Fodor Ákos:

néhány (újabb) verse



Impromptu

Egy fáradt kis épület
ráncolja homlokzatát.
Szürke ablakaival magába mered:
por, rozsda, pókháló, penész,
törmelék, ragacs, dohszag, félhomály,
egy ütés kiúttalanul kóválygó
visszhangja – ennyit talál
s makacsul kezdi elölről a szemlét.
                  Fárad tovább



Templomtorony

égbe vert szög



Egy szó

        hommage a W. S.

hajnalkony



Változat

Beszédünk csak zaj.
Közlendőink csók-némák:
lényegük szótlan.



A felnőttek

gyűjtögetik a sírásukat



Útravaló

Akkor jársz jól, ha
mind közelebb lépsz ahhoz,
amitől félnél.



Circus Maximus

az élő, míg él:
vágyik, szerez, elhasznál,
kidob és újra
vágyik, szerez, elhasznál
az élő, míg él



Egy szakmunkáról

Berreg a hexamotor! nagy erővel hajtja
          a semmit.



Magadnak felelj

Az megrontás, ha
gyönyörre tanítasz, vagy
ha bűntudatra?



Szám-adás

         Zsenibabának

2 vers között 1
halandó vagyok, aki
1/2 a haláltól.



Portré

        „…a pórusait látni…”
                           (P. J.)

fájdalmon-túli
szélcsiszolta kőarcon
kozmikus mosoly



Basho-hommage

Virágom szirmán
Vízcsepp: pillanat-gyémánt!
Most gazdag vagyok.



Love story

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál



Mozart-kontakt

nélkülözhetetlen és unalmas,
mint a szívverésem



Töredék

– elveszteni végre az é l e t
nevű butácska szüzességet:
kitárulva egy érvényesebb,
egy névtelenebb valaminek –



Szárazon

Ölünk szaga, könnyünk íze,
idegenkedésünk a szögletes
         mozdulatoktól
emlékeztet még vízi Édenünkre
– ám vissza: n i n c s.
         Innen csak fölfelé



Kis éji dal

Szél kapdos a gyertyalángba:
nyugtalan a rózsa árnya
a falon.
Imbolygok, mint árny a falon;
mire vágyom, azt se nagyon
akarom.
Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért – bár mit se várva –
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.

Forrás: Élet és irodalom, 2004. 48. évfolyam, 38. szám


dugo@szepi_PONT_hu