alszik el.

    Voltam ábránd! völgyeidben,
    Hol szellő s lomb enyeleg;
    Jártam oh vágy! szirttetődön,
    Melly szédítő s meredek.
    Hű csók mézét szítta ajkam,
    Koszorus volt homlokom…
    S ha valék-e boldog akkor?
    Ne kérdjétek, nem tudom!

    Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
    Ha több kéj nem fér beléd:
    Mi remegtet, mi nyom mint a
    Fa harmatos levelét?
    Ah, miért kell a boldogságban
    Öntudatlan érezni:
    Hogy azt egy szempillantásban
    El is lehet veszíteni?

    Mért van, hogy ha szíved álma
    Megvalósul, s a tied:
    A szép bálványt összetörni
    Maga a szív úgy siet!?
    Csábít, vonz a fátyolos kép
    Melly távolról int felénk,
    Hogy megrontsa a kicsinylés,
    Amit küzdve megnyerénk.

    Zaklat a vágy, s űzve szívünk
    Ösmeretlen tájakig:
    Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
    Nem, ha azzal jól-lakik.
    A bánatban örömet kér,
    Az örömben bánatot;
    Csendességből zajba vágyik,
    S csendbe hogy ha zaklatott.

    S míg az élet, mint az égbolt,
    Hol borongós hol derűlt;
    És megkóstol a halandó
    Édeset és keserűt:
    A végóra elközelget,
    És szemét, hogy béfogják,
    Életén átnézve kérdi:
    Mi volt hát a boldogság?!