Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből.
A lelkem, – borzadva fél
a közelgő tél, zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még, –
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni akkor is kell, –
ha nem hajt a vágy, vagy csókmohóság.

Egy kis megértés kéne még, –
nem zord szavak hideg pengéje, –
amik úgy döfnek belém, –
mint bárány szívébe, – a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még, –
hisz ez az élet íze, sója:
ami lényünket a végső úton, –
a nagy bukásoktól megóvja.