Szegedi Piaristák

logo

    Gyóni Géza:

    Csak egy éjszakára...

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
    A pártoskodókat, a vitézkedőket.
        Csak egy éjszakára:
    Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
    Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
    Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
    S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
    Gerendatöréskor szálka-keresőket.
        Csak egy éjszakára:
    Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
    S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
    Robbanó golyónak mikor fénye támad
    S véres vize kicsap a vén Visztulának.

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
    Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
        Csak egy éjszakára:
    Mikor gránát-vulkán izzó közepén
    Ugy forog a férfi, mint a falevél;
    S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
    Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
    A hitetleneket s az üzérkedőket.
        Csak egy éjszakára:
    Mikor a pokolnak égő torka tárul,
    S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
    Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
    S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
    Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
        Csak egy éjszakára:
    Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
    Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
    Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
    Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

    Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
    Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
        Csak egy éjszakára:
    Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
    Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
    Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
    Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

    Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
    Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
        Hogy esküdne mind-mind,
    S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
    Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
    Magyar vérem ellen soha-soha többet!
    – Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

                   (Przemyśl, november.)

    Forrás:
    Magyar versek könyve
    Szerkesztette: Horváth János
    Második, bővített kiadás
    Budapest, 1942
    678-679. oldal

    A költő adatai ugyanezen kötet 753. oldalán:
    Gyóni Géza, 1884-1917. Családi nevén Áchim.
    A pestmegyei Gyón szülötte; ott volt gyakornok a községházán, azután a közigazgatási tanfolyam elvégzésével
    Alsódabason, a szolgabíróságnál.
    A világháború jeles katonaköltője. Przemyśl ostromakor, 1915-ben orosz fogságba került s a krasznojarszki
    fogolytáborban halt meg.