Fábri Géza - Kanalas Éva / Túl a vizen
sok sötétbe sok sárba
sok sötétbe sok sárba virágom virágom
sokat jártál hiába virágom virágom
két pár csizmát elszaggattam
méges tőled elmaradtam
ha elhagysz es járj békével
szerencsétlen békességvel
kidűl e fa mozdítástól
testvér megválunk egymástól
s úgy megválunk egymástól
mint a levél ez ágától
s ha levél es őszre lehull
de tavaszra helyre újul
helyre újul mégsem búsul
de 'z én szívem untig búsul
búsulj szívem mer én sírok
szomorú levelet írok
írom írom e kezibe
hogy tegye bé a zsebibe
mikor kérem adja ide
hogy magyarázzak belőle
hogy éltünk mi egy időbe
mint egy kicsi hal e vízbe
mint egy kicsi hal e vízbe
két gerlice közepibe
törökország messze vagyon
törökország messze vagyon
'z én szeretőm benne vagyon
'z én szeretőm benne vagyon
'z én szeretőm benne vagyon
csipkebokor leveledzik
csipkebokor leveledzik
'z én szeretőm heveredzik
'z én szeretőm heveredzik
hej menjünk s ott menjünk
s ez vissza ne még térjünk
még elmenünk még elmenünk
s ez vissza még el nem is érünk
egyszer jártam dunára
kétszer magyarországra
ott es halltam magyar szót
nyisd meg babám az ajtót
hej komaasszony táncoljunk
mert maholnap meghalunk
marad pénz a zsebünkbe
két gyertyácska kezünkbe
eltöltöttünk egy esztendőt
adjon isten szebb jövendőt
magyarország messze vagyon
magyarország messze vagyon
s ez én szívem benne vagyon
magyarország messze vagyon
hej bé erre
hej ririra ririra rararararara
rarara ririra ri rarara
hej bé erre ide bé a szedresbe
engemet jános megölele
túl a vizen
túl a vizen egy kosár
abban lakik egy madár
abban lakik egy madár
aki engem rég hogy vár
várj madárka várj várj várj
este hozzád megyek már
megvizsgálom szívedet
véle szeretetedet
túl a vízen zörgős malom
ott őröl az én galambom
ott egyebet nem őrölnek
csak bút s bánatot eleget
nékem is van egy bánatom
oda viszem lejártatom
egy szem búza kettő rozs
felöntöttem járja most
én istenem halálom
nem ér engem az álom
mer az álom nyugodalom
s a szerelem szívfájdalom
duna vize tisza vize
duna vize tisza vize
mind a két széle sárga
közepébe közepébe
egy kis madár leszállott
két szárnyával veri szélre a vizet
most tudtam meg egész világoson
hogy a babám nem szeret
ha nem szeret ha nem szeret mondja meg
hadd ajánljam hadd ajánljam
gyönge szívem másnak es
s ha nem szeret járjon apja utána
zöld a kökény zöld a kökény
a levele nem sárga
ha nem szeret ha nem szeret mondja meg
hadd ajánljam hadd ajánljam
gyönge szívem másnak es
zöld az erdő
zöld az erdő zöld a petrezselyem
benned rózsám meghűlt a szerelem
nem csak meghűlt meg es fagyosodott
víg szívemre búbánatot hozott
falu végén van egy házikócska
abban van egy rengető bölcsőcske
a lábával rengetgeti vala
s a szájával fújdogolja vala
aludjál aludjál istennek báránya
mert most jöttél a széles ez világra
pokol kapujában felnőtt egy nagy nyárfa
minden ágán-bogán egy cigány purdécska
egy nagy szél zúdula bépall pokolba
táncolj kecske
táncolj kecske ne állj meg
mer az isten nem ver meg
kukorica csutika
rázkolódjál máriska
csuti boti csutika
ketten hálunk máriska
le patakon le le le
cserebimbó levele
béhullott az ölömbe
szeretőmnek szerelme
ha szeretőm barna lenne
az ostora hosszú lenne
de szeretőm nem es barna
nem es derék az ostora
érted vagyok szüvem beteg
ráz a mindennapi hideg
kiszáradt a cserefa
kiszáradt a cserefa cserefa
hol háljunk az éjszaka 'z éjszaka
terítsd le ja lepedőt lepedőt
tégy egy párnát vaj kettőt vaj kettőt
írjátok fel keresztem fájára
itt fekszik egy szerencsétlen árva
kinek nincsen sem apja sem anyja
sem egy igaz atyafija-fija
s a lészpedi zöld erdő zöld erdő
abban vagyon csipkebokor vessző
arra rejá szállott bús gerlice
arra rejá szállott bús gerlice
körme között uticédulája
s a szájával mind azt magyarájza
itt fekszik egy szerencsétlen árva
s itt fekszik egy szerencsétlen árva
kinek nincsen sem apja sem anyja
sem egy igaz atyafija-fija
kinek nincsen sem apja sem anyja
sem egy igaz atyafija-fija
kilenc szeker széna szalma
kilenc szeker széna szalma
kilenc szeker széna szalma
min rothadjon ki alóla
mennyi csillag van az égen
mennyi csillag van az égen
annyit sirüljön egy éjjel
hogy vegyen példát minden róla
hogy vegyen példát minden róla
szeretőt ne rontson soha
felsütött a nap sugárja
felsütött a nap sugárja
minden ember ablakjára
én istenem mi az oka
én istenem mi az oka
az enyémre nem süt soha
talán meg vagyok átkozva
az istentől ostorozva
többi közül kiválasztva
vagy apámtól vagy anyámtól
vagy apámtól vagy anyámtól
vagy egy jó testvérbátyámtól
vagy istentől vagy embertől
vagy istentől vagy embertől
vagy a régi szeretőmtől
hogy ne legyen szerencsém soha
sem éltemben se holtomba
sem egy ifijúságomba
én elmegyek te itt maradsz
én elmegyek te itt maradsz
tőlem több panaszt nem hallasz
akit hagytál azzal maradsz
tőlem több panaszt nem hallasz
akit hagytál azzal maradsz
pusztinai hegy tetején
pusztinai hegy tetején
zabot kaszál egy szép legény
zabot kaszál a lovának
zabot kaszál a lovának
szeretőt keres magának
kaszálj zabot ne vadlencsét
kaszálj zabot ne vadlencsét
szeress leányt ne menyecskét
már én menyecskét szerettem
már én menyecskét szerettem
s azzal magam elvesztettem
mikor kicsi lánka voltam
mikor kicsi lánka voltam
zabaratni járogattam
hurkot hajtani nem tudtam
hurkot hajtani nem tudtam
szeretőt tartani tudtam
én istenem kérlek verd meg
én istenem kérlek verd meg
aki miatt gyászt viselek
kerek erdő kerek mező
kerek erdő kerek mező
kerek erdő kerek mező
s abban van e gyásztemető
s ha ingemet temetnének
s ha ingemet temetnének
katonának nem vinnének
hej de ingemet nem temetnek
hej de ingemet nem temetnek
katonának el es visznek
katonának gyöngy e neve
katonának gyöngy e neve
jaj be sanyarú kenyere
románia nagy hegy alatt
románia nagy hegy alatt
románia nagy hegy alatt
forrás fakad hidak alatt
s aki abból vizet iszik
s aki abból vizet iszik
hazájától elbúcsúzik
s én magam es abból ittam
s én magam es abból ittam
s e házamtól elbúcsúztam
hej úgy elbúcsúztam szegénytől
úgy elbúcsúztam szegénytől
mint az elmúlt esztendőtől
rekecsini templom előtt
rekecsini templom előtt
három ágú diófa nőtt
hej ágas-bogas e levele
ágas-bogas e levele
édesimnek nincsen neve
hej nem tett e pap neki nevet
nem tett e pap neki nevet
mer elömlött e szent kenet
s fogadjunk egy ló-szekeret
s fogadjunk egy ló-szekeret
vigyünk papnak szentelt vizet
vigyünk papnak szentelt vizet
tegyen édesimnek nevet
altató
s fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát kicsiny lánykám búját
hejde hejde hejdejál el
cserefát égetek gyermeket rengetek
cserefának füstje kihozta könnyemet
kukulj kukulj kukuljál el
s fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
édesem kebelibe mérges mirigyekvel
hejde mérges mirigyekvel dögöljön meg tőle
hejde hejde hejde kukuljál el
s kukuljál el mamának bubája
s úgy elkukulj mint e madár ez ágon
hejde mint e madár ez ágon s e fecskék e házon
kukulj kukulj kukuljál el
hejde hejde hejde kukuljál el
s úgy elaludjál mint a nyúl a fűben
s mint a nyúl a fűben s a halacska a vízben
kukulj kukulj kukuljál el
hejde hejde hejde kukuljál el
menj el kutya menj el ne edd meg e lánykát
menj el kutya menj el ne edd meg e lánykát
kukulj kukulj kukuljál el
hejde hejde hejde kukuljál el
kukulj kukulj kukuljál el
azért szerettem én falu végén lakni
azért szerettem én falu végén lakni
hogy az én édesim oda jár itatni
s a lovát itassa magát fitogtassa
gyenge szép orcáját széllel megfuttassa
szeretőm e táncba gyűrűm ez ujjába
minden forduláson ragyog ez ujjába
szeretőm es voltál kerítőm es voltál
verjen meg az isten ha igaz nem voltál
igaz lettél lenne el sem vettél lenne
de igaz nem voltál s azért el es hagytál
igaz lettél lenne el sem vettél lenne
de igaz nem voltál s azért el es hagytál
verje meg az isten szeretőmnek házát
de nem ez ő házát az ő édesanyját
minek tiltotta el tőlem ez ő fiát
minek tiltotta el tőlem ez ő fiát
ha neki fia volt nekem szeretőm volt
s ha neki édes volt nekem szerelmes volt
mikor két édes szív egymástól megválik
még az édes méz is keserűvé válik
kerek erdő kerek mező
kerek erdő kerek mező
közepibe gyásztemető
s abban vagyon babám háza
piros rózsa nőve rája
s a virágot én ültettem
könyveimmel öntözgettem
virág virág kicsi virág
nem öntözlek elhervadtál
erdő erdő mit vétettem
mikor rajtad általmentem
én egyebet nem vétettem
csak én rajtad általmentem
erdő erdő de magos vagy
édes rózsám de messze vagy
ha jez erdőt levághatnám
édesemet megláthatnám
olyan messze nem tudsz lenni
oda el ne tudjak menni
ha je lábam térdig váslik
úgy is elmenek odáig
fáj a szívem nem tagadom
de miért fáj nem mondhatom
csak magamban elgondolom
s avval magamat hirvasztom
ideki a csenderbe
ideki e csenderbe csenderbe
szegfű termett kenderbe kenderbe
gyere rózsám szedjük le szedjük le
köss bokrétát belőle belőle
küldjed el e legénynek legénynek
csicsó jános nevére nevére
mikor jános megkérdi ki kötte ki kötte
csicsó rózsa kötöttje kötöttje
köss te rózsám másszor es másszor es
kapsz te csókot százszor es százszor es
csipkebokor csipkebokor pánkháló
csipkebokor csipkebokor pánkháló
csipkebokor pánkháló
icca icca van-e borod áruló
van e kicsit van e kicsi de nem jó
van e kicsi de nem jó
icca icca beléköpött a hernyó
borom es van borom es van áruló
borom es van áruló
icca icca lányom es van kiadó
borom es van pálinkám es áruló
pálinkám es áruló
icca icca fiam es házasító
odakinn a hegytetőn
odakinn a hegytetőn hij a hegytetőn
integet a legkedvesebb szeretőm
ne integess ne sóhajts soha ingemet
mert megcsaltad azt az árva szívemet
gázló vize halastó hijde halastó
beleestem szekerestül lovastul
gyere babám húzzuk ki hejde húzzuk ki
ne kívánj a halastóban elveszni
ideki e híd alatt
ideki e híd alatt híd alatt
libidari-dombori lombori hegyen
'z én szeretőm ott maradt
'z én szeretőm e csinos e csinos
libidari-dombori lombori hegyen
nagy sétálós papucsos
e szeretőd egy izmos egy izmos
libidari-dombori lombori hegyen
egy tapsi bocskoros
s e bocskorát úgy köti úgy köti
libidari-dombori lombori hegyen
'z utakat es megsepri
s ideki e piacon piacon
libidari-dombori lombori hegyen
szegfűt árul egy asszony
jere ide lássuk meg lássuk meg
libidari-dombori lombori hegyen
s ha szépecske vejük meg
s ha szépecske vejük meg
libidari-dombori lombori hegyen
jános nevezetűnek
jertek lányok ligetre
jertek lányok ligetre
itt a világ közepe
s itt árulják s a rózsát
s abból kötnek bokrétát
s aki kérdi ki kötte
virág boris kötözte
virág boris kötözte
nagy asztalra letette
bíró istván felvette
kalapjára feltette
kötsz te rózsám másszor es
kapsz te csókot százszor es
nincs pusztina békerítve
nincs pusztina békerítve
szabad kimenni belőle
s úgy kimennék én belőle
kiment a babám belőle
s kiment a babám belőle
egészen két esztendeje
hej erre erre ne menj arra
jobb az út erre mint arra
mer én arrafelé mentem
világimat elvesztettem
hej mer én arrafelé mentem
világimat elvesztettem
világ világ hagyj békémet
szeressek magamnak szépet
világ nem hagyott békémet
szeressek magamnak szépet
es az eső szép csendesen
fáj a szüvem keservesen
nem tom néked fáj-e vaj nem
nekem úgy fáj hogy szakad el
s vártam az óra teljék el
hogy én tőle búcsúzzam el
adsza kezed keresztesen
búcsúzzunk el örökösen
menj ki babám a mezőre
fúttasd meg szüved egy szélvel
hogy ne fájjon többet érte
mer most megvállottál tőle
s mer miemtől most megválik
soha nem találsz halálig
s mer miemtől most megválik
soha nem találsz halálig
s ha szeretőm jános volna
s az ökre jármos volna
de szeretőm nem es jános
s az ő ökre nem jó jármos
császárkörte jó vadalma
árvából lesz jó katona
mer annak nincsen gyámola
ki még őt meggyámolítsa
gyámola lesz a jó isten
mer az gyámola mindennek
minden ember gyermekének
nem csak egynek vaj kettőnek
nem csak egynek vaj kettőnek
hanem minden emberének
nem csak egynek vaj kettőnek
hanem minden emberének
s ez az eső a nyomásra
ma ? holnap másra
ma ? holnap másra
holnapután még a másra
s jó életünk víg órája
s jó életünk víg órája
rajtunk a halál kaszája
jaj nincsen itt maradásom
jöjj el a számadásom
istenem adj nyugodalmat
mennyországban bé jutalmat
s az úristen országában
sok lakóhelyei vannak
hej de nem tudjuk merre vannak
hogy a holtak hol kínlódnak
földből lettünk földből élünk
földdé s porrá is mind leszünk
ó te rettenetes keserű halál
miként prédálád fel életemet
elszakasztottad a testemtől én lelkemet
miként prédálád fel életemet
elszakasztottad a testemtől én lelkemet
ó mária ó mária
krisztus jézus édesanyja
mind azt mondja e viola
mind azt mondja e viola
mért harmatos e rokolya
harmatos búzát arattam
szeretőmtől elmaradtam
vajon ki járt kiskertembe
fekete galamb képibe
szedi virágomnak ágát
violámnak szép virágját
szent istenem hogy éljek meg
hogy a világ ne szóljon meg
szól a világ hadd hogy szóljon
az istened el ne hagyjon
szól a világ mit hajtok rá
égjen a tűz ha tesznek rá
s azt gondoltam én magamba
már sohasem érek jóra
vaj aratok vaj rabolok
vaj egy fára fészket rakok
s kimentem az útra sírni
meg nem vigasztala senki
minden anya könyörüljön
gyermeket búra ne szüljön
édesanyám én már megyek
rólam minden gondot levett
s én istenem magdó leányom
hogy keljen tőled megváljon
mikor magdó kicsi lány volt
szép feteke gecája volt
olyan házat csináltattál
ablakot rá nem vágattál
sem ajtaja sem ablaka
sem aki bekopogtatna
s elmentél a földbe lakni
hogy ne taszigáljon senki
szomorú éneket mondok
én csak bús napokat kapok
szomorú éneket mondok
én csak bús napokat kapok
s a nagy isten el ne tűrje
csudát csináljon belőle
isten áldjon kisleány
isten áldjon kisleány
mér sírsz e szeret martján
hogy ne sírjak bácsikám
elhagyott e jancsikám
tegnap regvel hajnalon
vígan ment le csónakon
hagyjad menjen szegényke
gyenge piros legényke
árvacsihány koszorú
mér vagy szüvem szomorú
hogy ne legyek szomorú
elhagyott e szigorú
elhagyott e szigorú
felfogott egy nyomorú
elhagyott e szigorú
felfogott egy nyomorú
árvacsihány kert mellett
s az én vérjem más mellett
hagyjad legyen más mellett
hogy ne üljön kert mellett
recés a szőlő levele
recés a szőlő levele
vártalak rózsám az este
s én vártalak te nem jöttél
máshoz váratlan elmentél
s úgy meg vagyok keseredve
mint a fízfa tekeredve
s megyek az úton lefelé
senki se mondja gyere bé
gyere bé öleljelek meg
széket adok s leültetlek
s úgy meg vagyok keseredve
mint az újhold tekeredve
tegnap voltam zabaratni
tegnap voltam zabaratni ma megyek kötözni
elvesztettem a bátyómat megyek megkeresni
uccu pengő sarkantyú
férj el tőlem minden bú
kedves angyalom
fut a bácsi ló után rezeg a szakálla
íhaj íhaj rezeg a szakálla
fut a bába utána döcög a kárpája
íhaj íhaj döcög a kárpája
a királyné a csárdában nem fér a bőrében
a királyné azt gondolta száz aranyat érne
de én azt megcselekszem hogy kendet ottfelejtem
uccu pengő sarkantyú
férj el tőlem minden bú
kedves angyalom
nihol megyen hét leány férjhez akar menni
íhaj íhaj férjhez akar menni
szegfűszál a kezükben nekem nem nyújtának
íhaj íhaj nekem nem nyújtának
hosszú a hajatok rövid az eszetek
íhaj íhaj rövid az eszetek
a fényes nap immár elnyugodott
a fényes nap immán elnyugodott
a főd szintén sötétbe maradott
nappali fény éjjelre változott
fáradtaknak nyugodalmat hozott
minden állat megy nyugodalomra
az istentől kirendelt álomra
de én uram úgy menyek ágyamba
mintha mennék gyászos koporsómba
midőn ágynak adom a testemet
deszka közé zárhatom éltemet
hosszas álom érheti szememet
a kakasszó hozhatja végemet
vessünk számot hát édes istenem
hogy lelkemet ne kelljen szenvednem
hogy lehessen bátrabban szóllanom
midőn meg kell előtted állanom
színyed előtt mindennap elesem
de te lettél atyádnál kezesem
de megbocsáss mer szívemből szánom
könnyek miatt szemembe nincs álom
az ágyamba zokogva költözöm
vánkosomat könnyemvel öntözöm
s ha megtartatsz holnapi napodra
nem fordítom azt megbántásodra
szaszi@szepi.hu