Réczei Margit:

A kánaáni asszony kiáltozása

Nincs már időm ünneplőt venni!
Hallom, a Mester itt haladt!
Csodákat tesz! Talán velünk is…?
Megmenthetné a lányomat…?

Csak még a korsót teszem helyére.
A kendőm meg – jaj! – elszakadt!
Utól kell érnem azt a Jézust!
Megmentheti a lányomat…

Hozták a hírt sokan felőle.
Meggyógyít bénát és vakot.
Mondják, király lesz Jahve népén…
De… nékik… én pogány vagyok!

Ámbár… azt is beszélik róla,
vámossal is barátkozott!
S megmentett egy parázna asszonyt!
(Effélét megköveznek ott.)

Jaj, emberek! De sokan vagytok!
Egész Kánaán tán beteg?
Az én lányomban ördög szállt meg!
Jaj! Emberek! Eresszetek!

Sáros lábbal futottam Hozzád…
Izzadt arcomhoz por tapadt…
Mester! Ne nézz meg férfiszemmel!
Csak mentsed meg a lányomat!

Feltámasztottad azt a kislányt…
Két halból sok száz jóllakott…
Dávid fiaaa! Könyörülj rajtaaam!
Meggyógyul, hogyha akarod!

Tudom, előbb a fiak esznek,
s kutyáké lesz, mi megmarad,
de én csak a morzsákból kérek!
Gyógyítsad meg a lányomat!


dugo@szepi_PONT_hu