Határtalanul

Határtalanul Pályázat

Közzétéve: 2012-02-14

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS  DÉL-ERDÉLYBE 

Határtalanul Pályázat Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. BGA-11-HA-01 Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre című pályázati felhívására benyújtott "BGA-11-HA-01 Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre" című pályázatát a Bethlen Gábor Alap Bizottsága 1 184 000 forint összegű támogatásban részesítette iskolánkat.

A pályázat keretén belül a 7. évfolyam 48 diákja és 5 kísérője kap lehetőséget a kiutazásra. A tanulmányi kirándulás elsősorban a királyi Magyarország történelmi és kulturális életének megismerését célozza meg, ezen belül is elsősorban a bánsági, és az al-dunai területeket . Ezen helyszíneket bejárva elmélyült tudásra tehetnek szert a gyerekek, valamint csodálatos tájakat ismerhetnek meg diákjaink a kirándulás alatt. Természetföldrajzi tekintetében is új ismereteket szerezhetnek. Célunk a határon túlra szakadt nemzeti kultúrával való  megismerkedés (történelem, helytörténet, néprajz, anyanyelv, természetrajz stb.).

Ezen túlmenően az emberi kapcsolatok, barátságok kialakítása, ápolása is a célunk.

A kirándulás adta lehetőségek élményszerűvé teszik a korábban tanultakat (Dél-Erdély, Hunyadiak és Vajdahunyad, Duna-szabályozás, történelmi fürdőhelyek, és egyéb történelmi helyek). Közvetlen tapasztalattal szereznek új élményeket, megalapozzák a későbbi ismeretszerzéseiket. A tanulmányi kirándulás során szerzett tapasztalatok, élménybeszámolók megtartása, a programok ismertetése és végrehajtása révén a diákok betekintést nyerhetnek az ottani életbe, az intézménylátogatás (dévai ferencesek tevékenysége)  révén részeseivé válhatnak a kint élő magyarok mindennapjainak, láthatják sokszor a miénknél jóval nehezebb életkörülményeiket, erősödhet bennünk az összetartozás érzése.

Szándékaink szerint későbbi kirándulások alapját is képezi ez a tanulmányi út, előkészítve új, és fejlesztve már meglévő cserediák-kapcsolatokat (pl. Temesváron). A tanulmányi kirándulás célja a már meglévő tudásukat bővíteni (történelem, természetföldrajz, néprajz, magyar irodalom, földrajz), valamint kapcsolatteremtés és megtartás a külhoni magyar közösségekkel.

Az út külön érdekessége, hogy nem egy erdélyi származású, illetve ma is ott élő diákunk egykori és mai életébe is beletekinthetünk.

Dékány Zoltán programszervező

1.nap
Már régóta készültünk a májusi erdélyi túránkra. Május 5-én reggel 8.15-kor indultunk az iskola elől. A buszt sikeresen „elfoglaltuk”, bepakolás, búcsúzás a szülőktől. A kiszombori határátkelőnél román idő szerint 10.30-kor átléptünk Romániába, mert a határnál várakoznunk kellett.
Csanádig meg sem álltunk. Ott megnéztük a templomot, ahol Gellért püspök szarkofágja található. A templom mögött egy „érdekes” WC-t is volt alkalmunk kipróbálni.

Tovább mentünk az onnan 10 km-re lévő Nagyszentmiklósra, ahol megtekintettük Bartók Béla mellszobrát és meghallgatunk egy kiselőadást az egyik társunktól Bartók Béla munkásságáról.
Irány tovább Buziásfürdőre, érintve Temesvárt, ahol nem álltunk még meg. Buziásfürdőn megtekintettük az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legszebb fürdőjét. Itt gyönyörű, fából készült pavilonoban sétálhattunk, amelyeket a Monarchia idején használtak, de mára felújítás híján roskadoznak, és senki sem használja őket. Deák Ferenc is sétált itt valamikor. Megebédeltünk az ottani parkban, ittunk egy büdös forrásvízből, majd visszamentünk Temesvárra. Hosszabb keresgélés után jutottunk el a szálláshelyre, mivel a GPS-esünk nem volt a helyzet magaslatán.
Temesvár már inkább nagyvárosias hangulatú város. Jóval kisebb, mint Budapest, és kb. kétszer akkora, mint Szeged. 312 000 ember él itt, ebből 85% román 8% magyar 2% német. Az egyik legfejlettebb román város és a legtoleránsabb, pedig innen robbant ki a 1989-es forradalom Ceausescu ellen. A városnak 10 kerülete 14 hídja és 17 temploma van, és sokkal tisztább mint a többi román város.

A hotel, ahol megszálltunk, szintén szép és tiszta volt. A szobákban volt TV, fürdőszoba, franciaágy, és még erkély is. Szállásfoglalás után elmentünk várost nézni:elsőként a román ortodox templomot néztük meg (az ortodox szertartás kicsit furcsa volt számomra), majd a Győzelem teret, Klapka György szülőhazát, a Dóm teret (az épületek gyönyörűen fel voltak újítva!), Dózsa György emlékművét a Béga túloldalán, és végül Tőkés László házát. A Az egykori Piarista templomot és gimnáziumot (ma Gerhardinum Katolikus Líceum) is sikerült megnéznünk, de –szombat lévén – csak két diákot sikerült becsábítania a velünk való találkozásra a minket fogadó apácának… Vacsorára mentünk vissza a hotelba, az otthonról hozott saját szendvicseket eszegettük. Vacsora után mindenki  elfoglalta magát. Volt aki kártyázott,vagy az egyik tanár úrral játszott társas játékot. Takarodó 22:30-kor volt. Éjszaka mindenki gyorsan elaludt a hosszú út után.

2.nap
7:00-kor kelt a csapat. Gyorsan megreggeliztünk (még mindig a saját kajánkból). A busz 8.00-kor indult. Nagyon hosszú ideig utaztunk és ezt még a hőség is tetőzte. Nagyon hosszú volt az út, és a síkság lassan dombsággá és kisebb hegységgé formálódott és végül megpillantottuk a Dunát és benne a Baba Kaj sziklát. Alig hittünk a  szemünknek: mi, Szegediek, nem igazán látjuk a Dunát. A Duna Európa csak második leghosszabb folyama, de valószínűleg  a legszebb. Egy legenda szerint a Baba Kaj sziklaszirtje a töröké volt, Mehmed pasa háremhölgyek akart keresni magának, mert a török felfogás szerint a nő a férfiak gyönyörködtetésére van. A várban volt is egy Milena nevű szerb lány, aki megtetszett a pasának. Elvitte a palotába, de a lány nagyon szomorú volt. A pasa megkérdezte, hogy miért,a lány azt mondta,hogy nem tetszik neki az, hogy be van zárva,a pasa úgy határozott esténként kiviszi a Duna közepén lévő sziklához és ő ott lehet, ameddig akar. Az egyik úton visszafelé egy várkapitány észrevette a szemrevaló lányt, és egyből szerelmes lett belé. Kileste, hogy mikor jár a sziklára és egyszer elrabolta. A pasa viszont megtalálta őket, és megölte a szerelmes párt. A szikla neve „babakáj”, ami azt jelenti 'asszony verítékezz'.

Már dél lehetett mikor megláttuk egy 10-15 méter magas kőtáblára írt magyar (!) szöveget. A Kazán-szoros építéséről, építőiről mesélt.  A Duna folyását követve haladtunk előre. Sok bástyát és hidat láttunk a szerb oldalon. Ekkor megpillantottuk a Kis-Kazán-szorost, de az utunk azt megkerülve egy öböl mentén folytatódott, és elvezetett a Nagy-Kazán-szoroshoz. Hátrafelé nézvén újra megpillanthattuk a Kis-Kazán-szorost. Tíz percnyi út után megláttuk a Decebanus-szobrot, a dák király 30 méter magas kőbe vésett arcát, ami eléggé friss keletű ugyan, és sok román turista szokta megnézni. Megebédeltünk, majd irány a Vaskapu-erőmű. Már közeledtünk az erőműhöz, miközben átmentünk Orsován. Megérkezésünk után láttuk, hogy nagyon nagy, és hogy hol zsilipelnek a hajók. Nagyon szép volt, de csak egy fotó erejéig állhattunk meg, mert egy rendőr elküldött bennünket.
Indultunk is tovább a Cserna völgye felé, azaz Herkulesfürdőre, az aznapi szállásunkra. Este 6-kor érkeztünk meg az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leghíresebb fürdőhelyére. A szállásunk egy jó hotel volt szintén, és hasonlóan volt TV, külön fürdőszoba, és erkély. Szerintem sokaknak elnyerte tetszését. Elmentünk volna várost nézni, de nem volt annyi időnk, hogy visszaérjünk a meleg vacsorára. Végül a szálláson maradtunk,ennek sokan örültek, hogy van egy kis pihenés .Vacsora előtt  misén vettünk részt, amit kísérőtanáraink, a piarista atyák tartottak meg az ebédlőben. Vacsorára csirkehúst burgonyapürét és salátát kaptunk. Vacsora után ismertették a másnapi napirendet. Majd mindenki elment a szobájába pihenni vagy fürödni, néhányan egy kicsit játszani. 21.00-kor volt esti ima, és 22.30-kor a lámpaoltás, de addig pedig lehetett játszani. Ez a nap nagyon hosszú és szép volt, de állítólag a holnapi lesz csak a java.

3.nap
Hamar kellett kelnünk, mert a reggeli 8.00-kor volt. Reggeli után elindultunk városnézésre. Megtekintettük a Herkules-szobrot, az egykor szebb napokat látott fürdőt, beleszagoltunk a kén-hidrogénes vízbe (borzasztó szaga volt), és nagy csodálkozásunkra egy betört ajtó mögött ömlött a meleg víz. Ez a románokat cseppet sem érdekelte... Elmentünk egy római katolikus templomba is, ahol elénekeltük a piarista himnuszt. Ezután elindult a csapat megmásznia Fehér kereszt nevű csúcsot. Az út felfelé nagyon fárasztó volt, de a 945m csúcson kárpótolt minket a gyönyörű látvány a völgyre. Amikor mindenki felért, lefelé indultunk fákon és sziklákon ugrálva. A város főterén megebédeltünk a románok nagy csodálatára. Jött egy következő túra, de előtte megnéztük azt a fürdőt, ahol öregebbek emberek fürödnek, de mi nem fürödtünk benne több okból is (túl sokan voltunk és nagyon lepukkant volt). Megnéztünk a Királyi Magyarország egykori határát. Majd elindultunk egy nagyon meredek túrára. Sokszor elestünk, mire felértünk az általunk csúcsnak nevezett pihenő helyre, ahol bevártuk a társainkat. Ezután indultunk egy vízeséshez, ami egy szurdokban volt. Nem tudta mindenki megnézni, mert az eső elkezdett esni, és visszafordultunk. Na, de a lejövetel a hegyről nem volt gyerekjáték: amilyen meredek volt felfele olyan csúszós lefele. A fákba próbáltunk kapaszkodni. Lábainkon csúsztunk, és az egyik társunknak a kezén egy jó nagy seb is lett. Sikerült valahogy leérni, pihentünk egyet, majd indultunk a szállásra.

Mivel aznapra nem volt más program, újra játszottunk. Az egyik játék a 'maffiózós' volt. Ebben 8-10 ember játszhat. Van egy műsorvezető, aki, mikor a többi játékos becsukja a szemét, ő körbemegy és kiválasztja a 'gyilkost',  aki kiválasztja azt, akivel 'végezni' akar. Van egy rendőrfelügyelő is, aki megpróbálja kitalálni ki a 'gyilkos'. Mikor 'felébrednek', a többieknek ki kell találni a gyilkos személyét. Nagyon érdekes és jó játék. Az osztályfőnökünk sakkozni hívott ki minket. Az esti ima után az ágyban még kártyáztunk, majd több-kevesebb sikerrel megpróbáltunk elaludni. (Az egyik szoba lakóinak 'békaügetésben' kellett körbe járnia a buszt, mert nem tudtak csöndben maradni.) Az elalvás könnyen ment, mert a 2 túra fárasztó volt.

4.nap
Reggeli után egyből indultunk Dévára, ahol az egyik osztálytársunk lakik. Útközben megálltunk a dák törzsek amfiteátrumánál, ahol a színházmaradványokon futkároztunk. A dákok egy ókori népcsoport, a Krisztus előtti I. évezredben éltek a mai Erdély területén, és mezőgazdasággal foglalkoztak.

Karánsebesen egy rövidebbet pihentünk, majd a következő megálló Vajdahunyad vára volt. A vár története a középkorig nyúlik vissza. 1409-ben Luxemburgi Zsigmond Hunyadi János apjának adományozta. Majd Hunyadi János lovagvárrá építette. Többször leégett, az igazi fából készült elemekből már csak egy eredeti. Összesen 2-szer égett le. A kastélyt egy magyar idegenvetővel körbe jártuk. Láttuk a Mátyás-loggiát, az Aranyházat, azt a kutat ahová a török rabok ezt írták ki: „Vizetek van, szívetek nincs”. Ez 28 méter mély. Miután kijöttünk a várból mindenki vett magának és az otthoniaknak valami szuvenírt. Dévának indultunk.

Déva Hunyad megye székhelye. A Maros bal partján található,150 ezer lakosú város. Magos Déva váráról híres, amibe a monda szerint Kőmíves Kelemen feleségének a hamvai vannak beleépítve. Valójában a dákoké volt, és csak  1200-as évektől volt magyar kézen. Erre a hegyre magunk is felmentünk - igaz siklóval. A kilátás a városra nagyon szép volt. A fontosabb látnivalók: a Magna Curia (ez egy szállásház volt a fejedelmeknek) és a régi, Róka-városnak nevezett településrész, ma itt van a ferences rendház és templom. Volt egy kis probléma a szállással, mert egy másik csoport is bejelentkezett a mi helyünkre, így a két osztálynak egy kicsit távolabb aludnia egymástól, és voltak olyanok is (12-en az A osztályból), akik Böjte Csaba testvér által működtetett alapítvány egyik házában szálltak meg. Aznap este is megvacsoráztunk, majd meghallgattunk egy előadást Csaba testvér munkájáról (nem egy „családban” 8-10 is gyerek lakik, és ez attól függ mennyit vállal a nevelő). Mivel a házban voltak kisebbek is, ezért hamarabb elmentünk aludni. Előtte azonban kártyáztunk a nagyobb fiúkkal.

5.nap
A gyors reggeli után - szokás szerint - hamar indulunk, mert sok mindent meg szerettünk volna még nézni. Ez a nap hasonló volt a másodikhoz, majdnem végig a buszban ültünk.

Első alkalommal Marosillyén, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőházánál álltunk meg. A buszon előadásokat hallgatunk meg a Marosról, Lippáról, a Kárpátokról hegyeiről, Aradról, a 13 aradi vértanúról, a Kárpátok ásványkincseiről és vízrajzáról. Megérkeztünk még Lippa előtt a Solymosi várhoz. A vár nagyon romos állapotban van, nem volt könnyű megmászni, mert a fű lucskos volt és elcsúsztunk. A hegy tetejéről elláttunk messze a Maros völgyében, és egészen Máriaradnáig is. Lefelé jövet az egyik társunk lecsúszott a hegyről, de szerencséére semmi baja nem lett. Máriaradnán 10 perc alatt ott voltunk. Egy ferences kegytemplomról híres a hely. Ennek a templomnak van egy legendája: a törökök felgyújtották a templomot, és minden leégett. Csak egy Szűz Mária-kegykép maradt meg, amelyet azóta is tisztelnek. Rövid Lippai pihenő után tovább mentünk Aradra.
Itt megnéztük a Kiegyezés terét, ahol a Zala György által épített viszontagságos sorsú Szabadság-szobor van. Vele szemben a román diadalív...Sokat sétáltunk a belvárosban is. Megnéztük például a minorira templomot, a színházat és a városházát. Voltunk a 13 aradi vértanú síremlékénél is. Itt elénekeltük a Himnuszt, és tisztelegtünk a hős tábornokok előtt. Rövid ebédszünet után indultunk tovább.

Kis kitérővel sikerült ezután megtalálnunk Pécskán az egykori szegedi országgyűlési képviselő (későbbi kultuszminiszter) Klebelsber Kuno szobrát. Ő itt született, és sokat tett nemcsak Szegedért (klinikák, egyetem), hanem a Trianon utáni Magyarországért is. Nemsokára Nagylaknál léptük át a határt. Baleset miatt egy kis kerülővel érkeztünk meg Szegedre. Szüleink már vártak bennünket.

Nagyon sok élményben volt részünk, amiért köszönet a pályázat kiíróinak, és tanárainknak.

Boga Szabolcs (7.a), Urbán Balázs (7.b)