Kallós Zoltán / Búsulni sohasem tudtam

1. moldvai bújdosódal

(gajdár)

szeret vize partján sétáltam kedvemre
de nagy szomorúság szállott bús szívemre
kelj fel keleti szél indulj nyugat felé
vidd el sóhajtásom magyar hazám felé

ha a szeret vize csónakjába ülnék
azon elbujdosnék ha belé nem vesznék
kár volna énnekem tengeren túl mennem
tengeren túl mennem török rabja lennem

istenem teremtőm hol leszen halálom
erdőn-e vagy mezőn vagy a pusztaságon
ha erdőn veszek el ki temet el engem
ha a pusztaságon ki sirat meg engem

eltemetnek engem az erdei vadak
el is elsiratnak az égi madarak
tengernek feneke vetett ágyam leszen
tenger sűrű habja szemfedelem leszen

2. keserves hajnali és szapora

(kalotaszeg)



búsulni sohasem tudtam

(türe)

búsulni sohasem tudtam
míg szeretőt nem tartottam
de mióta azt fogadtam
búsulni is megtanultam

bú az élet mindig búval
nem vagyok szabad magammal
nem vagyok szabad magammal
az én kedves galambommal

élet élet betyár élet
mivel vagyok adós néked
lerovom az adósságom
ha meghalok azt sem bánom

én vagyok a falu rossza

(visa)

én vagyok a falu rossza
engem ugat minden kutya

kusti kutya ne ugassál
nem vagyok én rosszabb másnál

más is van rossz a faluba
mégsem ugatja a kutya

ma megiszom a pénzemet
holnap a becsületemet

se pénzem se becsületem
nem is félek hogy elvesztem

amért én mindig dúdolok
csak mutatom hogy víg vagyok

sír a szemem kacag a szám
most fáj a szívem igazán

erdélyország az én hazám

(méra)

erdélyország az én hazám nem német
odavágyik az én szívem míg élek
ott hagytam egy barna kislányt hervadni
úgy szeretném csak még egyszer meglátni

az a vonat ha elindult hadd menjen
én utánam senki ne keseregjen
ha valaki én utánam kesereg
azt kívánom a jó isten áldja meg

édesanyám ha ked tudná amit én
milyen gyenge szívű fia vagyok én
ha kiülök a tornác küszöbjére
vágyik szívem a régi szeretőmre

édesanyám rózsafája

(méra)

édesanyám rózsafája
engem nyílott utoljára
bár soha sem nyílott volna nyílott volna
maradtam volna bimbóba hate-ha

édesanyám mondta nékem
minek a szerető nékem
de én arra nem hajtottam nem hajtottam
titkon szeretőt tartottam hate-ha

én vagyok az aki nem jó
felleg-ajtó nyitogató
nyitogatom a felleget a felleget
sírok alatta eleget hate-ha

tarka paszuly

(méra)

tarka paszuly az ágy alatt
jaj de réges régen nem láttalak
ha nem látlak babám vasárnapig
megszakad a szívem addig
ájdá dáj-dáj-dáj

édesanyám mondta nékem
minek a szerető nékem
de én arra babám nem hallgattam
titkon szeretőt tartottam
ájdá dáj-dáj-dáj

titkon szeretőt tartani
bajos azt elfelejteni
már ezután babám olyat keress
akit könnyen elfelejtesz
ájdá dáj-dáj-dáj

járd ki lábam

(vista)

járd ki lábam járd ki most
nem parancsol senki most
az én lábam kijárja
csak a padló kiállja

fehér rózsa tulipán
húzzad nótám te cigány
három éjjel három nap
nem elég a házamnak

ez a lábam ez ez ez
jobban járja mint emez
édes lábam jól vigyázz
mert a másik legyaláz

3. szilágysági katonadalok

(varsok)

ha csakugyan meg kell annak lenni
a faluból ki kell nekem menni
olyan búsan megyek ki belőle
vót szeretőm kit sajnáljak benne

édesanyám azzal búsít engem
ha elmegyek nem sirat meg engem
ne sirasson mert rossz fia voltam
mer' a szavát sohase fogadtam

édesanyám olyan vizet adjon
mitől az én szívem meghasadjon
most is olyan szeretőm hagytam el
kit a szívem sohasem felejt el

esik eső nagy sár van az utcán
ez a kislány sírva mos a kútnál
sírva mondja az édesanyjának
szeretőjét viszik katonának

széna van az ólban

széna van az ólban
a széna tartóban
megölelem a rózsámat
hej a pitar ajtóba

ha nem szeretnélek
fel se keresnélek
ezt a sáros köves utcát
hej nem taposnám érted

szeretlek szeretlek
csak ne mondd senkinek
míg a templom közepébe
hej össze nem esketnek

akkor se mondd másnak
csak a jó anyádnak
azt is csak úgy szép csendesen
hej ne hallja senki sem

sebes vízen sebesen megy a hajó

sebes vízen sebesen megy a hajó
édes fiam mért vagy olyan szomorú
hogy ne lennék édesanyám szomorú
arra visznek merre dörög az ágyú

a harctéren nem tudják a nevemet
majd megtudják ha én oda elmegyek
az én nevem kék nefelejcs liliom
ha meghalok kinyílik a síromon

ez a kislány mind azt mondja vegyem el
de nem kérdi hogy én mivel tartom el
eltartanám tiszta búza kenyérrel
havasalji szép tiszta folyóvízzel

késő este ragyognak a csillagok

késő este ragyognak a csillagok
kelj fel babám mert búcsúzni akarok
fel is kelek mert nem tudok aludni
fáj a szívem mért tudtalak szeretni

el kell menni katonának messzire
itt kell hagyni a babámat nincs kire
reád bízom legkedvesebb barátom
éljed vele világodat nem bánom

ha letelik az a három esztendő
jó barátom add vissza a szeretőm
élted vele világodat idáig
éljem én is koporsóm bezártáig

4. magyarszováti szerelmi dalok

(mezőség)

sajó kutyám jaj de mélyen jaj de mélyen aluszol
nem láttad a babám jönni valahol
máskor vakkantottál egyet vagy kettőt
mikor jönni láttad a hű szeretőt

diófából van a babám van a babámnak ágya
ha ráülök hajlik mind a négy lába
tedd be babám tedd az ágyat a falig
tiéd voltam tiéd leszek halálig

muzsikaszó hallszodik az hallszodik az erdőben
a babámat most viszik esküvőre
de szeretnék én is oda elmenni
mikor a pap a rózsámat esketi

hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből
hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől
hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől
hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből

nekem is volt édesanyám ej de már nincs

nekem is volt édesanyám ej de már nincs
mer elvitte a szegedi hej de nagy árvíz
három hete hogy a vizen hogy a vizen halászok
könnyeimtől még az eget se látom

kihalásztam édesanyám selyem kendőjét
négy sarkára rávarrattam ej de a nevét
közepébe fekete gyászt fekete gyászt varrattam
hogy tudják meg hogy én árván maradtam

kicsi madár mért keseregsz hej de az ágon
nem csak te vagy árva ezen a nagy világon
nekem sincsen édesanyám sem szeretőm sem apám
mégis a jó isten gondot visel rám

5. mezőségi kontyoló dalok



engem anyám úgy szeretett

(visa)

engem anyám úgy szeretett
tejbe vajba feresztgetett
keszkenyőbe takargatott
mégis idegennek adott

édes volt az anyám teje
keserű a más kenyere
keserű is savanyú is
jaj de sokszor panaszos is

bánatos hajóra ültem
a hajóval elmerültem
bánatos az én életem
hogy én fel nem cserélhetem

tavaszi szél utat száraszt

(mezőkeszű)

tavaszi szél utat száraszt
minden madár társat választ
hát én immár kit válasszak
szívet szívért kinek adjak

addig éli lány világát
míg szél fújja pántlikáját
a pántlika könnyű gúnya
mert azt a szél könnyen fújja

jaj istenem de víg voltam
míg az anyám lánya voltam
de mióta nem az vagyok
a búnak is helyet adok

végig mentem az utcán

(magyarpalatka)

végig mentem az utcán
bésároztam a csizmám
megérdemli az a lány
kiért sáros a csizmám

fehér rózsa tulipán
engem a szerelem bánt
nincsen nagyobb gyötrelem
mint a titkos szerelem

túl a hegyen egy faluba
gyászol engem egy viola
violának nincsen szagja
szeretőmnek nincsen anyja

szeress rózsám csak nézd meg kit
mer a szerelem megvakít
mer engem is megvakított
halálig megszomorított

én is voltam mikor voltam

(magyarpalatka)

én is voltam mikor volta
virágok közt virág voltam
de rossz kertészre akadtam
keze között elhervadtam

száraz a bokor a tetőn
elhagylak régi szeretőm
elhagynálak de sajnállak
mondd meg rózsám mit csináljak

száraz a bokor a tetőn
száradj meg régi szeretőm
úgy száradj meg lábon állva
mint a fűszál lekaszálva

6. bonchida-válaszúti menyasszonykísérő dalok

(mezőség)



bőg a bárány az erdőben

(bonchida)

bőg a bárány az erdőben
a menyasszon kiskertjében
siratja a koszorúját
elhullatta a virágját
ne sirasd a koszorúdat
mer' én néked kötök újat
éjjel-nappal kössed rózsám
úgysem leszek többet leány

fehér galamb a víz mellett
édesanyám isten veled
csak egyszer egy esztendőbe
lehetek már a vendégje
erdők völgyek szűk ligetek
most elvisznek közületek
gondom nem jól viseltétek
örökre elvesztettetek

fehér galamb szállt a házra
édesanyám isten áldja
köszönöm a nevelését
sok jóra való intését
sír a szemem hull a könnyem
de igazán fáj a szívem
kísérnek az idegenek
kikkel mostan fogtam kezet

madár szállt az ágtetőre

(válaszút)

madár szállt az ágtetőre
most megyünk az esküvőre
a menyasszony szép virág
koszorúja gyöngyvirág
az a boldog vőlegény
ki azt mondja az enyém
áj-dá-dá-dáj

a menyasszon olyan szép
mint üveg alatt a kép
vőlegényünk se csúnya
olyan mint egy bokréta
szép a hírük szép a nevük
szép a magaviseletük
áj-dá-dá-dáj

ne sírj menyasszon légy víg
mer' ez nem lesz mindig így
ültetünk egy sor violát
ád az isten boldog órát
ültetünk egy sor virágot
ád az isten boldogságot
áj-dá-dá-dáj

válaszúti templomig
mind piros rózsa nyílik
szedjétek le leányok
koszorúba fonjátok
tegyétek fejetekre
most megyünk az esküvőre
áj-dá-dá-dáj

szégyen volna hogyha én azt

(válaszút)

szégyen volna hogyha én azt nem tudnám
melyik utcában lakik az én babám
ott lakik egy válaszúti utcában
piros rózsa nyílik az ablakában

mikor a lány a legénnyel esküszik
lányságáról nagyon megfelejtkezik
nem gondol a szabad madár életre
szép lánysága holtig el van felejtve

barna kislány ha bemegy a szobába
árva könnyét hullatja az ágyára
sírok anyám siratom a lányságom
sírok is én míg élek e világon

udvaromban magasra nő a nyárfa
édesanyám barna lányát siratja
sírjál anyám sirathatsz is engemet
férjhez adtál de nem tudod hogy kinek

7. gyimesvölgyi szerelmes dalok

szerettelek nem szerettél
jaj de rosszat cselekedtél
mindenemből kiforgattál
jaj hogy megszomorítottál

szerettelek nem tagadom
de annak már vége vagyon
s aki miatt vége vagyon
annak isten jót ne adjon

szerelemnek nagy a titka
de jó annak ki nem tudja
én nem tudtam próbát tettem
s azzal magam elvesztettem

két karoddal megöleltél
de szemeddel mást ügyeltél
zöld erdőben liliomszál
rabod vagyok mert megfogtál

lábad akármerre járjon
szíved értem holtig fájjon
szemed akárkit ügyeljen
szíved engem ne felejtsen

megfújnak azok a szelek
kibe rózsám szerettelek
de még azok is megfújnak
kibe el kell felejtselek

gyenge lábam fárasztottam
édes álmom megszaggattam
álom álom édes álom
de szerelem szívfájdalom

anyám anyám édesanyám
karján felnevelő dajkám
összejártam e világot
nem találtam boldogságot

azért amért szegény vagyok

azért amért szegény vagyok
megölelem a gazdagot
a gazdagot a pénzéért
a szegényt a szépségéért

iszom a bort rúgom a port
ölelem az özvegyasszonyt
jobb a bor a pálinkánál
egy menyecske száz leánynál

az ezresnek négy szege van
igyál reá ki szented van
igyál babám adj nekem es
szomjan ne haljak meg én es

a százas az tiszta kerek
igyál reá hogyha lehet
igyál babám adj nekem es
szomjan ne haljak meg én es

amíg menyecskéhez jártam
derékaljas ágyba háltam
de mióta lányhoz járok
a sutuba zekén hálok

ha felsőlok város volna

ha felsőlok város volna
közepébe bolt es volna
én volnék a boltos legény benne
szeretőm tíz-húsz es lenne

ha én boltos legény volnék
piros pántlikát árulnék
barna kislány hejde arra jönne
a hajába újat venne

piros topánt a lábára
hej de kecsesen es járna
derekára szép rezes karincát
kebelére boltost magát

beteg az én rózsám szegény
én vagyok a boltos legény
szedek százféle virágot
főzök neki orvosságot

8. válaszúti katonadalok

(mezőség)

vékony héja van a piros almának
gyenge szíve van az édesanyámnak
édesanyám gyenge szíve meghasad
ha a fia katonának benn marad

édesanyám ne sirasson engemet
menjen haza nevelje fel öcsémet
nem megyek én nem nevelek több árvát
hat krajcárért hogy szolgálja a császárt

búja lehet annak a kis madárnak
kit örökre kalickába bezárnak
hát annak az ügyes magyar legénynek
akit ősszel katonának elvisznek

hallod babám mit fütyörész a rigó

hallod babám mit fütyörész a rigó
katonának beíratott a bíró
hadd el bíró kutya bíró megbánod
még az éjjel a leányoddal hálok

mikor kezdtem kufferemet pakolni
édesanyám akkor kezdett siratni
édesanyám köszönöm a nevelést
három évig nem eszem a kenyerét

verd meg isten azt aki ezt csinálta
de még jobban aki ezt kitalálta
elviszik a magyar legényt messzire
német császár keserű kenyerére

azt gondolja ki nem tudja

azt gondolja ki nem tudja
hogy én nem búsulok soha csuhajja
pedig nincsen az az óra
hogy a könnyem ne hullana csuhajja
hull előmbe hull a földre hull a földre
hull a gyászos kebelembe csuhajja
árkot vág a két orcámon
mint a zápor az utcákon csuhajja

azt gondoltam eső esik
pedig a szemem könnyezik csuhajja
az én szemem sűrű felhő
onnan ver engem az eső csuhajja
hull a könnyem hull csendesen
fáj a szívem keservesen csuhajja
ha tied is úgy tud fájni
soha meg sem tudunk válni csuhajja

a kalapom a kalapom félig selyem

a kalapom a kalapom félig selyem
de én aztat félre vágom úgy viselem
nem búsulok rámulatok
úgy is tudom hogy meghalok

két fekete göndör szőrű lovam vagyon
még az éjjel mind a kettőt elmulatom
elmulatom nem sajnálom
szerettelek csak azt bánom

rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy
a lábadra magas sarkú cipőt ne végy
magas sarkú cipőt vettél
a világ csalfája lettél

szeretett a fene soha fene soha
csak meg voltam véled szokva
úgy meg voltam véled szokva
el se felejtelek soha

komámasszony kakasa kakasa

komámasszony kakasa kakasa
felszállott a kapura kapura
mind azt kukorékolja rékolja
komámasszony de csalfa de csalfa

komámasszony tegyen úgy tegyen úgy
én a kakas ked a tyúk ked a tyúk
guggoljon le nekem úgy nekem úgy
mint a kendermagos kakasnak a tyúk

egy hagymáért nam adom nem adom
pálinkáér a szegre felakasztom
ha pálinkát ad az úr ad az úr
hová akar oda szúr oda szúr

kicsi róka kicsi nyúl kicsi nyúl
még a pap is odanyúl odanyúl
oda biza ne nyúljon ne nyúljon
hogy a körme lehulljon lehulljon

9. ördöngösfüzesi katonadalok

(mezőség)

vágják az erdei utat
viszik a magyar fiúkat
viszik viszik szegényeket
szegény magyar legényeket

állj meg rózsám kérdjelek meg
ha elvisznek hadd kaplak meg
gyere ki galíciába
ott megkapsz egy kaszárnyában

galícia közepébe
két kaszárnya van egy végbe
odaviszik szegényeket
szegény magyar legényeket

kihajolnak az ablakon
rózsa nyílik csákójukon
rózsa nyílik szegfű hajlik
édesanyám szava hallik

mit érek én a szavával
nem beszélhetek magával
mit érek ha szavát hallom
ha anyámat nem láthatom

nézz ki rózsám az ablakodon
most visznek ki a faluból
vess utánam egy pillantást
többet úgysem látjuk egymást

el kell menni nincs mit tenni

el kell menni nincs mit tenni
füzest el kell felejteni
jön október a betyár hónap
el kell masírozni

anyám anyám édesanyám
szedje össze minden ruhám
zárja bele a ládába
mert én nem leszek gazdája

engem anyám úgy szeretett
bölcsőbe tett úgy rengetett
fehér rongyba takargatott
mégis katonának adott

katonának el kell menni
a rózsámat itt kell hagyni
édes rózsám csak azt bánom
hogy tetőled meg kell válnom

édesanyám hol van az az édes tej

édesanyám hol van az az édes tej
mivel engem katonának nevelt fel
azt a tejet adtad volna lányodnak
mert a lányod nem viszik katonának

édesanyám de szépen felneveltél
mikor engem karjaid közt rengettél
akkor mondtad jó leszek katonának
felesketnek egy szép magyar huszárnak

édesanyám ki a huszár ha én nem
ki nyergeli fel a lovat ha én nem
felnyergelem a lovamat a sárgát
megkerülöm erdélyország határát

huszár vagyok nem bakancsos regruta
rám illik a sárga zsinóros ruha
széle sárga a közepe fekete
szép a huszár ha felül a nyeregbe

10. moldvai szerelmi dal

(klézse)

rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván
mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán
tudjam ki igazán mikorra várjalak
várjalak-e vagy nem várjalak-e vagy nem

akkor szívem akkor akkor még akkor sem
mikor kapud sarka gyönggyel leveledzik
gyönggyel leveledzik ezüsttel virágzik
mikor tűzhelyedet sírig gyopár növi

akkor szívem akkor akkor s még akkor sem
nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen
soha nem volt soha engem se várj vissza
mert nem jövök vissza a fekete gyászre

rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván
mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán
tudjam ki igazán mikorra várjalak
mikorra várjalak várjalak-e vagy nem

akkor szívem akkor akkor még akkor sem
mikor kapud előtt tündér vásár nyílik
a posztóknak singjét vasrudakkal mérik
mikor egy szem búza száz kalandját terem

akkor szívem akkor akkor s még akkor sem
nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen
soha nem volt soha engem se várj vissza
mert nem jövök vissza a fekete gyászra

szaszi@szepi.hu