logo

Nyári nyitvatartás
NYÁRI ÜGYELETI NAPOK:
    2017. július 5                    9.00 – 13.00
    2017. július 12.                 9.00 – 13.00
    2017. július 19.                 9.00 – 13.00
    2017. július 26.                 9.00 – 13.00
    2017. augusztus 5.           9.00 – 13.00
    2017. augusztus 12.         9.00 – 13.00
    2017. augusztus 19.         9.00 – 13.00
    2017. augusztus 26 -tól    8.00 – 15.00
OSZTÁLYOZÓ-, JAVÍTÓVIZSGÁK IDŐPONTJA:
    2017. augusztus 28-án (hétfő)     9.00 órától

Nóták

    Kallós Zoltán / Búsulni sohasem tudtam

    1. moldvai bújdosódal

    (gajdár)

    szeret vize partján sétáltam kedvemre
    de nagy szomorúság szállott bús szívemre
    kelj fel keleti szél indulj nyugat felé
    vidd el sóhajtásom magyar hazám felé
    
    ha a szeret vize csónakjába ülnék
    azon elbujdosnék ha belé nem vesznék
    kár volna énnekem tengeren túl mennem
    tengeren túl mennem török rabja lennem
    
    istenem teremtőm hol leszen halálom
    erdőn-e vagy mezőn vagy a pusztaságon
    ha erdőn veszek el ki temet el engem
    ha a pusztaságon ki sirat meg engem
    
    eltemetnek engem az erdei vadak
    el is elsiratnak az égi madarak
    tengernek feneke vetett ágyam leszen
    tenger sűrű habja szemfedelem leszen
    

    2. keserves hajnali és szapora

    (kalotaszeg)

    
    
    

    búsulni sohasem tudtam

    (türe)

    búsulni sohasem tudtam
    míg szeretőt nem tartottam
    de mióta azt fogadtam
    búsulni is megtanultam
    
    bú az élet mindig búval
    nem vagyok szabad magammal
    nem vagyok szabad magammal
    az én kedves galambommal
    
    élet élet betyár élet
    mivel vagyok adós néked
    lerovom az adósságom
    ha meghalok azt sem bánom
    

    én vagyok a falu rossza

    (visa)

    én vagyok a falu rossza
    engem ugat minden kutya
    
    kusti kutya ne ugassál
    nem vagyok én rosszabb másnál
    
    más is van rossz a faluba
    mégsem ugatja a kutya
    
    ma megiszom a pénzemet
    holnap a becsületemet
    
    se pénzem se becsületem
    nem is félek hogy elvesztem
    
    amért én mindig dúdolok
    csak mutatom hogy víg vagyok
    
    sír a szemem kacag a szám
    most fáj a szívem igazán
    

    erdélyország az én hazám

    (méra)

    erdélyország az én hazám nem német
    odavágyik az én szívem míg élek
    ott hagytam egy barna kislányt hervadni
    úgy szeretném csak még egyszer meglátni
    
    az a vonat ha elindult hadd menjen
    én utánam senki ne keseregjen
    ha valaki én utánam kesereg
    azt kívánom a jó isten áldja meg
    
    édesanyám ha ked tudná amit én
    milyen gyenge szívű fia vagyok én
    ha kiülök a tornác küszöbjére
    vágyik szívem a régi szeretőmre
    

    édesanyám rózsafája

    (méra)

    édesanyám rózsafája
    engem nyílott utoljára
    bár soha sem nyílott volna nyílott volna
    maradtam volna bimbóba hate-ha
    
    édesanyám mondta nékem
    minek a szerető nékem
    de én arra nem hajtottam nem hajtottam
    titkon szeretőt tartottam hate-ha
    
    én vagyok az aki nem jó
    felleg-ajtó nyitogató
    nyitogatom a felleget a felleget
    sírok alatta eleget hate-ha
    

    tarka paszuly

    (méra)

    tarka paszuly az ágy alatt
    jaj de réges régen nem láttalak
    ha nem látlak babám vasárnapig
    megszakad a szívem addig
    ájdá dáj-dáj-dáj
    
    édesanyám mondta nékem
    minek a szerető nékem
    de én arra babám nem hallgattam
    titkon szeretőt tartottam
    ájdá dáj-dáj-dáj
    
    titkon szeretőt tartani
    bajos azt elfelejteni
    már ezután babám olyat keress
    akit könnyen elfelejtesz
    ájdá dáj-dáj-dáj
    

    járd ki lábam

    (vista)

    járd ki lábam járd ki most
    nem parancsol senki most
    az én lábam kijárja
    csak a padló kiállja
    
    fehér rózsa tulipán
    húzzad nótám te cigány
    három éjjel három nap
    nem elég a házamnak
    
    ez a lábam ez ez ez
    jobban járja mint emez
    édes lábam jól vigyázz
    mert a másik legyaláz
    

    3. szilágysági katonadalok

    (varsok)

    ha csakugyan meg kell annak lenni
    a faluból ki kell nekem menni
    olyan búsan megyek ki belőle
    vót szeretőm kit sajnáljak benne
    
    édesanyám azzal búsít engem
    ha elmegyek nem sirat meg engem
    ne sirasson mert rossz fia voltam
    mer' a szavát sohase fogadtam
    
    édesanyám olyan vizet adjon
    mitől az én szívem meghasadjon
    most is olyan szeretőm hagytam el
    kit a szívem sohasem felejt el
    
    esik eső nagy sár van az utcán
    ez a kislány sírva mos a kútnál
    sírva mondja az édesanyjának
    szeretőjét viszik katonának
    

    széna van az ólban

    széna van az ólban
    a széna tartóban
    megölelem a rózsámat
    hej a pitar ajtóba
    
    ha nem szeretnélek
    fel se keresnélek
    ezt a sáros köves utcát
    hej nem taposnám érted
    
    szeretlek szeretlek
    csak ne mondd senkinek
    míg a templom közepébe
    hej össze nem esketnek
    
    akkor se mondd másnak
    csak a jó anyádnak
    azt is csak úgy szép csendesen
    hej ne hallja senki sem
    

    sebes vízen sebesen megy a hajó

    sebes vízen sebesen megy a hajó
    édes fiam mért vagy olyan szomorú
    hogy ne lennék édesanyám szomorú
    arra visznek merre dörög az ágyú
    
    a harctéren nem tudják a nevemet
    majd megtudják ha én oda elmegyek
    az én nevem kék nefelejcs liliom
    ha meghalok kinyílik a síromon
    
    ez a kislány mind azt mondja vegyem el
    de nem kérdi hogy én mivel tartom el
    eltartanám tiszta búza kenyérrel
    havasalji szép tiszta folyóvízzel
    

    késő este ragyognak a csillagok

    késő este ragyognak a csillagok
    kelj fel babám mert búcsúzni akarok
    fel is kelek mert nem tudok aludni
    fáj a szívem mért tudtalak szeretni
    
    el kell menni katonának messzire
    itt kell hagyni a babámat nincs kire
    reád bízom legkedvesebb barátom
    éljed vele világodat nem bánom
    
    ha letelik az a három esztendő
    jó barátom add vissza a szeretőm
    élted vele világodat idáig
    éljem én is koporsóm bezártáig
    

    4. magyarszováti szerelmi dalok

    (mezőség)

    sajó kutyám jaj de mélyen jaj de mélyen aluszol
    nem láttad a babám jönni valahol
    máskor vakkantottál egyet vagy kettőt
    mikor jönni láttad a hű szeretőt
    
    diófából van a babám van a babámnak ágya
    ha ráülök hajlik mind a négy lába
    tedd be babám tedd az ágyat a falig
    tiéd voltam tiéd leszek halálig
    
    muzsikaszó hallszodik az hallszodik az erdőben
    a babámat most viszik esküvőre
    de szeretnék én is oda elmenni
    mikor a pap a rózsámat esketi
    
    hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből
    hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől
    hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől
    hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből
    

    nekem is volt édesanyám ej de már nincs

    nekem is volt édesanyám ej de már nincs
    mer elvitte a szegedi hej de nagy árvíz
    három hete hogy a vizen hogy a vizen halászok
    könnyeimtől még az eget se látom
    
    kihalásztam édesanyám selyem kendőjét
    négy sarkára rávarrattam ej de a nevét
    közepébe fekete gyászt fekete gyászt varrattam
    hogy tudják meg hogy én árván maradtam
    
    kicsi madár mért keseregsz hej de az ágon
    nem csak te vagy árva ezen a nagy világon
    nekem sincsen édesanyám sem szeretőm sem apám
    mégis a jó isten gondot visel rám
    

    5. mezőségi kontyoló dalok

    
    
    

    engem anyám úgy szeretett

    (visa)

    engem anyám úgy szeretett
    tejbe vajba feresztgetett
    keszkenyőbe takargatott
    mégis idegennek adott
    
    édes volt az anyám teje
    keserű a más kenyere
    keserű is savanyú is
    jaj de sokszor panaszos is
    
    bánatos hajóra ültem
    a hajóval elmerültem
    bánatos az én életem
    hogy én fel nem cserélhetem
    

    tavaszi szél utat száraszt

    (mezőkeszű)

    tavaszi szél utat száraszt
    minden madár társat választ
    hát én immár kit válasszak
    szívet szívért kinek adjak
    
    addig éli lány világát
    míg szél fújja pántlikáját
    a pántlika könnyű gúnya
    mert azt a szél könnyen fújja
    
    jaj istenem de víg voltam
    míg az anyám lánya voltam
    de mióta nem az vagyok
    a búnak is helyet adok
    

    végig mentem az utcán

    (magyarpalatka)

    végig mentem az utcán
    bésároztam a csizmám
    megérdemli az a lány
    kiért sáros a csizmám
    
    fehér rózsa tulipán
    engem a szerelem bánt
    nincsen nagyobb gyötrelem
    mint a titkos szerelem
    
    túl a hegyen egy faluba
    gyászol engem egy viola
    violának nincsen szagja
    szeretőmnek nincsen anyja
    
    szeress rózsám csak nézd meg kit
    mer a szerelem megvakít
    mer engem is megvakított
    halálig megszomorított
    

    én is voltam mikor voltam

    (magyarpalatka)

    én is voltam mikor volta
    virágok közt virág voltam
    de rossz kertészre akadtam
    keze között elhervadtam
    
    száraz a bokor a tetőn
    elhagylak régi szeretőm
    elhagynálak de sajnállak
    mondd meg rózsám mit csináljak
    
    száraz a bokor a tetőn
    száradj meg régi szeretőm
    úgy száradj meg lábon állva
    mint a fűszál lekaszálva
    

    6. bonchida-válaszúti menyasszonykísérő dalok

    (mezőség)

    
    
    

    bőg a bárány az erdőben

    (bonchida)

    bőg a bárány az erdőben
    a menyasszon kiskertjében
    siratja a koszorúját
    elhullatta a virágját
    ne sirasd a koszorúdat
    mer' én néked kötök újat
    éjjel-nappal kössed rózsám
    úgysem leszek többet leány
    
    fehér galamb a víz mellett
    édesanyám isten veled
    csak egyszer egy esztendőbe
    lehetek már a vendégje
    erdők völgyek szűk ligetek
    most elvisznek közületek
    gondom nem jól viseltétek
    örökre elvesztettetek
    
    fehér galamb szállt a házra
    édesanyám isten áldja
    köszönöm a nevelését
    sok jóra való intését
    sír a szemem hull a könnyem
    de igazán fáj a szívem
    kísérnek az idegenek
    kikkel mostan fogtam kezet
    

    madár szállt az ágtetőre

    (válaszút)

    madár szállt az ágtetőre
    most megyünk az esküvőre
    a menyasszony szép virág
    koszorúja gyöngyvirág
    az a boldog vőlegény
    ki azt mondja az enyém
    áj-dá-dá-dáj
    
    a menyasszon olyan szép
    mint üveg alatt a kép
    vőlegényünk se csúnya
    olyan mint egy bokréta
    szép a hírük szép a nevük
    szép a magaviseletük
    áj-dá-dá-dáj
    
    ne sírj menyasszon légy víg
    mer' ez nem lesz mindig így
    ültetünk egy sor violát
    ád az isten boldog órát
    ültetünk egy sor virágot
    ád az isten boldogságot
    áj-dá-dá-dáj
    
    válaszúti templomig
    mind piros rózsa nyílik
    szedjétek le leányok
    koszorúba fonjátok
    tegyétek fejetekre
    most megyünk az esküvőre
    áj-dá-dá-dáj
    

    szégyen volna hogyha én azt

    (válaszút)

    szégyen volna hogyha én azt nem tudnám
    melyik utcában lakik az én babám
    ott lakik egy válaszúti utcában
    piros rózsa nyílik az ablakában
    
    mikor a lány a legénnyel esküszik
    lányságáról nagyon megfelejtkezik
    nem gondol a szabad madár életre
    szép lánysága holtig el van felejtve
    
    barna kislány ha bemegy a szobába
    árva könnyét hullatja az ágyára
    sírok anyám siratom a lányságom
    sírok is én míg élek e világon
    
    udvaromban magasra nő a nyárfa
    édesanyám barna lányát siratja
    sírjál anyám sirathatsz is engemet
    férjhez adtál de nem tudod hogy kinek
    

    7. gyimesvölgyi szerelmes dalok

    szerettelek nem szerettél
    jaj de rosszat cselekedtél
    mindenemből kiforgattál
    jaj hogy megszomorítottál
    
    szerettelek nem tagadom
    de annak már vége vagyon
    s aki miatt vége vagyon
    annak isten jót ne adjon
    
    szerelemnek nagy a titka
    de jó annak ki nem tudja
    én nem tudtam próbát tettem
    s azzal magam elvesztettem
    
    két karoddal megöleltél
    de szemeddel mást ügyeltél
    zöld erdőben liliomszál
    rabod vagyok mert megfogtál
    
    lábad akármerre járjon
    szíved értem holtig fájjon
    szemed akárkit ügyeljen
    szíved engem ne felejtsen
    
    megfújnak azok a szelek
    kibe rózsám szerettelek
    de még azok is megfújnak
    kibe el kell felejtselek
    
    gyenge lábam fárasztottam
    édes álmom megszaggattam
    álom álom édes álom
    de szerelem szívfájdalom
    
    anyám anyám édesanyám
    karján felnevelő dajkám
    összejártam e világot
    nem találtam boldogságot
    

    azért amért szegény vagyok

    azért amért szegény vagyok
    megölelem a gazdagot
    a gazdagot a pénzéért
    a szegényt a szépségéért
    
    iszom a bort rúgom a port
    ölelem az özvegyasszonyt
    jobb a bor a pálinkánál
    egy menyecske száz leánynál
    
    az ezresnek négy szege van
    igyál reá ki szented van
    igyál babám adj nekem es
    szomjan ne haljak meg én es
    
    a százas az tiszta kerek
    igyál reá hogyha lehet
    igyál babám adj nekem es
    szomjan ne haljak meg én es
    
    amíg menyecskéhez jártam
    derékaljas ágyba háltam
    de mióta lányhoz járok
    a sutuba zekén hálok
    

    ha felsőlok város volna

    ha felsőlok város volna
    közepébe bolt es volna
    én volnék a boltos legény benne
    szeretőm tíz-húsz es lenne
    
    ha én boltos legény volnék
    piros pántlikát árulnék
    barna kislány hejde arra jönne
    a hajába újat venne
    
    piros topánt a lábára
    hej de kecsesen es járna
    derekára szép rezes karincát
    kebelére boltost magát
    
    beteg az én rózsám szegény
    én vagyok a boltos legény
    szedek százféle virágot
    főzök neki orvosságot
    

    8. válaszúti katonadalok

    (mezőség)

    vékony héja van a piros almának
    gyenge szíve van az édesanyámnak
    édesanyám gyenge szíve meghasad
    ha a fia katonának benn marad
    
    édesanyám ne sirasson engemet
    menjen haza nevelje fel öcsémet
    nem megyek én nem nevelek több árvát
    hat krajcárért hogy szolgálja a császárt
    
    búja lehet annak a kis madárnak
    kit örökre kalickába bezárnak
    hát annak az ügyes magyar legénynek
    akit ősszel katonának elvisznek
    

    hallod babám mit fütyörész a rigó

    hallod babám mit fütyörész a rigó
    katonának beíratott a bíró
    hadd el bíró kutya bíró megbánod
    még az éjjel a leányoddal hálok
    
    mikor kezdtem kufferemet pakolni
    édesanyám akkor kezdett siratni
    édesanyám köszönöm a nevelést
    három évig nem eszem a kenyerét
    
    verd meg isten azt aki ezt csinálta
    de még jobban aki ezt kitalálta
    elviszik a magyar legényt messzire
    német császár keserű kenyerére
    

    azt gondolja ki nem tudja

    azt gondolja ki nem tudja
    hogy én nem búsulok soha csuhajja
    pedig nincsen az az óra
    hogy a könnyem ne hullana csuhajja
    hull előmbe hull a földre hull a földre
    hull a gyászos kebelembe csuhajja
    árkot vág a két orcámon
    mint a zápor az utcákon csuhajja
    
    azt gondoltam eső esik
    pedig a szemem könnyezik csuhajja
    az én szemem sűrű felhő
    onnan ver engem az eső csuhajja
    hull a könnyem hull csendesen
    fáj a szívem keservesen csuhajja
    ha tied is úgy tud fájni
    soha meg sem tudunk válni csuhajja
    

    a kalapom a kalapom félig selyem

    a kalapom a kalapom félig selyem
    de én aztat félre vágom úgy viselem
    nem búsulok rámulatok
    úgy is tudom hogy meghalok
    
    két fekete göndör szőrű lovam vagyon
    még az éjjel mind a kettőt elmulatom
    elmulatom nem sajnálom
    szerettelek csak azt bánom
    
    rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy
    a lábadra magas sarkú cipőt ne végy
    magas sarkú cipőt vettél
    a világ csalfája lettél
    
    szeretett a fene soha fene soha
    csak meg voltam véled szokva
    úgy meg voltam véled szokva
    el se felejtelek soha
    

    komámasszony kakasa kakasa

    komámasszony kakasa kakasa
    felszállott a kapura kapura
    mind azt kukorékolja rékolja
    komámasszony de csalfa de csalfa
    
    komámasszony tegyen úgy tegyen úgy
    én a kakas ked a tyúk ked a tyúk
    guggoljon le nekem úgy nekem úgy
    mint a kendermagos kakasnak a tyúk
    
    egy hagymáért nam adom nem adom
    pálinkáér a szegre felakasztom
    ha pálinkát ad az úr ad az úr
    hová akar oda szúr oda szúr
    
    kicsi róka kicsi nyúl kicsi nyúl
    még a pap is odanyúl odanyúl
    oda biza ne nyúljon ne nyúljon
    hogy a körme lehulljon lehulljon
    

    9. ördöngösfüzesi katonadalok

    (mezőség)

    vágják az erdei utat
    viszik a magyar fiúkat
    viszik viszik szegényeket
    szegény magyar legényeket
    
    állj meg rózsám kérdjelek meg
    ha elvisznek hadd kaplak meg
    gyere ki galíciába
    ott megkapsz egy kaszárnyában
    
    galícia közepébe
    két kaszárnya van egy végbe
    odaviszik szegényeket
    szegény magyar legényeket
    
    kihajolnak az ablakon
    rózsa nyílik csákójukon
    rózsa nyílik szegfű hajlik
    édesanyám szava hallik
    
    mit érek én a szavával
    nem beszélhetek magával
    mit érek ha szavát hallom
    ha anyámat nem láthatom
    
    nézz ki rózsám az ablakodon
    most visznek ki a faluból
    vess utánam egy pillantást
    többet úgysem látjuk egymást
    

    el kell menni nincs mit tenni

    el kell menni nincs mit tenni
    füzest el kell felejteni
    jön október a betyár hónap
    el kell masírozni
    
    anyám anyám édesanyám
    szedje össze minden ruhám
    zárja bele a ládába
    mert én nem leszek gazdája
    
    engem anyám úgy szeretett
    bölcsőbe tett úgy rengetett
    fehér rongyba takargatott
    mégis katonának adott
    
    katonának el kell menni
    a rózsámat itt kell hagyni
    édes rózsám csak azt bánom
    hogy tetőled meg kell válnom
    

    édesanyám hol van az az édes tej

    édesanyám hol van az az édes tej
    mivel engem katonának nevelt fel
    azt a tejet adtad volna lányodnak
    mert a lányod nem viszik katonának
    
    édesanyám de szépen felneveltél
    mikor engem karjaid közt rengettél
    akkor mondtad jó leszek katonának
    felesketnek egy szép magyar huszárnak
    
    édesanyám ki a huszár ha én nem
    ki nyergeli fel a lovat ha én nem
    felnyergelem a lovamat a sárgát
    megkerülöm erdélyország határát
    
    huszár vagyok nem bakancsos regruta
    rám illik a sárga zsinóros ruha
    széle sárga a közepe fekete
    szép a huszár ha felül a nyeregbe
    

    10. moldvai szerelmi dal

    (klézse)

    rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván
    mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán
    tudjam ki igazán mikorra várjalak
    várjalak-e vagy nem várjalak-e vagy nem
    
    akkor szívem akkor akkor még akkor sem
    mikor kapud sarka gyönggyel leveledzik
    gyönggyel leveledzik ezüsttel virágzik
    mikor tűzhelyedet sírig gyopár növi
    
    akkor szívem akkor akkor s még akkor sem
    nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen
    soha nem volt soha engem se várj vissza
    mert nem jövök vissza a fekete gyászre
    
    rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván
    mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán
    tudjam ki igazán mikorra várjalak
    mikorra várjalak várjalak-e vagy nem
    
    akkor szívem akkor akkor még akkor sem
    mikor kapud előtt tündér vásár nyílik
    a posztóknak singjét vasrudakkal mérik
    mikor egy szem búza száz kalandját terem
    
    akkor szívem akkor akkor s még akkor sem
    nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen
    soha nem volt soha engem se várj vissza
    mert nem jövök vissza a fekete gyászra