(gajdár)
szeret vize partján sétáltam kedvemre de nagy szomorúság szállott bús szívemre kelj fel keleti szél indulj nyugat felé vidd el sóhajtásom magyar hazám felé ha a szeret vize csónakjába ülnék azon elbujdosnék ha belé nem vesznék kár volna énnekem tengeren túl mennem tengeren túl mennem török rabja lennem istenem teremtőm hol leszen halálom erdőn-e vagy mezőn vagy a pusztaságon ha erdőn veszek el ki temet el engem ha a pusztaságon ki sirat meg engem eltemetnek engem az erdei vadak el is elsiratnak az égi madarak tengernek feneke vetett ágyam leszen tenger sűrű habja szemfedelem leszen
(kalotaszeg)
(türe)
búsulni sohasem tudtam míg szeretőt nem tartottam de mióta azt fogadtam búsulni is megtanultam bú az élet mindig búval nem vagyok szabad magammal nem vagyok szabad magammal az én kedves galambommal élet élet betyár élet mivel vagyok adós néked lerovom az adósságom ha meghalok azt sem bánom
(visa)
én vagyok a falu rossza engem ugat minden kutya kusti kutya ne ugassál nem vagyok én rosszabb másnál más is van rossz a faluba mégsem ugatja a kutya ma megiszom a pénzemet holnap a becsületemet se pénzem se becsületem nem is félek hogy elvesztem amért én mindig dúdolok csak mutatom hogy víg vagyok sír a szemem kacag a szám most fáj a szívem igazán
(méra)
erdélyország az én hazám nem német odavágyik az én szívem míg élek ott hagytam egy barna kislányt hervadni úgy szeretném csak még egyszer meglátni az a vonat ha elindult hadd menjen én utánam senki ne keseregjen ha valaki én utánam kesereg azt kívánom a jó isten áldja meg édesanyám ha ked tudná amit én milyen gyenge szívű fia vagyok én ha kiülök a tornác küszöbjére vágyik szívem a régi szeretőmre
(méra)
édesanyám rózsafája engem nyílott utoljára bár soha sem nyílott volna nyílott volna maradtam volna bimbóba hate-ha édesanyám mondta nékem minek a szerető nékem de én arra nem hajtottam nem hajtottam titkon szeretőt tartottam hate-ha én vagyok az aki nem jó felleg-ajtó nyitogató nyitogatom a felleget a felleget sírok alatta eleget hate-ha
(méra)
tarka paszuly az ágy alatt jaj de réges régen nem láttalak ha nem látlak babám vasárnapig megszakad a szívem addig ájdá dáj-dáj-dáj édesanyám mondta nékem minek a szerető nékem de én arra babám nem hallgattam titkon szeretőt tartottam ájdá dáj-dáj-dáj titkon szeretőt tartani bajos azt elfelejteni már ezután babám olyat keress akit könnyen elfelejtesz ájdá dáj-dáj-dáj
(vista)
járd ki lábam járd ki most nem parancsol senki most az én lábam kijárja csak a padló kiállja fehér rózsa tulipán húzzad nótám te cigány három éjjel három nap nem elég a házamnak ez a lábam ez ez ez jobban járja mint emez édes lábam jól vigyázz mert a másik legyaláz
(varsok)
ha csakugyan meg kell annak lenni a faluból ki kell nekem menni olyan búsan megyek ki belőle vót szeretőm kit sajnáljak benne édesanyám azzal búsít engem ha elmegyek nem sirat meg engem ne sirasson mert rossz fia voltam mer' a szavát sohase fogadtam édesanyám olyan vizet adjon mitől az én szívem meghasadjon most is olyan szeretőm hagytam el kit a szívem sohasem felejt el esik eső nagy sár van az utcán ez a kislány sírva mos a kútnál sírva mondja az édesanyjának szeretőjét viszik katonának
széna van az ólban a széna tartóban megölelem a rózsámat hej a pitar ajtóba ha nem szeretnélek fel se keresnélek ezt a sáros köves utcát hej nem taposnám érted szeretlek szeretlek csak ne mondd senkinek míg a templom közepébe hej össze nem esketnek akkor se mondd másnak csak a jó anyádnak azt is csak úgy szép csendesen hej ne hallja senki sem
sebes vízen sebesen megy a hajó édes fiam mért vagy olyan szomorú hogy ne lennék édesanyám szomorú arra visznek merre dörög az ágyú a harctéren nem tudják a nevemet majd megtudják ha én oda elmegyek az én nevem kék nefelejcs liliom ha meghalok kinyílik a síromon ez a kislány mind azt mondja vegyem el de nem kérdi hogy én mivel tartom el eltartanám tiszta búza kenyérrel havasalji szép tiszta folyóvízzel
késő este ragyognak a csillagok kelj fel babám mert búcsúzni akarok fel is kelek mert nem tudok aludni fáj a szívem mért tudtalak szeretni el kell menni katonának messzire itt kell hagyni a babámat nincs kire reád bízom legkedvesebb barátom éljed vele világodat nem bánom ha letelik az a három esztendő jó barátom add vissza a szeretőm élted vele világodat idáig éljem én is koporsóm bezártáig
(mezőség)
sajó kutyám jaj de mélyen jaj de mélyen aluszol nem láttad a babám jönni valahol máskor vakkantottál egyet vagy kettőt mikor jönni láttad a hű szeretőt diófából van a babám van a babámnak ágya ha ráülök hajlik mind a négy lába tedd be babám tedd az ágyat a falig tiéd voltam tiéd leszek halálig muzsikaszó hallszodik az hallszodik az erdőben a babámat most viszik esküvőre de szeretnék én is oda elmenni mikor a pap a rózsámat esketi hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől hogy halljam meg hogy tagad ki szívéből
nekem is volt édesanyám ej de már nincs mer elvitte a szegedi hej de nagy árvíz három hete hogy a vizen hogy a vizen halászok könnyeimtől még az eget se látom kihalásztam édesanyám selyem kendőjét négy sarkára rávarrattam ej de a nevét közepébe fekete gyászt fekete gyászt varrattam hogy tudják meg hogy én árván maradtam kicsi madár mért keseregsz hej de az ágon nem csak te vagy árva ezen a nagy világon nekem sincsen édesanyám sem szeretőm sem apám mégis a jó isten gondot visel rám
(visa)
engem anyám úgy szeretett tejbe vajba feresztgetett keszkenyőbe takargatott mégis idegennek adott édes volt az anyám teje keserű a más kenyere keserű is savanyú is jaj de sokszor panaszos is bánatos hajóra ültem a hajóval elmerültem bánatos az én életem hogy én fel nem cserélhetem
(mezőkeszű)
tavaszi szél utat száraszt minden madár társat választ hát én immár kit válasszak szívet szívért kinek adjak addig éli lány világát míg szél fújja pántlikáját a pántlika könnyű gúnya mert azt a szél könnyen fújja jaj istenem de víg voltam míg az anyám lánya voltam de mióta nem az vagyok a búnak is helyet adok
(magyarpalatka)
végig mentem az utcán bésároztam a csizmám megérdemli az a lány kiért sáros a csizmám fehér rózsa tulipán engem a szerelem bánt nincsen nagyobb gyötrelem mint a titkos szerelem túl a hegyen egy faluba gyászol engem egy viola violának nincsen szagja szeretőmnek nincsen anyja szeress rózsám csak nézd meg kit mer a szerelem megvakít mer engem is megvakított halálig megszomorított
(magyarpalatka)
én is voltam mikor volta virágok közt virág voltam de rossz kertészre akadtam keze között elhervadtam száraz a bokor a tetőn elhagylak régi szeretőm elhagynálak de sajnállak mondd meg rózsám mit csináljak száraz a bokor a tetőn száradj meg régi szeretőm úgy száradj meg lábon állva mint a fűszál lekaszálva
(mezőség)
(bonchida)
bőg a bárány az erdőben a menyasszon kiskertjében siratja a koszorúját elhullatta a virágját ne sirasd a koszorúdat mer' én néked kötök újat éjjel-nappal kössed rózsám úgysem leszek többet leány fehér galamb a víz mellett édesanyám isten veled csak egyszer egy esztendőbe lehetek már a vendégje erdők völgyek szűk ligetek most elvisznek közületek gondom nem jól viseltétek örökre elvesztettetek fehér galamb szállt a házra édesanyám isten áldja köszönöm a nevelését sok jóra való intését sír a szemem hull a könnyem de igazán fáj a szívem kísérnek az idegenek kikkel mostan fogtam kezet
(válaszút)
madár szállt az ágtetőre most megyünk az esküvőre a menyasszony szép virág koszorúja gyöngyvirág az a boldog vőlegény ki azt mondja az enyém áj-dá-dá-dáj a menyasszon olyan szép mint üveg alatt a kép vőlegényünk se csúnya olyan mint egy bokréta szép a hírük szép a nevük szép a magaviseletük áj-dá-dá-dáj ne sírj menyasszon légy víg mer' ez nem lesz mindig így ültetünk egy sor violát ád az isten boldog órát ültetünk egy sor virágot ád az isten boldogságot áj-dá-dá-dáj válaszúti templomig mind piros rózsa nyílik szedjétek le leányok koszorúba fonjátok tegyétek fejetekre most megyünk az esküvőre áj-dá-dá-dáj
(válaszút)
szégyen volna hogyha én azt nem tudnám melyik utcában lakik az én babám ott lakik egy válaszúti utcában piros rózsa nyílik az ablakában mikor a lány a legénnyel esküszik lányságáról nagyon megfelejtkezik nem gondol a szabad madár életre szép lánysága holtig el van felejtve barna kislány ha bemegy a szobába árva könnyét hullatja az ágyára sírok anyám siratom a lányságom sírok is én míg élek e világon udvaromban magasra nő a nyárfa édesanyám barna lányát siratja sírjál anyám sirathatsz is engemet férjhez adtál de nem tudod hogy kinek
szerettelek nem szerettél jaj de rosszat cselekedtél mindenemből kiforgattál jaj hogy megszomorítottál szerettelek nem tagadom de annak már vége vagyon s aki miatt vége vagyon annak isten jót ne adjon szerelemnek nagy a titka de jó annak ki nem tudja én nem tudtam próbát tettem s azzal magam elvesztettem két karoddal megöleltél de szemeddel mást ügyeltél zöld erdőben liliomszál rabod vagyok mert megfogtál lábad akármerre járjon szíved értem holtig fájjon szemed akárkit ügyeljen szíved engem ne felejtsen megfújnak azok a szelek kibe rózsám szerettelek de még azok is megfújnak kibe el kell felejtselek gyenge lábam fárasztottam édes álmom megszaggattam álom álom édes álom de szerelem szívfájdalom anyám anyám édesanyám karján felnevelő dajkám összejártam e világot nem találtam boldogságot
azért amért szegény vagyok megölelem a gazdagot a gazdagot a pénzéért a szegényt a szépségéért iszom a bort rúgom a port ölelem az özvegyasszonyt jobb a bor a pálinkánál egy menyecske száz leánynál az ezresnek négy szege van igyál reá ki szented van igyál babám adj nekem es szomjan ne haljak meg én es a százas az tiszta kerek igyál reá hogyha lehet igyál babám adj nekem es szomjan ne haljak meg én es amíg menyecskéhez jártam derékaljas ágyba háltam de mióta lányhoz járok a sutuba zekén hálok
ha felsőlok város volna közepébe bolt es volna én volnék a boltos legény benne szeretőm tíz-húsz es lenne ha én boltos legény volnék piros pántlikát árulnék barna kislány hejde arra jönne a hajába újat venne piros topánt a lábára hej de kecsesen es járna derekára szép rezes karincát kebelére boltost magát beteg az én rózsám szegény én vagyok a boltos legény szedek százféle virágot főzök neki orvosságot
(mezőség)
vékony héja van a piros almának gyenge szíve van az édesanyámnak édesanyám gyenge szíve meghasad ha a fia katonának benn marad édesanyám ne sirasson engemet menjen haza nevelje fel öcsémet nem megyek én nem nevelek több árvát hat krajcárért hogy szolgálja a császárt búja lehet annak a kis madárnak kit örökre kalickába bezárnak hát annak az ügyes magyar legénynek akit ősszel katonának elvisznek
hallod babám mit fütyörész a rigó katonának beíratott a bíró hadd el bíró kutya bíró megbánod még az éjjel a leányoddal hálok mikor kezdtem kufferemet pakolni édesanyám akkor kezdett siratni édesanyám köszönöm a nevelést három évig nem eszem a kenyerét verd meg isten azt aki ezt csinálta de még jobban aki ezt kitalálta elviszik a magyar legényt messzire német császár keserű kenyerére
azt gondolja ki nem tudja hogy én nem búsulok soha csuhajja pedig nincsen az az óra hogy a könnyem ne hullana csuhajja hull előmbe hull a földre hull a földre hull a gyászos kebelembe csuhajja árkot vág a két orcámon mint a zápor az utcákon csuhajja azt gondoltam eső esik pedig a szemem könnyezik csuhajja az én szemem sűrű felhő onnan ver engem az eső csuhajja hull a könnyem hull csendesen fáj a szívem keservesen csuhajja ha tied is úgy tud fájni soha meg sem tudunk válni csuhajja
a kalapom a kalapom félig selyem de én aztat félre vágom úgy viselem nem búsulok rámulatok úgy is tudom hogy meghalok két fekete göndör szőrű lovam vagyon még az éjjel mind a kettőt elmulatom elmulatom nem sajnálom szerettelek csak azt bánom rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy a lábadra magas sarkú cipőt ne végy magas sarkú cipőt vettél a világ csalfája lettél szeretett a fene soha fene soha csak meg voltam véled szokva úgy meg voltam véled szokva el se felejtelek soha
komámasszony kakasa kakasa felszállott a kapura kapura mind azt kukorékolja rékolja komámasszony de csalfa de csalfa komámasszony tegyen úgy tegyen úgy én a kakas ked a tyúk ked a tyúk guggoljon le nekem úgy nekem úgy mint a kendermagos kakasnak a tyúk egy hagymáért nam adom nem adom pálinkáér a szegre felakasztom ha pálinkát ad az úr ad az úr hová akar oda szúr oda szúr kicsi róka kicsi nyúl kicsi nyúl még a pap is odanyúl odanyúl oda biza ne nyúljon ne nyúljon hogy a körme lehulljon lehulljon
(mezőség)
vágják az erdei utat viszik a magyar fiúkat viszik viszik szegényeket szegény magyar legényeket állj meg rózsám kérdjelek meg ha elvisznek hadd kaplak meg gyere ki galíciába ott megkapsz egy kaszárnyában galícia közepébe két kaszárnya van egy végbe odaviszik szegényeket szegény magyar legényeket kihajolnak az ablakon rózsa nyílik csákójukon rózsa nyílik szegfű hajlik édesanyám szava hallik mit érek én a szavával nem beszélhetek magával mit érek ha szavát hallom ha anyámat nem láthatom nézz ki rózsám az ablakodon most visznek ki a faluból vess utánam egy pillantást többet úgysem látjuk egymást
el kell menni nincs mit tenni füzest el kell felejteni jön október a betyár hónap el kell masírozni anyám anyám édesanyám szedje össze minden ruhám zárja bele a ládába mert én nem leszek gazdája engem anyám úgy szeretett bölcsőbe tett úgy rengetett fehér rongyba takargatott mégis katonának adott katonának el kell menni a rózsámat itt kell hagyni édes rózsám csak azt bánom hogy tetőled meg kell válnom
édesanyám hol van az az édes tej mivel engem katonának nevelt fel azt a tejet adtad volna lányodnak mert a lányod nem viszik katonának édesanyám de szépen felneveltél mikor engem karjaid közt rengettél akkor mondtad jó leszek katonának felesketnek egy szép magyar huszárnak édesanyám ki a huszár ha én nem ki nyergeli fel a lovat ha én nem felnyergelem a lovamat a sárgát megkerülöm erdélyország határát huszár vagyok nem bakancsos regruta rám illik a sárga zsinóros ruha széle sárga a közepe fekete szép a huszár ha felül a nyeregbe
(klézse)
rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán tudjam ki igazán mikorra várjalak várjalak-e vagy nem várjalak-e vagy nem akkor szívem akkor akkor még akkor sem mikor kapud sarka gyönggyel leveledzik gyönggyel leveledzik ezüsttel virágzik mikor tűzhelyedet sírig gyopár növi akkor szívem akkor akkor s még akkor sem nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen soha nem volt soha engem se várj vissza mert nem jövök vissza a fekete gyászre rózsám édes rózsám mondd meg nekem nyilván mondd meg nekem nyilván tudjam ki igazán tudjam ki igazán mikorra várjalak mikorra várjalak várjalak-e vagy nem akkor szívem akkor akkor még akkor sem mikor kapud előtt tündér vásár nyílik a posztóknak singjét vasrudakkal mérik mikor egy szem búza száz kalandját terem akkor szívem akkor akkor s még akkor sem nem volt szívem nem volt tudom nem is leszen soha nem volt soha engem se várj vissza mert nem jövök vissza a fekete gyászra