logo

Nóták

    1 egyházias / Az én időm, mint a szép nyár

    1. Gyermek születék - Karácsony Oltszakadáton

    Orbán László gyűjtése, Oltszakadát, Szeben megye

    Gyermek születék Betlemben
    Ez új esztendőben
    Öröm már Jeruzsálemben
    
      Örvendjünk hát és vigadjunk
      Az angyalokkal tapsoljunk
      Ez új esztendőben
      Krisztus úrnak dicsőségére
      Ez új esztendőben
    
    Ím fekszik szalmás jászolyban
    Ez új esztendőben
    Holott nagy uraságában
    
    Az ökör és jámbor szamár
    Ez új esztendőben
    Urának jászoljánál jár
    
    A zsába béli királyok
    Ez új esztendőben
    Nagy kincset néki hozának
    
    Kígyó néki nem árthatván
    Ez új esztendőben
    Lőn mi vérünk bűnt nem tudván
    
    Test szerint hozzánk hasonló
    Ez új esztendőben
    De lelke bűn nélkül való
    
    Született hogy megtisztítna
    Ez új esztendőben
    S bűntől megszabdítana
    
    Ily örömért Istenünknek
    Ez új esztendőben
    Adjunk hálát felségének
    
    Áldassék a Szentháromság
    Ez új esztendőben
    Mely mégis egy hatalmasság
    

    2. Mindenkoron áldom az én Uramat

    Sztárai Mihály, 1575

    Mindenkoron áldom az én Uramat,
    Kitől várom én minden oltalmamat.
    Benne vetem minden bizodalmamat;
    Mindenkoron dícsérem, mint Uramat.
    
    Igen vígad és örvendez én lelkem,
    Az Istennek segedelmét hogy kérem.
    Nyomorultak meghallják, azt örvendem,
    Vígadjanak Istenben arra intem.
    
    A felséges Isten szemei vannak,
    Igazakon, kik csak őbenne bíznak.
    Mindazok, kik tőle oltalmat várnak,
    Kérésükben mindig meghallgattatnak.
    
    Igen közel az Úr Isten azoknak,
    Töredelmes szívvel, akik óhajtanak;
    Alázatos lélekkel akik járnak,
    Sok ínségből bizton megszabadulnak.
    

    3. Kérjetek és megadatik tinéktek

    Tinódi Sebestyén (1546)

    ,,Kérjetek és megadatik tinéktek.''
    Hisszük uram és követjük igédet,
    Jézusunknak szent nevében így kérünk:
    Tiszta szívet és szentlelket adj nékünk.
    
    ,,Keressetek szorgalmasan s találtok!''
    Keresünk is jó Atyánk, hogy bűn s átok
    Ránk ne törjön, meg ne fogjon, légy nekünk
    Égi útunk, igazságunk, életünk.
    
    ,,Zörgessetek buzgón isten ajtaján!''
    Elfáradtunk a világnak nagy zaján,
    Nyisd meg, Urunk, az üdvösség hazáját,
    Ott zengjük majd örök hálánk imáját.
    

    4. Az én időm, mint a szép nyár

    Régi magyar dallam, Szőnyi Benjámin (1717-1794)

    Az én időm, mint a szép nyár
    Menten eljár,
    És eljő a hosszú tél.
    Ámde az Úr szebb tavaszra
    Feltámasztja,
    Azt, ki benne hisz, remél.
    
    Add, Uram, hát megfontolnom
    Földi sorsom,
    És eszembe hadd veszem:
    Mily rövid e földi élet
    S az ítélet
    Mily váratlan itt leszen.
    
    A kürtzengés már is hallik,
    Már hajnallik,
    Útban már az angyalok.
    Életem csak egy tenyérnyi
    S számon kéri
    Jézusom, ha meghalok
    

    5. Ím nagy Isten, most előtted

    Kálmán Farkas (1838-1907)

    Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom
    Menedékem nincs sehol e földi határon.
    Ha te nem jössz bánatomhoz biztató szóval,
    Italom: könny, a kenyerem: keserves sóhaj.
    
    Ha a világ nem tudná is számos bűnömet,
    Teelőtted elrejtenem semmit sem lehet;
    Látja lelked minden bűnöm, melynek átka sújt,
    Vedd le rólam, ó, Úristen, vedd le ezt a súlyt!
    
    Jézusommal szenvedek most a kereszt alatt,
    Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt:
    Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat,
    Szálljon reám irgalomból béke, bocsánat.
    
    Szent fiadért, ki engemet vérén megváltott,
    Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok!
    Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez,
    Hozzád térő gyermekednek, Atyám kegyelmezz!
    

    Egyedüli reményem

    Kálmán Farkas (1838-1907)

    Egyedüli reményem,
    Ó, Isten, csak Te vagy,
    Jövel és nézz meg engem,
    Magamra ó, ne hagyj,
    Ne légy tőlem oly távol,
    Könyörülj hű szolgádon,
    Úristen, el ne hagyj!
    
    Uram, a nyomorultat,
    A gyöngét el ne hagyd!
    Az árvát elhagyottat
    Gyámolítsd te magad!
    A szegényt, ki remélve
    Csak reád néz az égre:
    Úristen, el ne hagyd!
    
    Ha a nehéz időkben
    Elcsügged a szívem,
    Vígasztalást igédben,
    Uram, te adj nékem!
    Ha kétség közt hányódom
    És mentségre nincs módom,
    Te tarts meg, Istenem!
    

    6. Eltévedtem, mint juh

    Régi magyar dallam, Petrőczi Kata Szidónia (1658-1708)

    Eltévedtem, mint juh,
    Eltévedtem, mint juh,
    A bűnösök útjára.
    Ó, segíts, Jézusom,
    Őriző pásztorom,
    Hogy ne jussak romlásra.
    Te ontál drága vért
    Elveszett juhokért,
    Viselj gondot a nyájra!
    
    Én is juhod vagyok,
    Én is juhod vagyok,
    Nyájadnak legkisebbje,
    Kit te megtéríthetsz,
    Bűnből kivezethetsz
    A szép, kies helyekre.
    Kérlek azért hitből,
    töredelmes szívből,
    Fogadj, végy kegyelmedbe.
    
    Ím, előtted állok,
    Ím, előtted állok,
    Ajtód előtt zörgetek.
    Bár titkos bűnökkel
    És nyilván levőkkel
    Vétkeztem te ellened:
    Kérlek mindazáltal,
    Nagy irgalmassággal
    Fogadd vissza gyermeked.
    
    Bár a hit szívemben,
    Bár a hit szívemben,
    Oly kicsiny mint mustármag,
    Mégis bármily gyenge
    Szentlelked nevelje,
    Nevelje fel nagy fának,
    Hogy terjedjen ága
    És legyen virága
    Kedves néked, Urának.
    
    Szállj le, Uram, hozzám,
    Szállj le, Uram, hozzám,
    Jöjj, ó, Jézus, sietve,
    Vágyakozó szívvel,
    Kiterjesztett kézzel
    Várlak immár epedve,
    Hogy veled mennyekbe,
    Örömmel menjek be
    Ábrahám kebelébe.
    
    

    7. Mindenható Úristen

    Szegedi Gergely (1569)

    Mindenható Úristen
    mi bűnös emberek
    Gyónást és vallást teszünk,
    Mint töredelmesek.
    
    Mert mi igen vétkeztünk
    Istenséged ellen,
    Mint teremtő, megváltó
    S megszentelő ellen.
    
    Mint tengernek fövénye
    Megszámlálhatatlan:
    Azonképpen mi bűnünk
    Nálunk mondhatatlan.
    
    De minékünk megbocsáss
    Te szent Fiad által,
    Hogy mi idevezülhessünk
    Ő irgalma által.
    
    Hisszük, hogy meghallgattál
    Mi könyörgésünkben,
    Azért lelki örömmel
    Mi ezt mondjuk: Ámen.
    

    8. Jer, mindnyájan örüljünk

    Kolozsvár (1751)

    Jer, mindnyájan örüljünk
    És szívünkben vígadjunk,
    Mert született Úr Jézus nékünk.
    
    Kit az Atya Úristen,
    Könyörülvén emberen
    Elbocsájta teljes időben.
    
    Elhagyá gazdagságát,
    Véghetetlen országát
    Hogy érettünk adja Ő magát.
    
    Ő életünk adója,
    Szívünk vígasztalója,
    Lelkünk megvilágosítója.
    
    Mi azért e felségben,
    Emberré lett Istenben
    Higgyünk mi nagy reménységünkben.
    

    9. Jer, dícsérjük e szent napon a mi Urunkat

    Batizi András (Várad, 1566)

    Jer, dícsérjük e szent napon a mi Urunkat,
    Bizony méltó dícséretünkre,
    Nagy tisztességre,
    Mert született ez nap nékünk idvességünkre.
    
    Vígasságnak és örömnek ez a nagy napja,
    Min örülnek mind az angyalok,
    No azért mi is;
    Adjunk hálát e gyermeknek, mint mi Urunknak.
    
    Azért higyjen minden ember Jézus Krisztusban,
    Mert kik bíznak ő érdemében,
    Születésében;
    Nem kárhoznak el, sőt véle örülnek mennyben.
    
    Dícsértessék Szentháromság e mai napon,
    Atya, Fiú és a Szentlélek:
    Egy bizony Isten;
    Dícséretet néki mondjunk örökké, Ámen.
    

    10. Zengjen hálaének

    Régi magyar ének, Eszterházy Pál (1635-1713)

    Zengjen hálaének,
    Minden ajkon zengjen!
    Isten szent nevének
    Hő imát rebegjen.
    Mindaz, aki tudja,
    Hogy az Úr kegyelme
    Minden bánatunkban
    Gyógyírt hoz sebünkre.
    
    Isten szent szerelmét
    Jézus hozta hozzánk.
    Hogyne zengne mindig
    Róla csak szívünk, szánk?
    Ó, mi nagy dicsőség,
    Jézus a mi éltünk!
    Ó, csudálja föld s ég:
    Krisztus szenvedt értünk!
    

    11. Ím, bejöttünk nagy örömben

    Szegedi G. énekeskönyve (1590)

    Ím, bejöttünk nagy örömben
    Felséges Isten,
    A te szentidnek gyülekezetibe,
    A te templomodba, Felséges Atya Isten.
    
    Úgy kívánkozik mi lelkünk
    Te szent igédhez,
    Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez,
    A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten.
    
    Tartsd meg azért békességben,
    Felséges Isten,
    A szent gyülekezetet igaz hitben,
    Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten!
    
    Zengedeznek mi ajakink,
    Felséges Isten,
    Örvendetes szókban, dícséretekben,
    Ékes énekekben, Felséges Atya Isten.
    
    Áldott vagy te magas mennyben,
    Felséges Isten,
    Kit illet dícséret a szent templomban,
    Anyaszentegyházban, Felséges Atya Isten.
    

    12. A Krisztus feltámada

    Szegedi Gergely énekeskönyve (1569)

    A Krisztus feltámada
    Nekünk idvességünkre,
    És feltámadásával
    Nekünk hoza életet:
    Irgalmazz nékünk!
    
    Ezen mi mind örüljünk,
    Az Úristent dícsérjük,
    És adjunk nagy hálákat
    Édes Idvezítőnknek:
    Irgalmazz nékünk!
    
    Azért hát mi tiszteljük
    Szívvel és nagy örömmel
    Ez áldott ünnepnapon,
    Ki értünk feltámada:
    Irgalmazz nékünk!
    
    Hála légyen tenéked,
    Mi édes Idvezítőnk,
    Hogy minket megmentettél
    Minden ellenséginktől:
    Irgalmazz nékünk!
    
    Adjad te Szentlelkedet,
    Hogy ezeket hihessük
    É vallhassuk örökké
    Mindeneknek előtte:
    Irgalmazz nékünk!
    

    13. Krisztus feltámada

    Szegedi Gergely énekeskönyve (1596)

    Krisztus feltámada
    Igazságunkra,
    Útat szerze mennyországba,
    Örök boldogságra.
    
    Krisztus feltámada,
    Sokan kiáltjuk,
    De a bűnnek undokságát
    Mi meg nem útáljuk.
    
    Tudva bűnben élünk,
    Semmit nem félünk,
    Azért a Krisztus halála
    Nem használ minékünk.
    
    Támadjunk fel testben
    Azért a bűnből,
    Mely miatt kirekesztettünk
    A nagy dicsőségből.
    
    Végyük nagy jó kedvvel
    Krisztus jóvoltát,
    Atya Isten előtt való
    Kedves áldozatját.
    
    Dicsőség mennyekben
    Az Úristennek,
    Atya, Fiú, Szentléleknek,
    Mindörökké. Ámen.
    

    14. Mi Urunk édes Atyánk

    Rimay János (1573-1631)

    Mi Urunk édes Atyánk,
    Add nékünk Szentlelkedet,
    Szent Fiadért áraszd ránk
    Gazdagon kegyelmedet,
    Hogy tisztán megismerjük
    Te igaz törvényedet
    És hamis tudománytól
    Megőrizzük ígédet.
    
    Krisztus, ki híveidnek
    Küldtél mennyből Szentlelket,
    Kiket Atyád tebenned
    Választott és eljegyzett,
    Öntsd ki Lelked reánk is,
    Buzgón könyörgünk néked,
    Hogy általa ígedben
    Ismerhessünk meg téged.
    
    Vígasztaló Szentlélek,
    Légy mi kedves vendégünk,
    Ki sok kinccsel gazdag vagy,
    Lakozzál együtt vélünk.
    Szólásra készíts nyelvcet,
    Adj tanulásra kedvet,
    Hajts fület a hallásra,
    Gyújts szívet megtartásra.
    

    15. Örök, nagy hatalmú mennyei szent Isten

    Tinódi Sebestyén (1505-1556)

    Örök, nagy hatalmú mennyei szent Isten,
    Minden dolgaimban benned van reményem,
    Te vagy oltalmam, vígaszom nékem.
    
    Hogyha bánat árja szemeimre zúdul:
    Szívem fájdalmára balzsamot ád az Úr,
    S felszárad a könny, a seb begyógyul.
    
    Kínok hogyha gyötrik lelkemet halálra:
    Sóhajom akkor is Istenemet áldja,
    Hiszen föltámaszt egy szebb világra.
    

    16. Fáradt vagyok, lenyugszom

    Dallama: Vallásos népdal

    Fáradt vagyok, lenyugszom,
    Álmos szemem bezárom,
    A Te szemed jó Atyám,
    Vigyázzon az éjjel rám!
    
    Minden kedves rokonom,
    Oltalmadban maradjon,
    Mindenkit ez éjjelen
    Szereteted megvédjen.
    
    Betegeket gyógyíts meg,
    Szárítsd le a könnyeket,
    Őrizz engem, jó Atyám,
    Ezen sötét éjszakán!
    

    17. Csalárd színnel fénylő világ

    Debrecen (1698)

    Csalárd színnel fénylő világ!
    Csak kívül szép, mint a virág:
    Mint tündöklő arany, ezüst,
    Elenyészik, mint tűzi füst.
    
    Ebben minden változandó,
    Ígérete nem állandó,
    El hát tőle könnyen váltam,
    Azt megnyertem, amit vártam.
    
    Vének, ifjak és gyermekek,
    Mind gazdagok, mind szegények,
    E világnak fényességét,
    Ne óhajtsátok szépségét.
    
    Jézus drága érdemére,
    Minden nézzen erejére:
    Hogy láthasson boldogságot,
    Holta után mennyországot.
    

    18. Búcsút vennem el kell mennem

    Debrecen (1791)

    Búcsút vennem el kell mennem e földről nékem:
    Fényességben, dicsőségben lesz ülőszékem,
    Jézusom kebelébe,
    Rejtezem szent ölébe,
    Fájdalmidtól, siralmidtól szűnj meg hát lelkem!
    
    Ott vígságom, boldogságom vég nélkül lészen,
    Angyalokkal, boldogokkal örömöt vészen;
    Én lelkem lesz vígságban,
    Mert ő ártatlanságban,
    Jézusának, főurának már szolgál készen.
    
    Sátoromat, hajlékomat sírba helyezem,
    Szép pálmámat, koronámat, fejemre teszem;
    Amiért könyörögtem,
    Azt örömmel elvettem:
    Mennyországba, boldogságba, mert felvitettem.
    
    Hát kedvesim, szerelmesim már ne sírjatok!
    A válásban, búcsúzásban megnyugodjatok!
    Tőlem ugyan elváltok,
    De míg utánam juttok:
    Az Úr lelke és kegyelme legyen rajtatok!